A Kúria Pfv.21733/2018/4. számú precedensképes határozata szerződés teljesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §, 327. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Szabó Klára

A határozat elvi tartalma:

A szerződés megszűnésével az elszámoláson alapuló követelések az igény állapotába kerülnek; azok érvényesítéséhez nincs szükség arra, hogy bíróság más perben e követelés jogalapját ítéleti bizonyossággal megállapítsa. 1959. IV. Tv. 326. § (1), (2) 1959. IV. Tv. 327. § (1)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.21.733/2018/4.

A tanács tagjai: Dr. Szabó Klára a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Földi András ügyvéd

Az alperes: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága

Az alperes képviselője: Remete Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Remete Gábor ügyvéd)

A per tárgya: szerződés teljesítése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.426/2018/5.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Törvényszék 25.P.20.040/2018/7.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes között 2006. május 16. napján határozatlan időre szóló "megállapodás" megnevezésű szerződés jött létre az alperes kezelésében lévő állami tulajdonú hucul lovak tartása, folyamatos foglalkoztatása, képzése, ezzel a tenyésztési munka megkönnyítése, valamint a fajta széles körű megismertetése és népszerűsítése érdekében. A megállapodás alapján az alperes 1 db két éves méncsikót, 2 db három éves mént, 1 db heréltet és 1 db négy éves mént helyezett ki a felpereshez a mének hetedik életévének betöltéséig az adott év október 31. napjáig. A felek megállapodtak abban is, hogy az alperes 2007. január 1-től kezdődően minden évben - legkésőbb az adott év május 1. napjától - a felperes részére további 7 db közösen kiválasztott két éves méncsikót biztosít öt év és hat hónap időtartamra. A felperes vállalta a lovak képzését, a 3. életévükben tartandó ménvizsgára való felkészítését, az alperes által kiadott írásbeli engedély alapján a három éves kornál fiatalabb, illetve a ménvizsgán meg nem felelt lovak ivartalanítását, különféle rendezvényeken való részvételt, valamint azt, hogy a lovak egészségi állapotára a jógazda gondosságával ügyel, megőrzi azt. A lovak elhelyezésével és gondozásával kapcsolatos költségeket (a rendszeres állatorvosi és pataápolási beavatkozások költségének kivételével) szintén a felperes vállalta viselni. A kihelyezett mének takarmányköltségének viselése a ménvizsgáig terjedő időszakban, illetve amennyiben az ivartalanítás korábban történik, az ivartalanítás időpontjáig a szerződés értelmében az alperest terhelte. A felek a szerződésben megállapodtak abban is, hogy az első kihelyezési időszak lejárta után évente azokból a lovakból, amelyek kihelyezési időszaka az adott évben lejárt, 7 vagy több kihelyezett ló esetén 2 db, 6 vagy kevesebb ló esetén 1 db általa kiválasztott ló a felperes tulajdonába kerül. Emellett további 1 közösen kiválasztott lovat az alperes a kihelyezés évében érvényes három éves méncsikó árában értékesíthet a felperesnek.

[2] A jogviszony fennállása alatt az alperes további öt lovat helyezett ki a felpereshez.

[3] A szerződés 2011. február 28. napján megszűnt. A felperes a lovakat nem adta vissza az alperes birtokába.

[4] Az alperes a Miskolci Járásbíróság előtt 9.P.22.531/2011. számon előterjesztett keresetében 8 db, egyenként 500.000 forint értékű ló kiadására kérte kötelezni a felperest. A felperes a kereset elutasítását kérte hivatkozva többek között arra, hogy a lovak kiadására azért nem köteles, mert azokat a gondozásukkal kapcsolatban felmerült kiadásai megtérítéséig az őt megillető zálogjog alapján tartja a birtokában. Viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben takarmány-, állategészségügyi, pataápolási költség és egyéb kiadások címén, valamint a per során a bíróság által meghozott ideiglenes intézkedés alapján kiadott és az alperesnél elpusztult ló ellenértékeként összesen 9.890.632 forint és járulékai megtérítésére tartott igényt. A Miskolci Járásbíróság 2015. február 5. napján meghozott 9.P.22.531/2011/122. számú ítéletében a keresetet elutasította, egyben kötelezte jelen per alperesét, hogy fizessen meg a felperesnek 6.737.632 forintot és járulékait. A Miskolci Törvényszék 2015. június 30. napján meghozott 2.Pf.20.979/2015/7. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az ideiglenes intézkedés alapján a felperes által az alperes birtokába adott lovakat végleges jelleggel az alperes birtokába adta. Az alperest terhelő marasztalás összegét 6.232.632 forintra leszállította, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A felperes kérelme alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2016. május 12. napján meghozott Pfv.V.21.784/2015/4. számú ítéletében a jogerős ítéletnek a nevű ló birtokba adásáról rendelkező és az alperest terhelő marasztalás összegét leszállító, a felperes viszontkeresetét a nevű ló 500.000 forint értéke és járulékai megfizetése iránti részében is elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú ítéletet ebben, a nevű ló birtokba adása iránti kérelmet elutasító, valamint az alperest 6.737.632 forint és járulékai megfizetésére kötelező részében is helybenhagyta. Egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Mindhárom bíróság az ítélete indokolási részében megállapította, hogy a felek közötti szerződés 2011. február 28. napján megszűnt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes 2016. október 17. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a szerződés megszüntetése miatt a szolgáltatások elszámolás körében 30.833.799 forint, ennek 2011. január 6. napjától a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szerinti késedelmi kamata, továbbá 10.153.000 forint elmaradt haszonban megtestesülő kártérítés megfizetésére. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 319. § (2), 321. § (1), 339. § (1) bekezdése volt. Követelését arra alapozta, hogy a szerződés célja - az alperes felmondása okán - nem valósult meg. Az alperes a szerződés célja érdekében teljesített felperesi beruházások és szolgáltatások értékét köteles megtéríteni. Ilyen szolgáltatásként sorolta fel 6 ló ivartalanításának és az ehhez kapcsolódó speciális gondozásának 210.000 forint költségét, 492.745 forint állategészségügyi költséget, a lovak tartásával kapcsolatos 19.906.054 forint költséget, a méncsikók foglalkoztatásának 1.850.000 forint költségét, a lovak képzésének összesen 8.375.000 forint költségét. Az a körülmény, hogy az alperes jogszerűen közölt felmondást, nem mentesíti a szerződés nem teljesülésével okozott károk megtérítése alól. Az elmaradt haszont mint kárt arra vezette vissza, hogy a szerződés céljainak elérése érdekében erőforrásait nagy mértékben átcsoportosítva elsősorban a lovak képzésére fordította más, az egyesület vagyonát gyarapító tevékenység végzése (lovasbemutatók, egyéb) helyett. Elmaradt haszon még a szerződés szerint a tulajdonába kerülő ló értéke is.