BH 1985.11.408 Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja (megváltoztathatja);

az ilyen megállapítás miatt ezért akkor sincs helye törvényességi óvás emelésének, ha az - tévesen - végzés formájában történt [Be. 395. § (2) bek., 396. § (2) bek., 284. § (1) bek., BÜSZ 13. § (2) bek.].

A járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a terheltet lopás vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s az egy napi tétel összegét 60 forintban állapította meg. Kötelezte ezen kívül arra, hogy a magánfélnek 549 forint kártérítést, ennek 1983. április 28. napjától számított 5%-os kamatát s az államnak 50 forint eljárási illetéket fizessen meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a vádbeli napon a tsz által tárolt vasanyagból 4,58 q, 549 forint értékű ócskavasat eltulajdonított, és azt a MÉH telepen az általa jogszerűen összegyűjtött ócskavassal együtt eladta.

Ezt a végzést a bíróság "végzésével" jogerőssé nyilvánította.

A terhelt a pénzbüntetést kifizette, illetőleg átváltoztatás folytán 5 nap szabadságvesztést töltött ki.

A jogerősített végzés, illetőleg a jogerősítő "végzés" ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság határozatával alaposnak találta, megállapította, hogy a járásbíróság végzése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bíróságnak visszaküldte.

A határozat indokolása szerint a bíróság akkor szabhat ki tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést, ha a Be. 351. §-ának (1) bekezdésében írt összes feltétel fennáll, többek között az is, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte.

A terhelt a nyomozás során az első meghallgatása alkalmával valóban tett olyan nyilatkozatot, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette. A később tett részletes vallomásában azonban csak azt ismerte el, hogy a vashulladékot elszállította, de azt állítva, hogy azt előzőleg ő gyűjtötte össze a községben különböző személyektől. Tagadta tehát, hogy magatartásával lopást valósított meg.

A járásbíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a terhelt beismerő vallomása nélkül, tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést szabott ki. Ezáltal megfosztotta a terheltet attól, hogy a védekezését a tárgyaláson szóban előterjeszthesse.

A Be. 351. §-ának (1) bekezdése a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabásának feltételévé teszi a bűncselekmény elkövetésének beismerése mellett azt is, hogy a büntetés célja tárgyalás mellőzésével is elérhető legyen. A fiatalkorától kezdve főként vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt sorozatosan felelősségre vont - többszörös és egyben különös visszaeső - terhelt esetében ez utóbbi feltétel hiányzik.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség is a tárgyalás megtartását és ezen alapuló büntetéskiszabást tesz szükségessé.

A végzés kézbesítésének vétívéből megállapítható, hogy azt nem a terhelt vette át. Erre azért kerülhetett sor, mert a bíróság a 13/1953. (IK 17.) IM-KPM-BM számú együttes utasítás megsértésével nem hívta fel a vétíven a figyelmet a saját kézbe való kézbesítésre.