BH 1958.9.2056 Házassági vagyonjogi igényeket nem lehet kiszakítottan érvényesíteni, hanem fel kell deríteni az egész vagyoni helyzetet.

A felperes néhai anyja jogán házastársi vagyonközösségből folyó tulajdoni igényt támasztott az alperesként perbevont atyja nevén álló házasingatlan felerészére.

A felperes szülei 1907. február 3-án kötöttek házasságot, s ez a házasság, valamint a házassági együttélés az anyának az 1950. július 10-én bekövetkezett halálával szűnt meg. Az anya végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, s hagyatékát egyetlen gyermeke: a felperes örökölte.

Amikor az alperes házasságot kötött, az ő és öt testvére közös tulajdonában állott a meghalt szülőktől rájuk szállott néhány holdas tanyás ingatlan. Az alperes és testvérei a köztük fennálló tulajdonközösség megszüntetése tárgyában 1909. január 12-én osztályos egyezséget kötöttek, amelyet - minthogy az érdekeltek között kiskorúak is voltak, - a gyámhatóság is jóváhagyott.

Az osztályos egyezség értelmében az alperesnek 1909. október 1-ig három nőtestvére részére fejenként 80 - 80 koronát, S. testvérének 100 koronát, J. testvérének pedig 66,66 koronát kellett értékkiegyenlítés címén fizetnie azért, mert neki a tanyaépülettel ellátott ingatlanrész jutott.

Az osztályos egyezség megkötése és a testvéreknek járó értékkiegyenlítés kifizetése a házassági életközösség fennállása alatt történt.

Az alperes a tanyás ingatlant az 1922. április 10-én kelt szerződéssel M. F-nek és feleségének 80 000 koronáért eladta, az 1922. augusztus 30-án kelt szerződéssel pedig 50 000 koronáért megvette a perbeli ingatlant. Az alperes erre tekintettel állítja, hogy a perbeli ingatlan az ő különvagyona, mert ez az előzőleg ugyancsak különvagyonát képező tanyás ingatlan helyébe lépett.

A perbeli ingatlanra 1921-ben 40 000 korona erejéig jelzálogjogot kebeleztek be és ezt 1922-ben törölték.

Az alperes nevére került perbeli ingatlanra - a vételt követő időben - a házassági együttélés alatt toldaléképületet és istállót építettek és a portát kerítéssel vették körül.

Az alperesnek a perbeli ingatlan különvagyoni jellegére alapított védekezésével szemben a felperes azzal érvelt, hogy az eladott tanyás ingatlan sem volt az alperes különvagyona, s így nem lehet az a perbeli ingatlan sem. A felperes szerint ugyanis a tanyai épület öthatod része értékének a házassági együttélés alatt történt kifizetése folytán az egész ingatlan közös vagyonná vált, mert a felülépítmény öthatod részének értéke meghaladta a silány minőségű földnek és az épület egyhatod részének együttes értékét, s így a különvagyon beolvadt a közös szerzésű felülépítménybe. Állította továbbá, hogy a perbeli ingatlanon az alperes házassági együttélése alatt emelt felülépítmények építése és a porta bekerítése részint az anyja különvagyonából, részint pedig az ő külön keresetéből történt.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az eljárt bíróságok ítéletei indokolásának az a lényege, hogy a peres házas-belsőség az alperes külön vagyona, mert vételárának a tanyás ingatlan eladási árából történt kifizetése folytán az ugyancsak külön vagyoni jellegű tanyás ingatlan helyébe lépett, A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes által testvérei részére kifizetett értékkülönbözetnek a tanyásingatlan különvagyoni jellege szempontjából az eltelt hosszabb idő miatt nincs jelentősége, ez legfeljebb az alperes és volt házastársa vagyonjogi helyzetére volt kihatással, ennek vizsgálata azonban a jelen per keretében nem foglalhat helyet. Nem foglalkoztak a bíróságok a felperesnek az építkezéssel kapcsolatos tényállításaival sem.

Az eljárt bíróságok ítélete ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényesség érdekében óvást emelt. Az óvás alapos.

A házassági vagyonjogi igényeket nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, s erre irányuló kérelem hiányában -tehát hivatalból - is fel kell deríteni a házastársak egész vagyoni helyzetét. A házasság megkötésekor az egyik és másik házastársnak megvolt, vagy később szerzett külön vagyonát, külön adósságait és közös tartozásait, azok rendezésének idejét és módját fel kell deríteni, s mindezek után csak vagyonmérleg felállítása mellett lehet dönteni afelől, hogy a Csjt. 27., 28. és 31. §-ában foglalt jogszabályok alapján a házastársakat külön vagyon és közös vagyon címén természetben, vagy értékben mi és mennyi illeti meg.