BH 2019.11.311 A helyi adóról szóló önkormányzati rendelet szövegében a normavilágosság követelményét kielégítve egyértelműen és félreérthetetlenül kell meghatározni az adó alanyát, tárgyát, mértékét [1990. C. tv. (Htv.) 7. §, 16. §, 18. §].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32096/2017/16., Kúria Kfv.35304/2018/12. (*BH 2019.11.311*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes tulajdona a Budapest XXI. kerület ... hrsz. alatti 213 713 m2 területű telekadó-köteles ingatlan.

[2] Budapest Főváros XXI. kerület Csepel Önkormányzatának jegyzője (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2017. február 9. napján kelt IV/8462-2017. szám alatti határozatában a felperes terhére 2017. január 1. napjától kezdődően évi 71 593 855 Ft telekadót állapított meg. Határozata indokolásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 18. §-ában, illetőleg Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 30/2015. (XI. 30.) Önkormányzati rendeletének (továbbiakban: Ör.) 7. § (2) bekezdése és (3) bekezdésének d) pontjára hivatkozott.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2017. április 21. napján kelt BP/1008/03924-2/2017. szám alatti határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában az elsőfokú adóhatóság által alkalmazott jogszabályokon túl a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 138. §-ára hivatkozott, valamint arra, hogy az elsőfokú hatóság a Htv. 6. § c) és 7. § b) pontjainak megfelelően állapította meg az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontja alapján az ingatlant terhelő telekadómértéket 335 Ft/m2 összegben.

[4] Alperes határozatában idézte az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontját, mely szerint a telekadó évi mértéke: "d) Csepel északi részén húzódó területen (Weiss Manfréd út (209996, 209972, szalagtelek: 209960/3) - a Francia-öböl (209959) - Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág (209958, 209995) 335 Ft/m2".

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes a törvényes határidőben előterjesztett keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását kérte. Keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ingatlan nem tartozik az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontja alá, hanem az adó mértékét az Ör. 7. § (2) bekezdése alapján kell megállapítani. A 7. § (3) bekezdés d) pontjában foglalt "Csepel északi részén húzódó területen" meghatározás nem rögzíti azon területrész pontos határait, amelynél az adó mértéke 335 Ft/m2, a rendelet nem definiálja pontosan a Csepel északi részének tekintendő területet, mert ezek között összesen hat, a helyrajzi számok alapján beazonosítható ingatlant nevez meg. Az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának megfogalmazása és az alperes értelmezése a normavilágosság követelményeivel ellentétes. Másodlagos kereseti kérelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsánál kezdeményezendő normakontroll-eljárás megindítását kérte arra hivatkozva, hogy az Ör. ezen rendelkezése a Htv. 7. § g) pontjával ellentétes, konfiskáló jellegű és diszkriminatív.

[6] Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglalt indokolásával kérte a kereset elutasítását.

[7] A közigazgatási perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozó alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Ör. a Htv. 7. § g) pontjában foglalt elvárásoknak megfelel, az Ör. 7. § (3) bekezdésének megfogalmazása pedig egyértelmű. Hivatkozott az Önkormányzat 2016. évi 231. számú rendelettervezeti előterjesztésének indokolásában foglaltakra.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság az alperes támadott határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a keresetet elsődlegesen a felperes kereseti kérelme alapján találta megalapozottnak. Rögzítette, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának szövegéből egyértelműen és világosan az következik, hogy a speciális 335 Ft/m2 telekadó Csepel északi részén húzódó területen a rendeletben zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanokon alkalmazandó, melyek között a perbeli ingatlan helyrajzi száma nem került feltüntetésre. Álláspontja szerint az alperes és a beavatkozó által kifejtett jogértelmezés még akkor sem következik a rendelet 7. § (3) bekezdés d) pontjából egyértelműen és világosan, amennyiben a rendelet szövegében zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanok természetben egy vitorla alakú területet határolnak körül. A rendelet ezen pontja semmilyen nyelvtani, logikai vagy más módon nem jelöli meg és nem utal arra, hogy a zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanok által körülhatárolt teljes területen és nem csak a felsorolt helyrajzi számú ingatlanokon alkalmazandó a speciális mértékű telekadó.

[9] Hivatkozott az ítélet arra is, hogy az Ör. 2018-tól hatályos rendelkezése már egyértelműen határozza meg az ingatlanok "által körülhatárolt területen" kitételt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen a beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben azt kérte, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete azért jogsértő, mert ítéletének logikai levezetésénél és jogi indokolásánál okszerűségi hibát vétett azzal, ahogyan az Ör.-t értelmezte. Álláspontja szerint az Ör. 7. § (3) bekezdés rendelkezése egyértelmű, annak speciális értelmezésének szükségessége nem merült fel. A 7. § (3) bekezdésben rögzített helyrajzi számok által határolt területet jelöli meg a rendelet speciális adómértékkel érintett területrészként, nem tartalmaz taxatív felsorolást, helyette körülhatárolást tartalmaz. A rendeletben körülhatárolt terület valóban vitorlaszerű alakot ölt, mely terület egybefüggő ingatlanokból tevődik össze. Vitatta azt, hogy az önkormányzat mint jogalkotó a rendeletalkotásnál speciális definíciós értelmezési eszközöket (fogalomkiterjesztés) alkalmazott volna. Mindezekre tekintettel az adóhatóságok jogszerűen állapították meg határozatukban az adókötelezettséget és annak mértékét is.

[11] Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban történő fenntartását kérte. Ebben arra hivatkozott, hogy az Ör. említett §-ából nem derül ki, hogy az ingatlanok listázásával az önkormányzat mint jogalkotó egy egységes területet kívánt volna meghatározni. E rendelkezés jogszabályellenességét támasztja alá az is, hogy egyéb hasonló szabályozási technikát alkalmazó rendelkezéseiben az önkormányzat a "területi lehatárolással" kifejezést használja. Mindezekre tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésében foglalt a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalom elvárásának a rendelet nem felel meg. Amennyiben az volt az önkormányzat mint jogalkotó szándéka, hogy egy körülhatárolható, helyrajzi számokkal meghatározott területet fedjen le a speciális adómérték tekintetében, ez a szándék az Ör.-ből nem olvasható ki, a jogalkalmazó alperes pedig nincs abban a helyzetben, hogy értelmezés útján a rendelkezés jelentését, tartalmát bővítse.