A Kúria Bfv.1078/2012/5. számú precedensképes határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 10. §, 179. §, 180. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 52. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 339. §, 416. §, 426. §, 429. §, 514. §, 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (Üdr.) 2. §, 3. §] Bírók: Feleky István, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

A rágalmazás (becsületsértés) megállapíthatóságának vizsgálati szintjei. A közszereplő fogalma tény, és nem jogkérdés. A magánvádló nem kötelezhető az általa támadott határozat hatályban tartása esetén a védő díjának, költségének megfizetésére. A le nem rótt illeték lerovására fel kell hívni a magánvádlót.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.078/2012/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év április hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A becsületsértés vétsége miatt P. G. ellen folyamatban volt büntetőügyben a magánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pécsi Városi Bíróság 13.B.792/2010/15. számú ítéletét, illetőleg a Pécsi Törvényszék 2.Bf.392/2011/4. számú végzését hatályában fenntartja.

Felhívja a magánvádlót - leletezés terhe mellett - a felülvizsgálati eljárás illetéke címén 15.000 (tizenötezer) forint megfizetésére.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pécsi Városi Bíróság a 2011. július 13-án kihirdetett 13.B.792/2010/15. számú ítéletével P. G-t az ellene becsületsértés vétsége [Btk. 180. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A magánvádló fellebbezése alapján eljárva a Pécsi Törvényszék 2012. február 2-án jogerős 2.Bf.392/2011/4. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt a vád tárgyát képező kifejezésekkel véleményt fogalmazott meg. Hozzászólásában - annak egészét tekintve - az Sz. J. ellen indított büntetőügyben eljárt bíróság ítéletéről, a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatásáról fejtette ki véleményét a konkrét nem-jogerős ügy felhasználásával. Az általa használt kifejezések a benne kialakult meggyőződés külső megnyilvánulásai; az igazságszolgáltatással, bírósággal, sajtóval kapcsolatosan a sértettre vonatkoztatva is negatív értékítéletet, bírálatot, illetve kritikát fogalmazott meg.

Hivatkozott a véleménynyilvánítás szabadságára [Alkotmány 61. § (1) bek.] és utal arra, hogy a sérelmezett kifejezések - véleménynyilvánításként - önmagukban nem alkalmasak a rágalmazás, becsületsértés megállapítására. A kijelentések objektíve sem alkalmasak a becsület csorbítására; e körben utalt az Alkotmánybíróság által kifejtett elvekre és az állandó bírói gyakorlatra. A terhelt közlései nem gyalázkodóak, az emberi méltóság sérelmével nem járnak, a sértettet megvetésnek, kisebbítésnek nem teszik ki. Alkalmasak N. I. sértett személyének negatív megítélésére, azonban a bűncselekmény megállapításához szükséges becsület csorbítására való mértéket nem érik el.

A terhelt tényállásban írt magatartása a becsületsértés vétsége törvényi tényállási elemeit nem valósította meg, az általa használt kifejezések a sértett becsületének csorbítására nem szolgálhattak, a cselekmény társadalomra veszélyessége is hiányzik.

Végezetül utalt még arra, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozat egzakt módon nem határozza meg a közszereplő fogalmát; álláspontja szerint a feljelentő "kvázi" közszereplői minősége levezethető, esetében az átlagos magánszemélyt meghaladó mértékű tűrésküszöb meghatározása indokolt.

Mindezekre figyelemmel bűncselekmény hiánya okából [Be. 6. § (3) bek. a) pont, Be. 331. § (1) és (3) bek., Btk. 10. § (1) bek.] mentette fel a terheltet.

A másodfokú bíróság a senki által sem vitatott tényállásból a büntetőjogi felelősség hiányára levont elsőbírói következtetéssel egyetértett. Álláspontja szerint is a sérelmezett kijelentések véleménynek, értékítéletnek minősülnek, a becsület csorbítására nem alkalmasak; tényállásszerűség és társadalomra veszélyesség hiányában a cselekmény nem bűncselekmény, a terhelt felmentése alappal történt.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen jogi képviselője útján a magánvádló 2012. július 27-én terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Álláspontja szerint a terheltnek az a három valótlan állítása, miszerint ő

- demonstratíve, tüntetőleg vonult fel a polgármester úr házánál;

- magánterületet sértett; valamint

- halott hozzátartozójának emlékét gyalázta

nem minősíthetők véleménynek, azok tényközlések.

E valótlan tényállítások a becsületének megsértésére objektíve alkalmasak voltak. Vitatta, hogy "kvázi" közszereplő lenne, ilyen fogalmat a jog nem ismer.

A terhelt védője a felülvizsgálati indítványra írásban nyilatkozott.

Kifejtette, hogy az indítvány az irányadó tényállást és a bizonyítékok mikénti értékelését támadja. Eseti döntésre hivatkozott és részítéletet csatolt annak alátámasztására, hogy a magánvádló közszereplő.

A támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta; egyben bejelentette, hogy a magánvádlóval szemben érvényesíteni kívánja a felülvizsgálati eljárásban felmerült ügyvédi munkadíját és költségét.

A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; azon a védő az írásbeli nyilatkozatával egyezően szólalt fel. A már előadottakon túl újabb jogirodalmi publikációra hivatkozott a közszereplői minőség megállapításának szempontrendszere kapcsán.

Iratot csatolt arról, hogy a felülvizsgálati eljárásban 50.800 forint megbízási díja és 20.000 forint útiköltsége címén összesen 70.800 forint merült fel; kérte annak megállapítását, hogy azt a magánvádló köteles viselni.