A Fővárosi Ítélőtábla Bf.277/2007/7. számú határozata emberölés bűntette (ALJAS INDOKBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §, 372. §, 381. §, 386. §] Bírók: Mató Ágnes, Tóth Éva, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.277/2007/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2008. év június hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 15.B.88/2007/12. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a főbüntetés tartamát 15 (tizenöt) évre súlyosítja.

A bűnjelek elkobzásával kapcsolatos rendelkezést mellőzi.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a fegyházbüntetésbe beszámítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 7.200 (hétezer-kettőszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság 15.B.88/2007/12. számú 2007. október 15. napján kelt ítéletével a vádlottat több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt 14 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A főbüntetésbe az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította. Egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezett. A vádlott az ítéletet tudomásul vette, a védője enyhítés végett élt perorvoslattal.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.786/2007/1. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésén is - az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta, amelyet a bűncselekmény tárgyi súlyával és az orvosszakértői vélemény bűnismétlésre vont következtetésével indokolt.

A vádlott védője is fenntartotta a büntetés enyhítését célzó fellebbezését, amelyet a védence teljes beismerésével indokolt és azzal, hogy a fogvatartásban töltött idő alatt észlelte a vádlott tudatának feltisztulását, tettével való szembesülését, és a tapasztaltak alapján - álláspontja szerint - a büntetési célok eléréséhez nincs szükség életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására.

A vádlott az utolsó szó jogán őszinte sajnálatának, mély megbánásának adott hangot, és a jelen lévő sértetti hozzátartozóktól bocsánatot kért.

Az ügyészi fellebbezés részben alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálta.

Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával foganatosította, és a kiemelkedő tárgyi súlyú ügyben felderítette az elbíráláshoz szükséges tényeket. A vádlott őszinte, feltáró jellegű, megbánással párosuló beismerő vallomást tett az eljárás kezdetétől. Vallomását az elkövetés módjával kapcsolatban az igazságügyi orvosszakértői vélemény mindenben alátámasztotta. A vádlott nemcsak az elkövetés körülményeit tárta fel a teljes valóságban, hanem a sértettek megölésének - az aljas indokból elkövetés súlyosabb minősítést megalapozó - motívumait is.

Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a vádlott beismerő vallomásán túl az igazságügyi elmeorvos, a pszichológus és a toxikológiai szakértő véleményére, a tanúvallomásokra, a telefon híváslisták adataira, a helyszíni szemle jegyzőkönyvre, és az okirati bizonyítékokra alapította.