A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20493/2011/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 567. §, 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 8. §] Bírók: Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

Pfv.VI.20.493/2011/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szász Anita ügyvéd által képviselt felperesnek a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft. ügyintéző:jogtanácsos által képviselt I. r. és a Kozma és Fáy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kozma Péter ügyvéd által képviselt II. r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 18.G.300.344/2009. szám alatt folyamatban volt és a Fővárosi Bíróság 4.Gf.75.628/2010/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2011. október 18-án megtartott tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet azzal a pontosítással tartja fenn hatályában, hogy az alperesek marasztalása egyetemleges, a kamatfizetés kezdő időpontja pedig mindkét alperes tekintetében 2006. május 29.

Kötelezi a II.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A II. r. alperes az általa vezetett, de C. G. tulajdonában álló személygépkocsival 2006. február 26-án közlekedési balesetet okozott, amelynek során kár keletkezett a P. F. tulajdonában álló személygépjárműben. A II. r. alperes elismerte a káresemény bekövetkeztéért fennálló felelősségét, az általa vezetett gépjármű az I. r. alperesnél rendelkezett érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A károsult személygépkocsi kárfelvételét az I. r. alperes végezte el, majd megküldte azt a kár előzetes rendezése érdekében annak Casco biztosítója, a felperes részére. A felperes 10 %-os önrész levonását követően 2006. május 29-én 2.141.100 forintot fizetett ki a gépjármű tulajdonosának, majd felhívta az I. r. alperest az összeg megtérítésére, aki azonban a felhívásnak nem tett eleget.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése, 344. §-ának (1) bekezdése, valamint 558. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezze az alpereseket, a II. r. alperes által okozott kár károsultjának kifizetett összeg, azaz 2.141.100 forint és annak 2006. május 29-étől járó törvényes mértékű késedelmi kamatainak a megfizetésére. Másodlagosan, arra az esetre, ha a követelése az I. r. alperestől nem hajtható be, a károkozó II. r. alperes mögöttes felelősségének megállapítását, míg harmadlagosan az alperesek együttes marasztalását kérte.

Az I. r. alperes a követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, a kamatfizetés kezdő időpontját az iratok részére történt megküldésének napjától ismerte el.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a káresemény bekövetkezésekor érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett. A felperes késlekedett az I. r. alperessel szembeni igény érvényesítésével, és nem tájékoztatta őt az I. r. alperes elutasító magatartásáról még olyan időpontban, amikor eredménnyel léphetett volna fel a felelősségbiztosítójával szemben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 2.141.100 forintot és ennek az I. r. alperes tekintetében 2006. május 25. napjától a II. r. alperes vonatkozásában 2008. október 3. napjától járó kamatát. Megállapította, hogy a II. r. alperes a tartozás megfizetésére csak akkor köteles, ha a marasztalás összege az I. r. alperestől nem volt behajtható, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése szerint jogosult volt az általa kifizetett kárösszeg vonatkozásában a kárért felelős személlyel szemben fellépni. A kötelező felelősségbiztosításról szóló - ekkor hatályban volt - 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet) 2. §-ának (2) bekezdése szerint az I. r. alperes, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a II. r. alperes felelőssége is fennállt.

Az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettsége a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a felperes részéről történt kifizetés időpontjától kezdődően, a II. r. alperesé pedig az I. r. alperes fizetésképtelensége folytán reá kiterjesztett keresetről való tudomásszerzésétől áll fenn.

Az elsőfokú bíróság szerint az alperesek tekintetében a közös károkozás szabályai nem alkalmazhatóak, a felperes által kifizetett összeg megtérítésére eltérő jogszabályok alapján kötelesek azzal, hogy a felperes bármelyiküktől kérhetett teljesítést, így egyszerű pertársaknak tekinthetőek. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel a II. r. alperes mögöttes felelősségének megállapításával kötelezte az alpereseket a tartozás megfizetésére.

A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és mellőzte "a II. r. alperes a tartozás megfizetésére csak akkor köteles, ha a marasztalás összege az I. r. alperestől nem volt behajtható" rendelkezést, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése szerint a felelősségbiztosítás alapján - főszabályként - a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért ő felelős. A (2) bekezdés értelmében a biztosító a kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti ki, de a károsult közvetlenül a biztosító ellen igényt nem érvényesíthet. Ez alól kivételt jelent a rendelet 8. §-ának (1) bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy a károsult a biztosítási szerződés keretei között a kárigényét közvetlenül a károkozó felelősségbiztosítójával szemben érvényesítse. Gépjárművel okozott kár esetén tehát a károsult választhatja meg azt, hogy követelését kivel szemben érvényesíti.

A gépjármű kötelező felelősségbiztosítás egy olyan három alanyú jogviszony, amelynek célja azoknak a károknak a megtérítése, amelyeket a biztosított harmadik személynek okoz, és megtéríteni köteles. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kártérítési felelősségét azonban nem érinti az a körülmény, hogy a kárért a biztosító a felelősségbiztosítás szabályai szerint helytállni köteles. Ebben a jogviszonyban a biztosított nem mint károsult, hanem mint kárért felelős személy vesz részt. A károsult tehát ebben a speciális jogviszonyban nem kerül a biztosítóval, vagy a károkozóval szerződéses kapcsolatba.

A közös károkozás a Ptk. 344. §-ában foglalt szabályai nem alkalmazhatóak, mert a kárt csak a II. r. alperes okozta, az I. r. alperes kötelezettsége pedig a II. r. alperes által okozott károk megtérítésére áll fenn. A kártérítés megfizetésére tehát az I. r. alperes a kötelező felelősségbiztosítás, a II. r. alperes pedig a Ptk. 345. §-a alapján köteles azzal, hogy a felperes bármelyiküktől kérhet teljesítést, így az alperesek egyszerű pertársaknak minősülnek, marasztalásuk azonban egyetemleges.