BH 1982.8.316 I. A gondozás elmulasztásának bűntette és a gondozási kötelezettség elmulasztásával elkövetett emberölés között alapvető különbség:

míg az előbbi bűncselekmény eredménye a gondozásra szoruló személy életének, egészségének vagy testi épségének a veszélyeztetése;

az emberölésnél az elkövető tudata átfogja a halál bekövetkezésének a lehetőségét és ezt kívánja vagy ebbe belenyugszik [Btk. 173. §, 166. § (1) bek.].

II. Az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetett, ha az elkövető a betegen fekvő idős édesanyja ápolását, gondozását és élelmezését elmulasztja, és ez a sértett hosszan tartó szenvedéssel járó halálához vezet.

Ilyen esetben a büntetés kiszabásánál az enyhítő rendelkezés alkalmazásának nincs helye [Btk. 166. § (2) bek. d) pont, 83. §, 87. § (1) bek., 15. sz. Irányelv].

A megyei bíróság az I. r., valamint a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettében állapította meg és ezért az I. r. terheltet börtönben végrehajtandó 8 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra;

a II. r. terheltet pedig ugyancsak börtönben végrehajtandó 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A fogászati asszisztens foglalkozású I. r. terhelt és férje - a II. r. terhelt -1957. óta édesanyjának a lakóházában lakik.

A 79 éves özvegy sértett idősebb kora ellenére egészséges szervezetű, fürge mozgású asszony volt. Az utóbbi években elhanyagolta magát, nem tisztálkodott rendszeresen, az étvágya azonban kifogástalan volt.

A sértett 1980. november 1. napján az udvaron elesett és úgy megütötte magát, hogy nem tudott a földről felkelni. A terheltek a sértettet az ágyba fektették, de orvost nem hívtak hozzá. Olyan módon látták el élelemmel, hogy minden reggel az ágya mellett levő asztalra tettek kb. 10 dkg felvágottat, néhány szelet kenyeret, valamint egy pohár vizet, és a sértett csupán elvétve, a hét végén kapott főtt ételt.

A sértett a szükségletét éjjeli edénybe végezte, melyet a terheltek egy ideig naponta kivittek a szobából, de 1981. februárjától kezdve már ezt sem tették. Ebben az időben a sértett már olyan mértékben legyengült, hogy az ágyból felkelni sem tudott és szükségletét maga alá engedte.

A terheltek sem a sértettet, sem annak szobáját nem tisztították, az ágyneműt és a szalmazsákot nem cserélték, ennek folytán az idős asszony a teljesen elrothadt fekhelyen feküdt.

A szobában állandóan sötét volt, mivel az ablakot besötétítették, ott elszaporodtak a férgek, valamint elviselhetetlenné vált a bűz, minthogy sohasem szellőztettek.

A II. r. terhelt 1981-ben két ízben mondta feleségének, hogy orvost kellene hívni, mert különben a sértett meghal, mire az I. r. terhelt azt válaszolta: "hogyha meghal, eltemetjük". A II. r. terhelt ezután a sértett unokahúga előtt - anélkül, hogy a valóságos helyzetet feltárta volna - felvetette, hogy a sértettet elfekvő intézetbe kellene elhelyezni, de a továbbiakban a sértett gyógykezelése, élelmezése és gondozása tekintetében semmiféle intézkedés nem történt.

A terheltek titkolták a rokonok előtt a sértett állapotát, a házba senkit nem engedtek be, a magára hagyott idős asszonyt valósággal elszigetelték a környezettől, és ha bárki érdeklődött a sértett egészségi állapota felől, az I. r. terhelt olyan valótlan tájékoztatást adott, hogy a sértett jól érzi magát és az arca szép piros.

1981. április 9. napján a sértett meghalt. Halálának közvetlen oka a nagyfokú testi leromlás, a hosszadalmas ágyban fekvés folytán előállott tüdőgyulladás, valamint légzési és vérkeringési elégtelenség volt. Abban az esetben, ha a sértett halála előtt 10-14 nappal orvosi ellátásban részesül, élete megmenthető lett volna, mivel nem szenvedett olyan betegségben, amely a halálát okozhatta volna.

Amikor az I. r. terhelt értesült édesanyja haláláról, rokonát hívta a házba, hogy segítsenek a sértettet megmosdatni, de az meglátva a sértettet és annak környezetét, rosszul lett.

A terheltek ezután a körzeti orvost arra kérték, állítsa ki a temetési engedélyt anélkül, hogy a halottat megtekintené. A körzeti orvos erre nem volt hajlandó és amikor a sértett holttestét megtekintette, értesítette a rendőrséget.

A Legfelsőbb Bíróság a terheltek és védőik által a cselekmény minősítése miatt és a büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezések alapján bírálta felül az első fokú bíróság ítéletét és ítéletével a megyei bíróság határozatát a terheltek cselekményének a jogi minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta, a cselekményt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette és a szabadságvesztéseket fegyházban rendelte végrehajtani.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás az I. r. terhelt terhére a szabadságvesztés kirívóan enyhe voltát, a II. r. terhelt terhére pedig a fő- és mellékbüntetés törvénysértően alacsony tartamát kifogásolta.

A törvényességi óvás elbírálása során az Elnökségi Tanács a következőkre mutat rá.

1. A megalapozott tényállás alapján az első fokon eljárt megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a terheltek szándékos mulasztási magatartást tanúsítottak, amelynek során tudatuk átfogta a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét. Tisztában voltak azzal, hogy a sértett egészségügyi ellátásának hiánya, a legelemibb életszükségletektől való megfosztása és mindezek következményeként szükségszerűen fellépő betegségektől megóvásának elmulasztása feltartóztathatatlanul a halál bekövetkezését eredményezi, ezért a terheltek cselekményét helyesen értékelte szándékos emberölésként.

Téves az az álláspont, amely szerint a terheltek cselekménye legfeljebb a Btk. 173. §-a szerinti gondozás elmulasztásának bűntettét valósítja meg. Kétségtelen, hogy a Btk. 173. §-ába ütköző bűntett és a gondozási kötelezettség elmulasztásával a terheltek által elkövetett emberölés több rokon vonást mutat. Mindkét bűncselekmény alanya az állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem képes személy;

az elkövetési magatartás nem tevőlegesen, hanem passzív magatartással, vagyis szándékos mulasztással valósul meg;

az elkövetés jellegzetessége, hogy az elkövető egyáltalán nem, vagy csak részben tesz eleget a sértett irányában fennálló és családi köteléken vagy jogi alapokon nyugvó konkrét gondozási kötelezettségének, amelynek tartalma a létszükséglet biztosításán kívül az alapvető gyógykezelés, felügyelet és az élet fenntartásához nélkülözhetetlenül szükséges egyéb körülmények biztosítása.

Alapvető különbség azonban a gondozás elmulasztásának bűntette és a mulasztással elkövetett emberölés között, hogy míg az előbbi bűncselekmény eredménye a gondozásra szoruló személy életének, egészségének vagy testi épségének veszélyeztetése, addig a passzív magatartással elkövetett emberölés esetén az elkövető tudata átfogja; hogy a koránál vagy egészségi állapotánál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személy létfenntartásának, gyógykezelésének és felügyeletének elmulasztása a halálos eredmény bekövetkezésének a reális lehetőségét teremti meg, és e következményt kívánja vagy ebbe belenyugszik.