BH 1998.4.195 A munkáltató a rendes felmondását úgy köteles indokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön. Megfelel a törvénynek az indok összefoglaló megjelölése is, ha abból azok a tények vagy körülmények, amelyekre a munkáltató a felmondását alapítja, megállapíthatók [Mt. 89. § (2) bek., MK 95. sz. II. pont].

A felperes 1993. január 1-jétől vevőszolgálati előadóként állt az alperes alkalmazásában.

Az alperes 1995. május 27-én rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a "terület tevékenységét megvizsgálta, és megállapította, hogy annak eredményei nem felelnek meg azoknak az elvárásoknak", amelyek az alperes működésének elengedhetetlen feltételeit képezik. Ezért a felperes további munkájára nem tartott igényt.

A felperes pert indított. Kereseti kérelme a felmondás jogellenességének kimondására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére, elmaradt munkabér és végkielégítés megfizetésére irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes munkájával szemben kifogások merültek fel. A tevékenységének értékelése után jutott az alperes arra a következtetésre, hogy az nem éri el a kívánt szintet (a munkafeladatokat nem volt képes ellátni, a vevőkkel kapcsolatos magatartása kifogásolható volt). Emiatt az alperes felmondása megfelel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-ának.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította az alperes felmondásának jogellenességét. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint az alperes felmondása nem felel meg az Mt. 89. §-a (2) bekezdésének és a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak, mivel nem tűnik ki, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség. Az indokolása ugyanis általános jellegű, konkrét megállapításokat nem tartalmaz.

A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes felülvizsgálati és igazolási kérelemmel élt. Az utóbbiban arra hivatkozott, hogy kellő időben benyújtotta az elsőfokú bírósághoz a felülvizsgálati kérelmének egy példányát, a további három példányt azonban - tévedésből - a másodfokú bíróságnak küldte meg.

A Legfelsőbb Bíróság az alperes igazolási kérelmének helyt adott, és a felülvizsgálati kérelmet érdemben tárgyalta.