31994R1091[1]

A Bizottság 1091/94/EK 1994. április 29-i Rendelete a Közösség erdőinek a légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról

A BIZOTTSÁG 1091/94/EK RENDELETE

(1994. április 29.)

a Közösség erdőinek a légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a Közösség erdőinek a légköri szennyezés elleni védelméről szóló, legutóbb a 2157/92/EGK rendelettel ( 1 ) módosított 1986. november 17-i 3528/86/EGK tanácsi rendeletre ( 2 ), és különösen annak 3. cikkére,

tekintettel az európai erdők védelméről szóló első miniszteri konferencia ( 3 ) 1. számú határozatára és az azt követő intézkedésekre,

mivel a 3528/86/EGK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdése értelmében a közösségi terv célja a tagállamok támogatása abban, hogy:

- intenzív és folyamatos felügyeletet gyakoroljanak az erdei ökológiai rendszerek felett,

- az ilyen intenzív és folyamatos ellenőrzésre, koordinált és kiegyensúlyozott módon, állandó mintaterületekből álló hálózatot hozzanak létre vagy fejlesszenek tovább;

mivel a 3528/86/EGK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében, az intenzív és folyamatos felügyelet biztosításához, a tagállamok a Bizottságnak továbbítják a mintaterületek hálózata által összegyűjtött adatokat;

mivel a mintaterületek e hálózatát azzal a céllal alakítják ki, hogy az részletes adatokat szolgáltasson a Közösségben lévő erdők ökológiai rendszereinek fejlődéséről; mivel ily módon lehetővé válik a különböző környezeti tényezők, különösen a légköri szennyezés és az erdei ökológiai rendszerek reakciói közötti összefüggések megállapítása; mivel az így kapott adatok a legutóbb a 836/94/EGK rendelettel ( 4 ) módosított 1696/87/EGK bizottsági rendeletben ( 5 ) meghatározott, a mintaterületek szisztematikus hálózatából kapott eredmények jobb értékelését teszik lehetővé;

mivel a 2. cikk (1) bekezdésében említett intenzív és folyamatos felügyelet megvalósítása céljából a 3528/86/EGK rendelet értelmében benyújtott támogatási kérelmeknek minden olyan információt tartalmazniuk kell, amelyekre ezen intézkedéseknek a rendelet céljai és feltételei fényében történő vizsgálatához szükség van; mivel ezeket az információkat egységesen kell megadni, hogy ez megkönnyítse a pályázatok vizsgálatát és összehasonlítását;

mivel az e rendeletben megfogalmazott intézkedések összhangban vannak az Erdészeti Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A tagállamok létrehoznak egy állandó mintaterületekből álló hálózatot. 1994. június 30-ra befejeződik a helyszínek kiválasztása és a mintaterületek több mint 50 %-ának kialakítása az intenzív és folyamatos megfigyelésre szolgáló állandó mintaterületek hálózatának létesítésére szolgáló módszerek szerint (lásd az I. mellékletet). Az utolsó mintaterületeket 1995. június 30-a előtt alakítják ki. A tagállamok a Bizottság részére 1994. december 15-ig minden mintaterületre vonatkozóan eljuttatnak egy, a kiválasztási kritériumokról szóló áttekintést és a kiválasztott parcellák teljes listáját, beleértve az olyan alapvető információkat, mint a földrajzi fekvés (földrajzi hosszúság, szélesség és tengerszint feletti magasság) és a megfigyelt fafajták, valamint minden egyes kialakított parcelláról a VIIa. mellékletben meghatározott egységes formában elkészített, a parcellára vonatkozó általános információkat.

(2) Az állandó mintaterületeken elvégzik az erdei ökoszisztémák intenzív és folyamatos ellenőrzését. Ez tartalmazza a koronaállapot folyamatos felvételét, a talajállapot felvételét és a lombozat állapotának felvételét, továbbá a növedékváltozásokat, a lerakódás sebességét, a meteorológiai méréseket, a talajoldat mintavételét és elemzését és a terület vegetációjának felvételét az objektív mintavételi módszereknek megfelelően és azok elemzését a megállapított módszereknek megfelelően.

(3) A tagállamok évente, legkésőbb december 31-ig egységesített formában továbbítanak legalább minden, az előző évben az egyes állandó mintaterületeken gyűjtött adatot a Bizottságnak a VIIa. melléklet szerint a VIIb. mellékletben meghatározott adatkísérő jelentéssel együtt. Ezenkívül minden évben december 31-e előtt megküldik a Bizottságnak az eredmények nemzeti szinten végzett értékeléseiről és értelmezéseiről készített éves jelentést a VIIb. mellékletben foglaltaknak megfelelően.

(4) E cikk rendelkezéseihez tartozó szakmai részleteket a III-XI. melléklet állapítja meg.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

KÖZÖS MÓDSZEREK AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKBŐL ÁLLÓ HÁLÓZAT KIALAKÍTÁSÁRA INTENZÍV, FOLYAMATOS MEGFIGYELÉS CÉLJÁBÓL

(A 3528/86/EGK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése és annak módosítása)

I. Általános megjegyzések

A 3528/86/EGK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett rendszernek és módosításainak az a célja, hogy a Közösség tagállamaiban kialakítsák az állandó mintaterületek hálózatát, és hogy intenzív és folyamatos ellenőrzéssel adatokat gyűjtsenek.

A szabályozás céljai:

- az erdei ökoszisztémák intenzív és folyamatos megfigyelése a légköri szennyezés és az erdő állapotát befolyásoló egyéb tényezők által okozott károkkal kapcsolatban,

- az erdei ökoszisztémában bekövetkezett változások közötti okozati kapcsolat és az azt befolyásoló tényezők, különösen a légköri szennyezés jobb megértése a különböző méréseknek, valamint az erdei ökoszisztéma és összetevői megfigyelésének egyetlen helyre történő összpontosításával,

- fontos információ megszerzése a Közösségben lévő erdei ökoszisztémák számának alakulásáról.

II. Az állandó mintaterületekből álló hálózat létrehozása

II.1. Mintaterületek kiválasztása

A tagállamok 1994. június 30-ig elegendően sok állandó mintaterületet jelöltek ki országukban. Azóta néhány tagállam további mintaterületek kijelölésével befejezte nemzeti intenzív megfigyelési programját. Ezeknek a mintaterületeknek a számát elvileg minden tagállamban 15 mintaterületre kell korlátozni, a tagállamoknak azonban megengedik, hogy több mintaterületet válasszanak ki azzal a feltétellel, hogy számuk nem lépi túl a Közösség 16 x 16 km-es rácshálózata nemzeti mintaterületeinek a 20 %-át (1696/87/EGK rendelet).

Ezeknek a mintaterületeknek a kiválasztásáért a tagállamok felelősek, mindazonáltal a kiválasztásnál alkalmazni kell a következő kritériumokat:

- a mintaterületeket úgy kell elhelyezni, hogy az illető országban képviseljék a fontosabb (erdei) fafajokat és a nagyobb területre kiterjedő növekedési feltételeket,

- egy mintaterület minimális mérete vízszintes síkban mérve 0,25 hektár,

- a mintaterületet pufferzóna veszi körül a körülötte lévő területeken folyó tevékenységek hatásainak a minimalizálása érdekében. Az övezet tényleges szélessége az erdő típusától és korától függ. Amennyiben a mintaterületnek és környezetének a területe a magasság és a korszerkezet szempontjából egyöntetű, a pufferzóna szélessége 5 vagy 10 méterre korlátozódhat. Ha az az erdőterület, amelyen a mintaterület fekszik, elegyes állományokból, különféle fafajokból vagy korszerkezetből áll, a pufferzónát kiszélesítik a mintaterületen álló erdő lehetséges legnagyobb magasságának az ötszörösére,

- mivel a mintaterületnek hosszú időtartamú megfigyelésre kell rendelkezésre állnia, szükséges, hogy a sarkokat és/vagy a mintaterület-határokat egyértelműen jelöljék, és hogy a mintaterületen minden egyes mintafát maradandó módon számozzanak,

- a mintaterületeknek minden időben könnyen megközelíthetőknek kell lenniük, és a megközelítést és a mintavételt nem szabad korlátozni,

- a mintaterület, pufferzóna és a környező erdő kezelésében nem lehetnek eltérések (pl. a kezelési műveletek legyenek összehasonlíthatóak), és a folyamatos megfigyeléssel okozott zavarokat minimális szinten kell tartani,

- el kell kerülni az ismert helyi forrásokból eredő közvetlen szennyezést. A mintaterületeket nem szabad mezőgazdasági üzemek közvetlen szomszédságában, főutakhoz nagyon közel vagy szennyező ipari üzemek közvetlen szomszédságában kijelölni,

- a mintaterületen vagy annak közelében elegendő számú fának kell rendelkezésre állnia a mintavételhez,

- a mintaterületnek és pufferzónának a fafajokat vagy elegyarányt, a kort, méretet, talajt és tereplejtést illetőleg a lehető legegységesebbnek kell lenniük,

- a mintaterületeknek elég távol kell feküdniük az erdőszéltől.

Ajánlatos azokat a mintaterületeket kiválasztani, amelyeket a 3528/86/EGK rendelet vagy egyéb programok keretében az elmúlt években folyamatosan megfigyeltek. Ha további mintaterületeket kell kiválasztani, ajánlatos, hogy a mintaterületek azonosak legyenek a Közösség 16 x 16 km-es rácshálójának valamelyik meglévő mintaterületével, vagy annak a közelében feküdjenek, és hogy a mintaterületek úgy helyezkedjenek el, hogy az egyéb forrásokból (pl. a meteorológiai állomásoktól) származó információt fel lehessen használni.

II.2. A mintaterület létesítése és dokumentálása

A tagállamok 1994-ben minden mintaterület általános adatait és részletes leírását benyújtották a Bizottsághoz.

A mintaterület részletes leírása a következőket tartalmazza: a mintaterület pontos helyét, egy térképvázlatot, amely feltünteti az állandó jellel ellátott mintaterületsarkokat és/vagy -határvonalakat, a mintaterületen álló fák számát és minden egyéb állandó elemet (pl. bekötőút, folyók) a mintaterületen vagy annak közelében. A jövőben a mintavételi helyek (pl. talajmintagödrök) pontos helyét is rögzítik a térképen.

II.3. Egy rész-mintaterület meghatározása

Elvileg a fabecsléshez (pl. koronaállapot-felvétel, növedék mérése) az egész mintaterületen minden fát be kell vonni a mintába. Ahol a mintaterületen sok fa van (azaz sűrű állományok esetén), rész-mintaterület határozható meg ezeknek a vizsgálatoknak az alkalmazásához. A mintaterület létesítése alkalmával a rész-mintaterület méretének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy ezekhez a vizsgálatokhoz legalább 20 évre, de inkább az állomány egész életén át megbízható méréseket biztosítson. Ebben az időszakban a rész-mintaterületen legalább 20 fának kell rendelkezésre állnia.

II.4. Általános információ az egyes mintaterületekről

Ahol a nemzeti intenzív folyamatos megfigyelési program befejezéséhez további mintaterületeket létesítenek, a tagállamok a létesítés alatt összegyűjtött információt felhasználva az adatfájlt (lásd VIIa. melléklet, 1a. formanyomtatvány) és a jelentéseket (lásd VIIa. melléklet, 1b. formanyomtatvány) minden egyes létesített mintaterületről megküldik a Bizottságnak annak az évnek a végéig, amelyben az (újra)létesítés történt. A hosszú távú megfigyelés alatt szerzett fontos információt évente továbbítják az 1a. és 1b. formanyomtatványok felhasználásával (VII. melléklet). Az egyéb információt közvetlenül az után küldik meg, hogy az első fontos felmérést elvégezték, és ezt szükség esetén korszerűsítik.

III. A megsemmisült mintaterületek pótlása

III.1. Általános megjegyzések

A megfigyelésre szánt mintaterületek kiválasztása a tagállamok felelősségére történik. Ez a melléklet ehhez a kiválasztáshoz számos kritériumot állapít meg. A legtöbb tagállam saját stratégiát fejlesztett ki nemzeti erdei ökoszisztémáinak hosszú távú megfigyelésére, célul tűzve ki a fontosabb fafajok és a növekedési feltételek megfigyelését.

Bár a mintaterületeket úgy kellett kiválasztani, hogy hosszú távú folyamatos megfigyelésre álljanak rendelkezésre, mindig lehetséges a mintaterület idő előtti megsemmisülése, például erdőtűz következtében. Néhány esetben még végezhetnek számos utolsó mintavételt, mielőtt a mintaterület valamennyi fája megsemmisülne. A következő lépésként felül kellene vizsgálni a kiválasztási kritériumok hátterét képező stratégiát, és el kellene dönteni, milyen kritériumokat alkalmazzanak az új mintaterület kiválasztási eljárásánál.

III.2. Egy mintaterület lezárása

Alkalmat kell keríteni néhány utolsó mérés/értékelés elvégzésére. Ha a mintaterület (végső) megsemmisülése előtt lehetőség nyílik erre, el lehet végezni a megfigyelt fák (megsemmisítéssel járó) mintavételét. A fakivágás után meg lehet mérni a fa pontos hosszát, a törzsből korongokat lehet vágni, és el lehet végezni a lombozat pontos mintavételét.

III.3. Stratégia

A hosszú távú megfigyelési stratégia a legtöbb tagállamban szempontokat tartalmaz az erdőterületről, az erdei ökoszisztémákról, a fafajokról és gyakran a talajtípusról, a meteorológiáról és a lerakódás sebességéről. Ha szükség van egy mintaterület pótlására, akkor alkalmat kell találni annak igazolására, hogy még érvényes-e az eredeti stratégia, és a hiány hogyan pótolható. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy az eredeti felméréseket (koronaállapot, talaj, lombozat és növedék) a legutóbbi években a program számára további vizsgálatokkal (lerakódás, meteorológiai mérés, talajoldat, terület vegetációja, távérzékelés( ( 6 ))) egészítették ki. Ezért a mintaterületek pótlásának a tervezése során ajánlatos az intenzív megfigyelési program fejleményeit figyelembe venni.

Mindazonáltal általában ajánlatos lenne, hogy az új mintaterületek ugyanabban a régióban helyezkedjenek el, továbbá ugyanolyan talajtípussal, ugyanazon lerakódási sebességgel és fafajokkal rendelkezzenek, mint a megsemmisült mintaterületek.

III.4. A mintaterület újralétesítése

Az új mintaterületek kiválasztására ugyanazok a kritériumok vonatkoznak, mint a megsemmisült mintaterületekre. Az új mintaterületek létesítése után, amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni néhány olyan felmérést (azaz talajállapot-felvételt és távérzékelést), amelyeknek a megismétlésére egyhamar nem kerül. Mivel a koronaállapot és a lombozat felvételeit évenként vagy kétévenként elvégzik, közvetlenül a mintaterület létesítése után további ilyen vizsgálatra nincs szükség. Ha a következő előírásszerű növedékmérést több mint három évvel a mintaterület létesítése utáni időpontra tervezik, a növedékméréseket közvetlenül a mintaterület létesítését követően kell végezni.

III.5. Külön figyelmet kívánó pontok

Az újralétesített mintaterületek új számot kapnak. A tagállamok a következő előírásszerű adatszolgáltatással együtt a Bizottságnak megadják a mintaterület-pótlás okára, az utolsó megfigyelések/elvégzett mérések eredményeire és az új mintaterületek kiválasztásához alkalmazott kritériumokra vonatkozó információt.

II. MELLÉKLET

A KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁS IRÁNTI KÉRELEM A 3528/86/EGK RENDELET 2. CIKKE ÉS MÓDOSÍTÁSAI ALAPJÁN VÉGREHAJTANDÓ INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓAN

A támogatás iránti kérelmet az 526/87EGK bizottsági rendelet ( 7 ) A. mellékletének megfelelően az alább felsorolt információ összefoglalásával és az ennek a mellékletnek a 2a. formanyomtatványában foglalt táblázat kitöltésével együtt kell benyújtani.

A 2. cikk szerint végrehajtandó valamennyi intézkedés céljából meg kell adni a következő tételekre vonatkozó információt:

1. Az intézkedések rövid leírása

2. Kérelmező

Kapcsolatok a kérelmező és az intézkedések között

3. Az intézkedések végrehajtásáért felelős szerv

A szerv főbb tevékenységeinek tárgya és köre

4. Az intézkedések részletes leírása

ahol:

a) az intézkedések az intenzív és folyamatos ellenőrzésre kijelölt állandó mintaterületekből álló hálózat kialakítására vagy kibővítésére vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. az érintett régió(k) földrajzi fekvése és területe (térképészeti okmány)

3. az állandó mintaterületek száma;

b) az intézkedések az állandó mintaterületeken a koronaállapot felvételének kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a koronaállapot-felvételbe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mintavételi eljárás részletes leírása (fák száma, jelölések stb.)

4. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

c) az intézkedések az állandó mintaterületeken a talajállapot felvételének kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a talajállapot-felvételbe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mintavételi eljárások részletes leírása (egyedi minták száma, talajszelvény leírása stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását a jóváhagyott módszerek szerint elemzett eredményekkel

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

d) az intézkedések az állandó mintaterületeken a lombozat állapota felvételének kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a lombozat állapotának felvételébe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mintavételi eljárások részletes leírása (egyedi minták száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

e) az intézkedések az állandó mintaterületeken a növedékváltozás-mérések kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a növedékmérésekbe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazandó mérési eljárások részletes leírása (mérések száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását a jóváhagyott módszerek szerint elemzett eredményekkel

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

f) az intézkedések az állandó mintaterületeken a lerakódás sebessége mérésének a kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a lerakódás sebességének mérésébe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mérési eljárások részletes leírása (mérések száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását a jóváhagyott módszerek szerint elemzett eredményekkel

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

g) az intézkedések az állandó mintaterületeken a meteorológiai mérések kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a meteorológiai mérésekbe bevonandó állandó megfigyelési mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mérési eljárások részletes leírása (mérések száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását a jóváhagyott módszerek szerint elemzett eredményekkel

5. a tervezett mérések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

h) az intézkedések az állandó mintaterületeken a talajoldat méréseinek kialakítására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a talajoldat méréseibe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mérési eljárások részletes leírása (mérések száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását a jóváhagyott módszerek szerint elemzett eredményekkel

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

i) az intézkedések az állandó mintaterületeken a terület vegetációja felvételének létrehozására és végrehajtására vonatkoznak:

1. a fennálló helyzet leírása

2. a terület vegetációja felvételébe bevonandó állandó mintaterületek száma (2a. formanyomtatvány)

3. a mintaterület szintjén alkalmazott mintavételi eljárások részletes leírása (részminták száma, leírás stb.)

4. a meghatározandó paraméterek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek részletes leírása, beleértve minden kalibrálás, helyesbítés részletes leírását és/vagy az újraszámítást, amely lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását

5. a tervezett intézkedések végrehajtásának ütemezése (2b. formanyomtatvány);

5. A 4.a)-4.i) pontok alatti intézkedések költsége (2a. formanyomtatvány);

1. A hálózat kialakításának és kibővítésének költségei (4a.)

1.1. költségek mintaterületenként

1.2. összes költség

1.3. a Közösségtől kért támogatás

2. Az egyes vizsgálatok kialakítási, megfigyelési vagy mintavételi költségei: 4.b)-4.i)

2.1. költségek mintaterületenként

2.2. összes költség

2.3. a Közösségtől kért támogatás

3. Az egyes vizsgálatok elemzési és értékelési költségei: 4.b)-4.i)

3.1. költségek mintaterületenként

3.2. összes költség

3.3. a Közösségtől kért támogatás

4. A projekt összes költsége (az 1.2. [kialakítás], a 2.2. [megfigyelés és/vagy mintavétel] és a 3.2. [elemzés és értékelés] költségeinek az összege)

5. A Közösségtől kért összes támogatás (az 1.3. [kialakítás], a 2.3. [megfigyelés és/vagy mintavétel] és a 3.3. [elemzés és értékelés] költségeinek az összege)

6. Kitöltött 2a. és 2b. formanyomtatvány

III. MELLÉKLET

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN A KORONAÁLLAPOT- FELVÉTELRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS MÓDSZEREK

I. Általános megjegyzések

A felvételt 1994-ben minden állandó mintaterületen elvégzik és évenként megismétlik.

II. A vizsgálati módszer

II.1. Fák kiválasztása mintavételre

Alapvetően a teljes parcellán lévő, minden kimagasló, uralkodó és segítő fát (Kraft: 1-3. faosztály) megfigyelés alá kell vonni. Abban az esetben, amikor a parcellán sok fa van (vagyis sűrű állománynál), a koronaállapot-felvételre kijelölt fák száma csökkenthető részmintaterület kijelölésével (lásd a I.(II.3) mellékletet). Részmintaterület esetében minden, kimagasló, uralkodó és segítő fát (Kraft: 1-3. faosztály) megfigyelés alá kell vonni. Bizonyos esetekben megengedhető ettől eltérő, ugyanakkor objektív és elfogulatlan módszer használata a mintaként kijelölendő fák számának csökkentésére. Minden évben ugyanazt a módszert kell alkalmazni és minden felmérésnél minimálisan 20 fát kell vizsgálat alá vonni.

II.2. A vizsgálat időpontja

A felmérést az új tűlevelek és levelek kialakulásának vége és az őszi levél-elszíneződés között kell elvégezni.

II.3. Általános háttér-információk

A parcellával és fákkal kapcsolatosan a következő információkat kell feltüntetni:

- parcella száma,

- kitettség,

- fák száma,

- a fakitermelésre és a természetes pusztulásra vonatkozó információk,

- fafajok,

- famagassági osztály,

- koronaárnyalás,

- láthatóság,

és a felmérés időpontja.

II.4. A mintának tekintett fák felmérése

1. A levélvesztés vizuális felmérése

A levélvesztést 5 %-os fokozatokban kell megbecsülni a fa teljes lombozatához viszonyítva, a helyi feltételeknek megfelelően. A megfigyelés során el kell végezni a fák osztályozását a levélvesztés mértéke szerint és ezt 5 %-os fokozatokban kell regisztrálni.

Még élő fák, amelyeknél a lombvesztés 95 % és 100 % között van, 99-es értéket kap. A 100-as értéket az elpusztult fákra kell alkalmazni.

2. Az elszíneződés vizuális felmérése

A fáknak az elszíneződés mértéke szerinti osztályozására a megfigyeléseket követően kerül sor.

Az elszíneződés mértéke szerinti osztályok meghatározása a következő:

3. Kiegészítő paraméterek

A kiegészítő paramétereket a következő felsorolás tartalmazza:

- könnyen azonosítható ok miatti sérülések (rovar, gomba, abiotikus tényezők stb.),

- a sérülés típusának meghatározása,

- a parcellán lévő fákhoz kapcsolódó megjegyzések.

II.5. Módszerek

Az intenzív mintaterületen (ICP) a fa állapotának vizuális felmérésével foglalkozó segédkönyv további részleteket állapít meg a fák kiválasztására és a felmérések végrehajtására. Ezenkívül a segédkönyv technikai információkat tartalmaz az értékelés tárgyát képező további paraméterekről, valamint ezeknek a paramétereknek a továbbításáról. Ajánlatos követni az ebben a segédkönyvben megállapított technikai részleteket, és választható alapon a Bizottságnak továbbítani a választható paraméterek felmérésének eredményeit, felhasználva a segédkönyv megfelelő részleteit.

II.6. Adatok továbbítása

A tagállamok ezt az információt valamennyi parcellára vonatkozóan egységes formában továbbítják a Bizottsághoz (lásd VII. melléklet, 3a. és 3b. formanyomtatványok).

IV. MELLÉKLET

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN A TALAJ ÁLLAPOTFELVÉTELÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS MÓDSZEREK

I. Általános megjegyzések

A felvételt minden állandó mintaterületen az 1994 és 1996 közötti időszakban kell elvégezni. Azokat a talajállapotra vonatkozó adatokat, amelyeket 1994 előtt, de 1991. január 1-je után gyűjtöttek és elemeztek, szintén fel lehet használni, ha azokat a lentebb leírt módszerek szerint végezték. A felvételt tízévenként minden egyes mintaterületen megismétlik. Ez a melléklet az ENSZ-EGB/ICP talajszakértői testületének azokon az eredményein alapszik, amelyeket a légszennyezésnek az erdőkre (ICP-Forests) gyakorolt hatása megfigyelésével és felmérésével kapcsolatosan szereztek, továbbá a szakértői csoport által összeállított 1992. évi kézikönyvet is figyelembe véve. Két mintavételi időszakot követően a jövőbeni talajmintákban analizálandó paraméterek jegyzéke kerül összeállításra.

II. A vizsgálati módszer

II.1. A mintavételi hely kiválasztása

A talajmintáknak statisztikailag reprezentatívnak kell lenniük a parcellán lévő helyzetre nézve. A talajminták vételére egy talajszelvényből és/vagy fúrt lyukakból kerül sor. Vigyázni kell arra, hogy mintavétel közben a fa gyökerei ne sérüljenek.

II.2. Általános adatok

A következő általános információk összegyűjtésére kerül sor:

- a parcella száma,

- a mintavétel és elemzés időpontja.

II.3. A mintavételi hely talajtani és fizikai jellemzői

Minden mintavételi helyet talajtani szempontból jellemezni kell. Tanácsos a puffer zónában található szelvényt a FAO-útmutatások (FAO-Guidelines for Soil Description, harmadik (javított) kiadás, Róma, 1990.) szerint leírni. Vigyázni kell, hogy a szelvény leírása(i) olyan helyszínre vonatkozzon(vonatkozzanak), amely helyszín reprezentatív a tényleges mintavételi területre. A teljes tápanyagtartalom számításakor javasolt a száraz térfogatsúly meghatározása bolygatatlan talajmintából. Ha a száraz térfogatsúly meghatározására nem kerül sor, ezt a paramétert ésszerű becsléssel kell meghatározni. A talaj szemcseösszetételének meghatározása kötelező. A szemcseméret-osztályok a következők: > 2 μm, 2-63 μm, 63-2000 μm (FAO). Amennyiben az iszap és homok összetevők szétválasztása 50 μm-es szemcseméret alapján történik, az eredményt korrigálni kell a 63 μm-es határértékre.

II.4. Mintavételi módszer

Talajmintákat mélység szerint vagy talajszintenként vesznek. Minden mélységréteghez vagy talajszinthez legalább egy reprezentatív vegyes mintát vagy több mintát kell venni; a vegyes mintához gyűjtött alminták számát és a mintavétel időpontját a jelentésben rögzíteni kell.

A szerves szintekből (O- és H-) ( 8 ) a mintavétel külön történik. Abban az esetben, ha a mintavételt rögzített mélységben végzik, a következő rétegeket kell alkalmazni:

- 0 - 10 cm (tanácsos a 0-5 és az 5-10 cm-es rétegekből külön mintát venni),

- 10 - 20 cm,

- 20 - 40 cm,

- 40 - 80 cm.

II.5. Szállítás, tárolás és előkészítés

A minták szállítása és tárolása oly módon történik, hogy a kémiai változások minimálisak legyenek. A szállítás és tárolás feltételeit (beleértve a várakozási időszakokat) bele kell foglalni a jelentésbe. A felmerülő problémákat és az eljárásoktól való eltéréseket részletesen jelenteni kell. Tanácsos a minta egy részének talajminta-bankban való megőrzése a jövőbeni (pl. 10 év múlva történő) mintavételekkel való összehasonlítás céljából. A mintákat az elemzésre elő kell készíteni. A nagy szemcséket (> 2 mm) el kell távolítani, a mintákat ki kell szárítani (maximálisan 40 oC-on) és meg kell őrölni vagy szitálni.

II.6. Elemzési módszerek

Az ICP-Forests talajszakértői testülete által előkészített, "Az erdei talaj megmintázásának és elemzésének módszereiről" szóló kézikönyv tartalmazza a különböző talaj-paraméterek elemzése jóváhagyott módszereinek leírásait. Tanácsos a jóváhagyott módszerek használata. Amennyiben más (hazai) módszereket alkalmaznak, az elemzési eredményekkel együtt részletesen be kell számolni az elemzés eredményeinek összehasonlíthatóságáról is. Az erdei talajok állapotának felvétele során különbséget tesznek kötelező és választható paraméterek között (lásd a listát).

Kötelező és választható paraméterek, valamint a jóváhagyott elemzési módszerek:

A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a választható paraméterek mindegyikét elemzik, közülük többet vagy egyéb paramétereket analizálnak.

II.7. Adatok továbbítása

A tagállamok a parcellákra vonatkozó információkat egységes formanyomtatványon továbbítják a Bizottság részére (lásd VII. melléklet 4a., 4b. és 4c. nyomtatvány).

V. MELLÉKLET

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN A LOMBOZAT ÁLLAPOTÁNAK FELVÉTELÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS MÓDSZEREK

I. Általános megjegyzések

A felvételt minden állandó mintaterületen elvégzik. Az első közös felvétel 1996 nyara előtt befejeződik. Bár a lombozat állapotfelvétel elvégzése a jelzett időszakokban, 1995 nyarán és 1995/96 telén javasolt, megengedhető, hogy a felvételt két éven keresztül végezzék. A felvételt kétévenként minden egyes mintaterületen megismétlik. A következő technikai részletek az ICP-Forests lombvizsgálatért felelős szakértői testületének eredményein alapulnak, az e szakértői testület által készített kézikönyvet (1993) is figyelembe véve.

II. A vizsgálati módszer

II.1. A mintavétel időpontja

A lombhullató (beleértve a vörösfenyőt is) fajok mintavételezését akkor kell végezni, amikor az új levelek már teljesen kifejlődtek, de még az őszi elszíneződés és öregedés kezdete előtt. Örökzöld fajoknál a mintavételezést télen a nyugalmi időszakban kell elvégezni. A tagállamok minden régióra és a régiókon belül a sík területekre és a hegyvidékekre vonatkozóan meghatározzák a mintavétel és a különböző fajok elemzésének legmegfelelőbbb időszakát és ehhez az időszakhoz tartják magukat.

II.2. A fák kiválasztása

Minden a mintaterületen található fafajból legalább öt fáról vesznek mintát minden második évben.

A mintavételezéshez szükséges fákat oly módon választják meg, hogy:

- a fák különböznek azoktól, amelyeket a korona állapotának felvételére használnak, azt elkerülendő, hogy az egymást követő mintavételezések a lombozat veszteségét okozzák,

- abban az esetben, amikor a vitalitás felmérése a részmintaterületeken lévő fákra korlátozódik, a lombozat mintavételezéséhez a fákat a teljes parcella fennmaradó részéből választják. Amennyiben nem használnak részmintaterületet, a mintavételre szolgáló fákat a puffer zónában lévő fákból választják ki. Ebben az esetben a puffer zónában lévő, mintavételre kiválasztott fák egyedi számot kapnak (lásd a VII. mellékletet),

- a kimagasló és uralkodó osztályokhoz tartozó fák (záródott állomány), vagy azok, amelyek az átlagos magasságú fáktól csak m 20 %-ban térnek el (alacsony záródású állomány),

- a fák annak a helynek a közelében vannak, ahonnan elemzés céljára talajmintákat vettek, ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a talajból történő mintavétel során ne sérüljenek a minta-fák főgyökerei,

- a fák reprezentálják a parcella átlagos levélvesztésének mértékét (m5 % az átlagos lombvesztéshez képest),

- a fák reprezentálják a parcella egészségi állapotát.

A következő években is ugyanezekről a minta-fákról vesznek mintát; ezért a fákat meg kell számozni. Azoknál a fajoknál, amelyeknek kicsi a koronája és túlságosan kevés tűlevele (vagy levele) van, megengedett (de nem javasolt), hogy váltakozva vegyenek mintát két, egyenként öt fát tartalmazó csoportról, amennyiben el kívánják kerülni, hogy a minta-fák sérüljenek. Mindkét csoportnak meg kell felelnie a fenti feltételeknek.

Csak a Közösség főbb fafajait kell mintavétel alá vonni (lásd a VII. melléklet 15. tételét).

A mintavételt megelőzően a fák korona állapotát fel kell mérni (ld. a III. mellékletet), melynek során a meglévő vagy speciális számokat alkalmazzák.

II.3. Általános adatok

A következő általános adatok összegyűjtésére kerül sor:

- parcella száma,

- a mintavétel és elemzés időpontja,

- fafajok.

II.4. Levelek és tűlevelek kiválasztása és mennyisége

A parcellán lévő fákat nem lehet kivágni, ami befolyásolhatná a levelek vagy tűlevelek mintavételezését. Fontos, hogy teljes fényben kifejlődött levelek vagy tűlevelek közül vegyenek mintát. Általában az azévi tűlevelek vagy az örökzöld fajok levelei a legalkalmasabbak a tápanyagszint ellenőrzésére, de számos elem vizsgálata szempontjából érdekes lehet a régebbi tűlevelek elemkoncentrációinak összehasonlítása az azévi tűlevelekével.

A mintaleveleket vagy tűleveleket a korona felső harmadából kell venni, de nem a tűlevelűek első örvéből. Az olyan egyedeknél, amelyeknél a különböző örvek világosan elkülöníthetőek, tanácsos a hetedik és a tizenötödik örv közötti levelekből venni a mintát.

Lombhullató fajoknál a mintavételezés az azévi levelekből vagy tűlevelekből történik.

Örökzöld fajoknál mind az azévi levelekből vagy tűlevelekből, mind az előző évi tűlevelekből vagy levelekből javasolt mintát venni.

Minden faj esetében vigyázni kell arra, hogy a mintául szolgáló levelek vagy tűlevelek kifejlettek legyenek, különösen azok, amelyek évente több hajtást hoznak (pl. Pinus halepensis, Pseudotsuga menziesii, Eucalyptus sp., Quercus sp.) A Larix sp. és a Cedrus sp. esetében a mintákat az előző évi rövid gallyakból veszik.

Általában a mintavételezést úgy kell végezni, hogy minden égtáj képviselve legyen a mintaként választott fák csoportjaiban. Ha szükséges, megengedett a csoport minden fáján a különböző égtájak szerinti mintavétel. Olyan sajátos fekvésű terepeken, ahol nyilvánvaló az égtáj hatása (pl. meredek lejtőkön vagy erős, uralkodó szélirányban), csak egy égtáj irányában vesznek mintát, majd ezt követően mindig innen történik a mintavétel. Ilyen esetekben szükséges az égtáj megjelölése.

A főbb elemek és a Fe, Mn, Zn és Cu analíziséhez az ajánlott mennyiség 30 gramm friss tűlevél vagy levél minden, a mintavételbe vont korosztályból.

Minden ország dönthet úgy, hogy nagyobb mennyiségű levelet vesz mintaként saját elemzési módszerének igénye szerint, vagy a minták jövőre való tárolása céljából.

II.5. Vizsgálati módszerek

Mivel a fák nem vághatók ki, bármely alkalmas mintavételi mód, amelyik tekintettel van az állomány fajtájára, méretére stb. elfogadható, ha az nem vezet a minta szennyeződéséhez, nem okoz a fán súlyos sérülést és nem veszélyezteti a mintavételezést végző csoportot.

II.6. A minták kezelése elemzés céljából laboratóriumokba történő küldés előtt

A parcellán lévő minden főbb fajból legalább öt fát mintavétel alá vonnak. Az öt minta egyedileg, zacskókba csomagolva kerül megőrzésre. Az elemzéshez keverék mintát készítenek úgy, hogy azonos mennyiségeket kevernek össze mind az öt mintából (amennyiben az öt fát egyenként elemzik, minden kémiai elemre átlagértéket számítanak).

Lomblevelűek esetén tanácsos elkülöníteni a leveleket a gallyaktól (bizonyos fajoknál még a kis leveleket is a szártól), a tűlevelűeknél erre nincs szükség. Az ezévi és az előző évi új hajtásokat elkülönítik és külön zacskókban őrzik. Perforált, nagysűrűségű polietilén zacskók használata ajánlott. Ha lehet, a mintákat tiszta helységben szárítják és polietilén zacskókban hűvös helyen tárolják.

Minden egyes mintát gondosan és egyértelműen meg kell jelölni (erdő, mintaterület száma, fajok, tűlevelek kora stb.), mielőtt azokat elemzésre laboratóriumba küldik. Ezeket az azonosító jeleket a zacskó külső oldalán kell megadni (közvetlenül a zacskón vegytintával vagy a zacskóra ragasztott címkén). Javasolt az azonosítás megismétlése a zacskóban elhelyezett vegytintával írt papíron is. A címkét össze kell hajtani, hogy a levelek és a tűlevelek ne szennyeződjenek a vegytintával.

II.7. A minta elemzés előtti kezelése

Az állandó mintaterületeken végzett intenzív és folyamatos felügyelethez és az adott évi új hajtások megfigyeléséhez 100 levél vagy 1 000 tűlevél tömegének, valamint az új hajtások tömegének meghatározása javasolt.

Nincs szükség a levelek nyelének levágására, de összetett levelek esetén tanácsos lehet elkülöníteni a kicsi leveleket a szártól, ha ezt az erdőben még nem tették meg. A szennyezés elkerülése érdekében ne használjunk porozott műanyag kesztyűt.

Nincs szükség a minták szisztematikus mosására, bár ez tanácsos lehet olyan régiókban, ahol magas a légszennyezés és tengerek közelében. A mintákat vízzel kell mosni, minden adalékanyag hozzáadása nélkül.

A kemencében való szárítást 80 oC-ot meg nem haladó hőmérsékleten kell végezni legalább 24 órán keresztül. A tűleveleket ugyanolyan gondossággal kell leszedni a gallyakról, mint ahogy a kis leveleket elválasztották száruktól.

A száraz mintákat a lehető leghomogénebb finom porrá kell őrölni. A fa típusától függően mindig marad néhány rost, de ez nem zavaró, ha ezek kicsik és ha a port gondosan összekeverték az elemzés céljára történő mintavétel előtt. A Mn, Fe, Cu, Cd, Al és Pb meghatározásához biztosítani kell, hogy az őrlőtest ne szennyezze a mintákat. E célból szárított szálas cellulózt őrölnek, és ezt elemzik ezekre az elemekre az őrlés előtt és után.

II.8. Kémiai elemzések

Az egyes anyagoknál csak a teljes elemkoncentráció meghatározására kerül sor.

Az ICP-Forests lombozatelemzési szakértői testülete által készített a levelek és tűlevelek mintavételi módszereiről szóló kézikönyv tartalmazza a különböző levél-paraméterek elemzési módszereinek leírását.

Minden ország használhatja hazai módszereit. A szabványos referencia mintákon kimutatott elemkoncentrációt össze kell hasonlítani a nemzeti módszerrel mért teljes elem-koncentrációval. A lombozat állapotfelvétele során kötelező és választható paramétereket különböztetnek meg (lásd a következő listát):

Paraméterek

A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a választható paraméterek mindegyikét elemzik, közülük többet vagy egyéb paramétereket analizálnak.

II.9. Adattovábbítás

A tagállamok ezeket az egyes parcellákra vonatkozó információkat egységes formában továbbítják a Bizottságnak (lásd a VII. melléklet 5a., 5b. és 5c. nyomtatvány).

VI. MELLÉKLET

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN A NÖVEDÉKVÁLTOZÁS MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS MÓDSZEREK

I. Általános megjegyzések

Az első mérést az 1994-1996 közötti időszakban kell elvégezni minden állandó mintaterületen.

A növedék mérése két részből áll:

- a fák paramétereinek rendszeres időszakonkénti méréséből,

- évgyűrűelemzésből növedékfurat és törzskorongok segítségével (választható).

Az időszakonkénti méréseket minden egyes parcellán elvégzik az 1999-2000. évi nyugalmi időszakban, azután pedig ötévenként. A növedékfuratból és a törzskorongokról a mintavételt és az elemzést célszerű a mintaterület kialakítása során, vagy röviddel azután elvégezni.

A következő technikai részletek az ICP-Forests növedékvizsgáló szakértői testületének eredményein alapulnak, továbbá e szakértői testület által készített kézikönyvet is figyelembe véve.

Az itt leírt módszerek nem alkalmazhatóak bozótos területeken és hasonló növényzetű területeken.

II. A vizsgálati módszer

II.1. A mérések időpontja

A méréseket a nyugalmi időszakban kell elvégezni.

II.2. Fák kiválasztása mintavételre

Alapvetően a teljes parcellán lévő minden fát be kell vonni a megfigyelésbe. Abban az esetben, amikor a parcellán sok fa van (vagyis sűrű állománynál), egy ún. részmintaterület jelölhető ki a fák felmérésére (pl. a korona állapot és a növedék felmérésére). Ebben az esetben a részmintaterületen lévő minden fa megfigyelés alá kerül. A részmintaterületnek a vizsgálatkor megfelelő méretűnek kell ahhoz lennie, hogy megbízható becslést biztosítson az állomány növedékére nézve a teljes mérési időszakban. A részmintaterület pontos méretét meg kell határozni és jelenteni kell.

II.3. Módszerek

Időszakonkénti (periodikus) mérések:

Ötévente a (rész)mintaterületen lévő összes fa mérésére sor kerül.

Évgyűrűelemzés (növedékfurat és törzskorong):

Mivel a növedékfuratból történő mintavétel befolyásolhatja más mérések eredményeit, ezeket a mintákat a parcellán kívül lévő fákról veszik. Mivel a törzskorong-mérés mintavételezéséhez a fákat ki kell vágni, a kiválasztott fáknak olyan távol kell lenniük a parcellától, hogy kivágásuk ne legyen hatással a parcellán lévő fák megfigyelésére. Ugyanakkor a mintaként vett fáknak reprezentatívnak kell lenniük a parcellán lévő fákra nézve. Lehetőség szerint a rendes erdőgazdálkodás során kivágott fákat kell e célra felhasználni.

II.4. Általános adatok

A következő általános adatok összegyűjtésére kerül sor:

- mintaterület száma,

- a mintavétel és elemzés dátuma,

- a fa száma.

II.5. Mérendő paraméterek

A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a választható paraméterek mindegyikét elemzik, közülük többet vagy egyéb paramétereket analizálnak.

A tagállamok használhatják saját hazai rendszerüket és módszereiket. A javasolt módszerek és mérések részletes leírását az ICP-Forests növedékvizsgáló testület által készített, a növedékről szóló kézikönyv tartalmazza.

II.6. Adattovábbítás

A tagállamok ezeket az egyes parcellákra vonatkozó információkat egységes formában továbbítják a Bizottság részére (lásd VII. melléklet 6a., 6b. és 6c. nyomtatvány).

VII. MELLÉKLET

KÖZÖS ÚTMUTATÓ AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEN VÉGZETT FELMÉRÉSEK EREDMÉNYEINEK JELENTÉSÉRE ÉS EZEK ÉRTELMEZÉSÉRE

I. Általános megjegyzések

Az állandó mintaterületek hálózatának célja az, hogy részletes adatokat nyerjenek a Közösségben lévő erdők ökológiai rendszerének fejlődéséről, és hogy összefüggést próbáljanak megállapítani a környezeti tényezők, különösen a légköri szennyeződés és az erdei ökológiai rendszerek között.

Ez a cél csak a parcellákon szerzett eredmények értékelésével érhető el. A különböző, állandó mmintaterületekről kapott eredmények regionális vagy közösségi szintű összehasonlítását gondosan kell végezni. Ajánlatos az egyes felmérések (vagy annak befejezett részei) hitelesített adatainak a Közösséghez való benyújtása olyan hamar, amint az adatok rendelkezésre állnak az e mellékletben megadott egységes formanyomtatványok felhasználásával.

A tagállamok az 1991 és 1996 közötti időszakban az állandó mintaterületeken végzett vizsgálatok során összegyűjtött adatokat és az eredmények parcellánkénti értékelését továbbítják a Bizottsághoz. 1996 végére minden adat és ezek országonkénti értékelése egységes formában a Bizottság rendelkezésére áll további értékelés céljából.

A felmérések felülvizsgált adatait a felmérések befejezésekor továbbítják a Bizottsághoz a meghatározott új határidőig 1996 után ötévenként (pl. 2001. december 31., 2006. stb.).

E mellékletben a vizsgálati eredmények és értékelésük benyújtásának részletei szerepelnek.

II. Általános technikai információk az adatok továbbítására vonatkozóan

II.1. Hardver követelmények

Adathordozóként 3,5″-os hajlékony lemezt (DSDD vagy HD) kell használni. A hajlékony lemez nemzetközi szabvánnyá vált, olcsó és tartós. Jó minőségű lemezeket kell használni.

II.2. Szoftver követelmények

A lemezeket sűrűségüknek megfelelően (DSDD = kis sűrűségű, HD = nagy sűrűségű) formatálni kell DOS 2.1. vagy fejlettebb rendszer segítségével és teljes mértékben IBM kompatibilisnek kell lenniük. A lemezeken lévő minden adatot ASCII kódban kell tárolni.

II.3. Adatfájlok

Minden lemez (vagy lemezcsomag) a parcella adatait és az adatfájlokat tartalmazza; a fájlok a parcelláról szóló összesített információkat (parcella fájl) és a felmérésenkénti eredményeket (adatfájlok) tartalmazzák. E fájlok neveinek és tartalmának részletei a VIIa. mellékletben találhatók.

II.4. Mintalemez

Kérésre a fájlok szerkezetét és tartalmát példán keresztül bemutató lemez bocsátható rendelkezésre.

VIIa. MELLÉKLET

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETENKÉNTI ADATOK DIGITÁLIS FORMÁBAN TÖRTÉNŐ BENYÚJTÁSA

A felmérésekre vonatkozó fájlnevek áttekintése

Az előző mellékletek tartalmazzák a vizsgálati módszereket. A vizsgálat, mintavétel/elemzés, hitelesítés és értékelés után az adatokat egységes formában kell benyújtani a Bizottsághoz. E mellékletben kerülnek meghatározásra az egyes felmérések egységes formái.

Minden vizsgálatra vonatkozóan egységes formátumban kell megadni a hitelesített adatokat egy vagy több fájl formájában.

Minden fájlnév kétbetűs országkódból áll (a nevek listájában XX képviseli), ezt követi a felmérés éve (a példában 1996) vagy GENER, amikor egyszeri információadásról van szó, majd egy pont (.) és a kiterjesztésben egy hárombetűs kód. A mintaterület-fájlok hárombetűs kódja a PL betűkből és a talaj: S (soil), a lombozat: F (foliage), a növedék I (increment), a lerakódás: D (depostition), a meteorológia: M, a talajoldat: SS (soil solution) és a terület vegetációja: GV (ground vegetation) felvételének első betűjéből (betűiből) áll. Az adatfájlok hárombetűs kódja a talaj, lombozat, növedék, lerakódás, meteorológia, talajoldat vagy terület vegetációja két (vagy egy) kezdőbetűjéből, továbbá egy (vagy két) betűből áll a kötelező, nem kötelező elemek vagy a növedék mérésének (értékelés), a lerakódás mérésének (levegő) különböző részeire vonatkozóan.

1a. nyomtatvány

XXGENER. PLT

A fájl a mintaterületekre vonatkozó információkat tartalmaz, amelyeket a mintaterület kialakítása során kell megadni (lásd az I. mellékletet)

1b. nyomtatvány

4a. nyomtatvány

XX1993. PLS

A fájl a részmintaterületekre vonatkozó információkat tartalmaz, amelyeket az erdei talajállapot felvétellel kapcsolatban kell megadni (lásd a IV. mellékletet)

4b. nyomtatvány

XX1993. SOM

A fájl a talaj elemzésére vonatkozó információkat tartalmaz (kötelező)

4c. nyomtatvány

XX1993. SOO

A fájl a talaj elemzésére vonatkozó információkat tartalmaz (választható)

5a. nyomtatvány

XX1993. PLF

A fájl a részmintaterületekre vonatkozó információkat tartalmaz, amelyeket a tűlevelek és levelek kémiai összetevőinek felmérésével kapcsolatban kell megadni (lásd az V. mellékletet)

5c. nyomtatvány

XX1993. FOO

A fájl a lombozat elemzésére vonatkozó információkat tartalmaz (választható)

6a. nyomtatvány

XX1993. PLI

A fájl a részmintaterületeken a növedékre vonatkozó információkat tartalmaz (lásd a VI.mellékletet)

6b. nyomtatvány

XX1993. IPM

A fájl a növedékre vonatkozó információkat tartalmaz - időszakonkénti mérések (ld. a VI. mellékletet)

6c. nyomtatvány

XX1993. IRA

A fájl a növedékre vonatkozó információkat tartalmaz - évgyűrű elemzése és törz korong elemzése (választható)

6d. nyomtatvány

XX1993. IEV

A fájl a növedék értékelésére vonatkozó információkat tartalmaz (választható)

7a. formanyomtatvány

XX1995. PLD

Az egyszerűsített mintaterület-fájl a lerakódás sebességének mérésével összekapcsolva

7b. formanyomtatvány

XX1995. DEM

lerakódási méréseket tartalmazó Adatfájl tartalma (Kötelező paraméterek)

7c. formanyomtatvány

XX1995. DEO

lerakódási méréseket tartalmazó Adatfájl tartalma (Választható)

7d. formanyomtatvány

XX1995. DEA

Légsűrűségi méréseket tartalmazó adatfájl tartalma (Választható)

AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKRŐL A BIZOTTSÁGHOZ TOVÁBBÍTANDÓ FELMÉRÉSI ADATOK KÓDLISTÁJA

Az adatlapok kitöltésénél a tagállamoknak a következő utasításokat kell követniük és a következő kódokat kell alkalmazniuk:

Információk a mintaterületekről

(1) Ország

01

:

Franciaország

02

:

Belgium

03

:

Hollandia

04

:

Németország

05

:

Olaszország

06

:

Egyesült Királyság

07

:

Írország

08

:

Dánia

09

:

Görögország

10

:

Portugália

11

:

Spanyolország

12

:

Luxemburg

13

:

Svédország

14

:

Ausztria

15

:

Finnország

(2) Mintaterület száma

A mintaterület száma megfelel annak az egyedi számnak, amit a kiválasztás vagy kialakítás során adtak a parcellának.

(3) A megfigyelés, felmérés és elemzés időpontja

A dátumokat a következő sorrendben kell megadni: nap, hónap és év.

(4) Szélességi/hosszúsági koordináták

A mintaterület középpontjának szélességi és hosszúsági koordinátáit hat számjeggyel kell megadni.

Pl.

az első kocka a + vagy - koordináta jelölésére szolgál

(5) Víz elérhetősége a fontosabb fajok számára (becslés)

1

:

Nem elégséges

2

:

Elégséges

3

:

Túlzott

(6) Humusz típusa

1

:

Mull

2

:

Moder

3

:

Mor

4

:

Anmor

5

:

Tőzeg

6

:

Egyéb

7

:

Nyers (Roh)

(7) Magasság

1

:

≤ 50 m

2

:

51-100 m

3

:

101-150 m

4

:

151-200 m

5

:

201-250 m

6

:

251-300 m

7

:

301-350 m

8

:

351-400 m

9

:

401-450 m

10

:

451-500 m

11

:

501-550 m

12

:

551-600 m

13

:

601-650 m

14

:

651-700 m

15

:

701-750 m

16

:

751-800 m

17

:

801-850 m

18

:

851- 900 m

19

:

901- 950 m

20

:

951-1 000 m

21

:

1 001-1 050 m

22

:

1 051-1 100 m

23

:

1 101-1 150 m

24

:

1 151-1 200 m

25

:

1 201-1 250 m

26

:

1 251-1 300 m

27

:

1 301-1 350 m

28

:

1 351-1 400 m

29

:

1 401-1 450 m

30

:

1 451-1 500 m

31

:

1 501-1 550 m

32

:

1 551-1 600 m

33

:

1 601-1 650 m

34

:

1 651-1 700 m

35

:

1 701-1 750 m

36

:

1 751-1 800 m

37

:

1 801-1 850 m

38

:

1 851-1 900 m

39

:

1 901-1 950 m

40

:

1 951-2 000 m

41

:

2 001-2 050 m

42

:

2 051-2 100 m

43

:

2 101-2 150 m

44

:

2 151-2 200 m

45

:

2 201-2 250 m

46

:

2 251-2 300 m

47

:

2 301-2 350 m

48

:

2 351-2 400 m

49

:

2 401-2 450 m

50

:

2 451-2 500 m

51

:

>2 500 m

(8) Tájolás

1

:

É

2

:

ÉK

3

:

K

4

:

DK

5

:

D

6

:

DNy

7

:

Ny

8

:

ÉNy

9

:

sík

(9) Az uralkodó szint átlagos kora (év)

1

:

≤20

2

:

21-40

3

:

41-60

4

:

61-80

5

:

81-100

6

:

101-120

7

:

>120

8

:

Szabálytalan fák

(10) Talajcsoportok

Fluvisols

101

Eutric Fluvisols

102

Calcaric Fluvisols

103

Dystric Fluvisols

104

Mollic Fluvisols

105

Umbric Fluvisols

106

Thionic Fluvisols

107

Salic Fluvisols

Gleysols

108

Eutric Gleysols

109

Calcic Gleysols

110

Dystric Gleysols

111

Andic Gleysols

112

Mollic Gleysols

113

Umbric Gleysols

114

Thionic Gleysols

115

Gelic Gleysols

Regosols

116

Eutric Regosols

117

Calcaric Regosols

118

Gypsic Regosols

119

Dystric Regosols

120

Umbric Regosols

121

Gelic Regosols

Leptosols

122

Eutric Leptosols

123

Dystric Leptosols

124

Rendzic Leptosols

125

Mollic Leptosols

126

Umbric Leptosols

127

Lithic Leptosols

128

Gelic Leptosols

Arenosols

129

Haplic Arenosols

130

Cambic Arenosols

131

Luvic Arenosols

132

Ferralic Arenosols

133

Albic Arenosols

134

Calcaric Arenosols

135

Gleyic Arenosols

Andosols

136

Haplic Andosols

137

Mollic Andosols

138

Umbric Andosols

139

Vitric Andosols

140

Gleyic Andosols

141

Gelic Andosols

Vertisols

142

Eutric Vertisols

143

Dystric Vertisols

144

Calcic Vertisols

145

Gypsic Vertisols

Cambisols

146

Eutric Cambisols

147

Dystric Cambisols

148

Humic Cambisols

149

Calcaric Cambisols

150

Chromic Cambisols

151

Vertic Cambisols

152

Ferralic Cambisols

153

Gleyic Cambisols

154

Gelic Cambisols

Calcisols

155

Haplic Calcisols

156

Luvic Calcisols

157

Petric Calcisols

Gypsisols

158

Haplic Gypsisols

159

Calcic Gypsisols

160

Luvic Gypsisols

161

Petric Gypsisols

Solonetz

162

Haplic Solonetz

163

Mollic Solonetz

164

Calcic Solonetz

165

Gypsic Solonetz

166

Stagnic Solonetz

167

Gleyic Solonetz

Solonchaks

168

Haplic Solonchaks

169

Mollic Solonchaks

170

Calcic Solonchaks

171

Gypsic Solonchaks

172

Sodic Solonchaks

173

Gleyic Solonchaks

174

Gelic Solonchaks

Kastanozems

175

Haplic Kastanozems

176

Luvic Kastanozems

177

Calcic Kastanozems

178

Gypsic Kastanozems

Chernozems

179

Haplic Chernozems

180

Calcic Chernozems

181

Luvic Chernozems

182

Glossic Chernozems

183

Gleyic Chernozems

Phaeozems

184

Haplic Phaeozems

185

Calcaric Phaeozems

186

Luvic Phaeozems

187

Stagnic Phaeozems

188

Gleyic Phaeozems

Greyzems

189

Haplic Greyzems

190

Gleyic Greyzems

Luvisols

191

Haplic Luvisols

192

Ferric Luvisols

193

Chromic Luvisols

194

Calcic Luvisols

195

Vertic Luvisols

196

Albic Luvisols

197

Stagnic Luvisols

198

Gleyic Luvisols

Lixisols

199

Haplic Lixisols

200

Ferric Lixisols

201

Plinthic Lixisols

202

Albic Lixisols

203

Stagnic Lixisols

204

Gleyic Lixisolsí

Planosols

205

Eutric Planosols

206

Dystric Planosols

207

Mollic Planosols

208

Umbric Planosols

209

Gelic Planosols

Podzoluvisols

210

Eutric Podzoluvisols

211

Dystric Podzoluvisols

212

Stagnic Podzoluvisols

213

Gleyic Podzoluvisols

214

Gelic Podzoluvisols

Podzols

215

Haplic Podzols

216

Cambic Podzols

217

Ferric Podzols

218

Carbic Podzols

219

Gleyic Podzols

220

Gelic Podzols

Acrisols

221

Haplic Acrisols

222

Ferric Acrisols

223

Humic Acrisols

224

Plinthic Acrisols

225

Gleyic Acrisols

Alisols

226

Haplic Alisols

227

Ferric Alisols

228

Humic Alisols

229

Plinthic Alisols

230

Stagnic Alisols

231

Gleyic Alisols

Nitisols

232

Haplic Mitisols

233

Rhodic Mitisols

234

Humic Mitisols

Ferralsols

235

Haplic Ferralsols

236

Xanthic Ferralsols

237

Rhodic Ferralsols

238

Humic Ferralsols

239

Geric Ferralsols

240

Plinthic Ferralsols

Plinthosols

241

Eutric Plinthosols

242

Dystric Plinthosols

243

Humic Plinthosols

244

Albic Plinthosols

Histosols

245

Folic Histosols

246

Terric Histosols

247

Fibric Histosols

248

Thionic Histosols

249

Gelic Histosols

Anthrosols

250

Aric Anthrosols

251

Fimic Anthrosols

252

Cumulic Anthrosols

253

Urbic Anthrosols

(11) A teljes parcella mérete, a részmintaterület mérete

A teljes parcella vagy a részmintaterület méretét 0,0001 hektárban adjuk meg.

(12) Fák száma a teljes parcellán

A parcellán található összes fa. 5 cm MMÁ-tól és e felett minden fa megszámlálásra kerül.

(13) Hozambecslések

A hozambecslés egy abszolút és egy relatív hozambecslésből áll. Az abszolút hozam a becsült átlag hozamnak felel meg az állomány teljes élettartama során. A relatív hozam becslése azt jelzi, hogy az abszolút becslés értéke a mindenkori állományra nézve alacsonynak, normálisnak vagy magasnak tekinthető-e. A következő kódokat használjuk:

(99) Egyéb megjegyzések

A parcellára vonatkozó egyéb fontos információk.

A fákra vonatkozó információk

a korona állapotának felvételénél használandó

(14) A minta fák száma

A fák száma az a szám, amit a parcella kialakítása során adtak a fának.

(15) Fajok (a Flora Europaea alapján)

Lomblevelűek (* = a lombozat elemzéséhez használandó fajok)

001

:

Acer campestre*

002

:

Acer monspessulanum*

003

:

Acer opalus

004

:

Acer platanoides

005

:

Acer pseudoplatanus*

006

:

Alnus cordata*

007

:

Alnus glutinosa*

008

:

Alnus incana

009

:

Alnus viridis

010

:

Betula pendula*

011

:

Betula pubescens*

012

:

Buxus sempervirens

013

:

Carpinus betulus*

014

:

Carpinus orientalis

015

:

Castaneasativa (C. vesca)*

016

:

Corylus avellana*

017

:

Eucalyptus sp.*

018

:

Fagus moesiaca*

019

:

Fagus orientalis

020

:

Fagus sylvatica*

021

:

Fraxinus angustifolia

spp. oxycarpa (F. oxyphylla)*

022

:

Fraxinus excelsior*

023

:

Fraxinus ornus*

024

:

Ilex aquifolium

025

:

Juglans nigra

026

:

Juglans regia

027

:

Malus domestica

028

:

Olea europaea*

029

:

Ostrya carpinifolia*

030

:

Platanus orientalis

031

:

Populus alba

032

:

Populus canescens

033

:

Populus hybrides*

034

:

Populus nigra*

035

:

Populus tremula*

036

:

Prunus avium

037

:

Prunus dulcis (Amygdalus communis)

038

:

Prunus padus

039

:

Prunus serotina

040

:

Pyrus communis

041

:

Quercus cerris*

042

:

Quercus coccifera (Q. calliprinos)*

043

:

Quercus faginea*

044

:

Quercus frainetto (Q. conferta)*

045

:

Quercus fruticosa (Q. lusitanica)

046

:

Quercus ilex*

047

:

Quercus macrolepis (Q. aegilops)

048

:

Quercus petraea*

049

:

Quercus pubescens*

050

:

Quercus pyrenaica (Q. toza)*

051

:

Quercus robur (Q. peduculata)*

052

:

Quercus rotundifolia*

053

:

Quercus rubra*

054

:

Quercus suber*

055

:

Quercus trojana

056

:

Robinia pseudoacacia*

057

:

Salix alba

058

:

Salix caprea

059

:

Salix cinerea

060

:

Salix eleagnos

061

:

Salix fragilis

062

:

Salix sp.

063

:

Sorbus aria

064

:

Sorbus aucuparia

065

:

Sorbus domestica

066

:

Sorbus torminalis

067

:

Tamarix africana

068

:

Tilia platyphyllos

069

:

Tilia platyphyllos

070

:

Ulmus glabra (U. scabra, U. montana)

071

:

Ulmus laevis (U. effusa)

072

:

Ulmus minor (U. campestris, U. carpinifolia)

073

:

Arbutus unedo

074

:

Arbutus andrachne

075

:

Ceratonia siliqua

076

:

Cercis siliquastrum

077

:

Erica arborea

078

:

Erica scoparia

079

:

Erica manipuliflora

080

:

Laurus nobilis

081

:

Myrtus communis

082

:

Phyllirea latifolia

083

:

Phyllirea augustifolia

084

:

Pistacia lentiscus

085

:

Pistacia terebinthus

086

:

Rhamnus oleoides

087

:

Rhamnus alaternus

099

:

Egyéb lomblevelűek

Tűlevelűek (* = a lombozat elemzéséhez használandó fajok)

100

:

Abies alba*

101

:

Abies borisii regis*

102

:

Abies cephalonica*

103

:

Abies grandis

104

:

Abies nordmanniana

105

:

Abies pinsapo

106

:

Abies procera

107

:

Cedrus atlantica

108

:

Cedrus deodara

109

:

Cupressus lusitanica

110

:

Cupressus sempervirens

111

:

Juniperus communis

112

:

Juniperus oxycedrus*

113

:

Juniperus phoenicea

114

:

Juniperus sabina

115

:

Juniperus thurifera*

116

:

Larix decidua*

117

:

Larix kaempferi (L. leptolepis)

118

:

Picea abies (P. excelsa)*

119

:

Picea omorika

120

:

Picea sitchensis*

121

:

Pinus brutia*

122

:

Pinus canariensis

123

:

Pinus cembra

124

:

Pinus contorta*

125

:

Pinus halepensis*

126

:

Pinus heldreichii

127

:

Pinus leucodermis

128

:

Pinus mugo (P. montana)

129

:

Pinus nigra*

130

:

Pinus pinaster*

131

:

Pinus pinea*

132

:

Pinus radiata

133

:

Pinus strobus

134

:

Pinus sylvestris*

135

:

Pinus uncinata*

136

:

Pseudotsuga menziesii*

137

:

Taxus baccata

138

:

Thuya sp.

139

:

Tsuga sp.

199

:

Egyéb tűlevelűek

(16) Levélvesztés

Az egyes fákra vonatkozó levélvesztés számértékét százalékban fejezzük ki (5 %-os fokozatban) a teljes lombozatú fához viszonyítva. A tényleges százalékértéket használjuk.

0

=

0 %

5

=

1-5 %

10

=

6-10 %

15

=

11-15 %

stb.

(17) Elszíneződés kódjai

0

:

nincs elszíneződés (0-10 %)

1

:

kismértékű elszíneződés (11-25 %)

2

:

mérsékelt elszíneződés (26-60 %)

3

:

erős elszíneződés (>60 %)

4

:

elhalt

(18) A sérülés könnyen azonosítható okai

Írjunk 1-est a megfelelő oszlop(ok)hoz.

T1

=

vad vagy legelő állat

T2

=

túl nagyszámú rovar jelenléte vagy erre utaló jelek

T3

=

gombásodás

T4

=

abiotikus tényezők (szél, hó, fagy, aszály stb.)

T5

=

közvetlen emberi beavatkozás

T6

=

tűz

T7

=

ismert helyi/regionális szennyeződés

T8

=

egyéb

(19) A sérülés típusának meghatározása

Ahol lehetséges, fel kell tüntetni a sérülés típusának további azonosítását, pl. rovarok esetében a fajt vagy csoportot (pl. "fában költő szúfélék").

(20) Egyéb megjegyzések a fákra vonatkozóan

Bármely további megjegyzést írásban lehet tenni a nyomtatványon (pl. lehetséges befolyásoló tényezők (a közelmúlt csapadékmentes időjárása (aszály), szélsőséges hőmérsékleti értékek, egyéb sérülés/nyomás jelei).

a talaj állapotának felvételéhez használandók

(21) Mélységi szintek kódja

O

=

Szerves réteg (meghatározását lásd a II.4 bekezdés lábjegyzetében)

H

=

Szerves réteg (meghatározását lásd a II.4 bekezdés lábjegyzetében)

M05

=

0 és 5 cm közötti ásványi talaj (választható)

M51

=

5 és 10 cm közötti ásványi talaj (választható)

M01

=

0 és 10 cm közötti ásványi talaj (kötelező)

M12

=

10 és 20 cm közötti ásványi talaj (kötelező)

M24

=

20 és 40 cm közötti ásványi talaj (kötelező)

M48

=

40 és 80 cm közötti ásványi talaj (kötelező)

(22) Vizsgálati elemzési módszer kódja

Minden egy vagy több talajmintában meghatározott paramétert az első adatsorban a következő kódok közül eggyel vagy akár többel is meg kell jelölni és ezt használjuk a vizsgálati elemzési módszer típusának jelzésére mintakódként:

0

=

nincs eltérés a jóváhagyott módszertől

1

=

a paramétereket alternatív módszer szerint határozták meg (részletes leírás a talaj állapotát leíró jelentés mellékletében), esetenként az első (al)mintán

2-8

=

a további almintákhoz használandó kódok

9

=

a paramétereket olyan adatok átszámításával határozták meg, amely adatokat más módszerrel határoztak meg (részletes leírás a talaj állapotát leíró jelentés mellékletében)

a lombozat elemzéséhez használandók

(23) Minta kódja

A lombozat elemzéséhez használt mintakód három fajkódot tartalmaz (lásd a 15. magyarázó tételt), amelyet a jelenlegi évre (=0) vonatkozó levél/tűlevél kód vagy az előző évre (=1) vonatkozó levél/tűlevél kód követ, pl. a Picea abies (118) múlt évi (1) leveleinek kódja így: 118.1.

(24) A mintavétel alá vont fák száma

Mivel néhány mintavételhez (lombozat, növedék) a mintaterületen (és részmintaterületen) kívül eső fákat is fel kell használni, ezeket a fákat eltérően kell megszámozni. Ezeknek a fáknak a száma egy betűvel kezdődik (F = lombozat, R = évgyűrű-elemzés a növedék megfúrásával, D = korongelemzés) és sorszámmal folytatódik (pl. F001). Ezeket a számokat a jelentésben fel kell tüntetni.

(25) 100 levél vagy 1 000 tűlevél tömege

A 100 levél vagy 1 000 tűlevél (kemenceszáraz) tömegét grammban kell meghatározni.

(27) Mellmagasságban mért átmérő (MMÁ)

A mellmagasságban (1,30 m) a fakéreg körül 0,1 centiméterekben mért átmérő.

Ha az átmérő méréséhez mérőszalagot használunk, egyetlen értékre lesz szükség. Ha átlalót használunk, (a kéregbeni) legnagyobb és legkisebb átmérőt határozzuk és adjuk meg (1. átmérő és 2. átmérő).

(28) Kéreg

A kéreg vastagsága 1,30 m magasságban, egy tizedes pontossággal, centiméterekben kifejezve.

(29) A fa magassága

A fa magasságát méterben fejezzük ki és 0,5 méterre kerekítjük.

(30) A fa térfogata

A mért átmérő(k) és magasság alapján a fa térfogata megbecsülhető a helyileg használt alakszámok használatával vagy érvényben lévő fatömegtáblák segítségével. A fa térfogatát köbméterben (m3) kell meghatározni három tizedes pontossággal.

(31) A korona hossza

A korona hosszát 0,5 méterre kerekítve a törzs csúcsától a legalul lévő élő ágig mérve kell meghatározni, kizárva a sarjakat.

(32) A korona szélessége

A korona átlagos szélességét legalább négy korona-sugár átlagaként kell meghatározni, majd kettővel szorozni és 0,5 méterre kerekíteni.

(33) A kéreg nélküli átmérő

A kéreg nélküli tényleges átmérőt a kéregben mért átmérőből kell kiszámítani levonva ebből a kéreg vastagságát mindkét oldalon. Az öt évvel korábbi kéreg nélküli vastagságot úgy kell kiszámítani, hogy a kéreg nélküli tényleges átmérőből le kell vonni a fa öt év alatti növekedését mindkét oldalon. A fakéreg alatti átmérőt 0,1 centiméterekben kell meghatározni.

(34) Parcellánkénti körlapösszeg

A parcellánkénti tényleges körlapösszeget a parcellán lévő összes fa teljes körlapterületeként kell kiszámítani. Az öt évvel korábbi parcellánkénti körlapösszeget a parcellán lévő összes fa öt évvel korábbi kéreg nélküli becsült átmérője alapján számítjuk. A parcella körlapösszegét 0,1 m2 - ben kell meghatározni.

(35) Parcellánkénti fatömeg

A parcellánkénti tényleges fatömeget a parcellán lévő összes fa térfogataként kell kiszámítani. Az öt évvel korábbi parcellánkénti térfogatot a parcellán lévő összes fa öt évvel korábbi kéreg nélküli becsült átmérője alapján számítjuk. A parcellánkénti térfogatot 0,1 m3 - ben kell meghatározni.

(36) Gyérítések

Ha az átmérő, a parcellánkénti körlapösszeg és a parcellánkénti fatömeg vizsgálatának évei közötti ötéves időszakban gyérítésre került sor, ezt jelezni kell (igen = 1, nem = 0). A mellékletben a gyérítést a lehető legrészletesebben le kell írni (beleértve a gyérítés módszerét, elvégzésének évét, a gyérítés intenzitását fákban, körlapösszeg/ha-ban, fatömeg/ha-ban kifejezve).

(99) Egyéb megjegyzések

Az ide vonatkozó fontos információkat itt kell megjelölni és a megfelelő értékelő jelentésben részletesen kifejteni (lásd a VIIb. mellékletet).

Információ a lerakódás mérésére vonatkozóan

(37) Mintavételi kód

A lerakódásra vonatkozó mintavételeknél a következő kódokat alkalmazzák:

1

:

koronán áthulló csapadék

2

:

tömeges lerakódás

3

:

csak nedves lerakódás

4

:

törzsön lefolyó csapadék

5

:

köd

6

:

fagyott köd (dér)

7

:

légsűrűség

9

:

egyebek

Az alkalmazott berendezésre vonatkozó adatokat az általános információkat tartalmazó dokumentum mellékletében tüntetik fel.

(37a) Minta mennyisége

A mintá(k) teljes összegyűjtött mennyiségét elosztják a gyűjtő(k) vízgyűjtő területével és mm-ben jegyzik fel.

(38) A megfigyelési időszak kezdő és befejező időpontjai

Az egyes megfigyelési időszakok kezdő és befejező időpontjait a formanyomtatványokon tüntetik fel, a megfigyelés, értékelés és elemzés időpontjával egyező formátum alkalmazásával (lásd 3. tétel).

Egy megfigyelési időszak egy vagy több mérési időszakból áll. Az egy megfigyelési időszakon belüli mérési időszakok azonos hosszúságúak legyenek. Egy mérési időszak legrövidebb hossza egy hét, a maximuma egy hónap.

Ha az év folyamán különböző mérési időszakokat szükséges használni (pl. nyáron hetit, télen havit), akkor két különálló megfigyelési időszakot határoznak meg, és az eredményeket a formanyomtatványokon külön jegyzik fel.

(39) A mérési időszakok száma

A mérési időszakoknak az egyes megfigyelési időszakokon belüli számát feltüntetik a formanyomtatványokon.

(40) Időszak

Feltüntetik annak a mérési időszaknak a számát, amelyben a mintát gyűjtötték. Minden évben (január 1-jén vagy akörül) új mérési időszaksorozat kezdődik. Amennyiben a több mérési időszakból származó mintákat az elemzés előtt egyesítik, az egyesítés pontos részleteit az általános információkat tartalmazó dokumentum mellékletében tüntetik fel. Az elemzés időszakának jelzésére mérési időszak első számát használják (pl. ha a 9., 10., 11. és 12. időszakok mintáit egy mintába egyesítik az elemzéshez, akkor ez a minta a 9. időszakszámot kapja).

Információ a meteorológiai megfigyelésre vonatkozóan

(41) Mintaterület/műszer kódja

A mintaterületen vagy annak közelében elhelyezett minden műszer kap egy mintaterület/műszer-kódot. Ez a kód a mintaterület számából (négy számjegyig) és minden műszerre egy (egészen 99-ig) folytatódó számból áll. A műszerek pótlásánál vagy újak beállításánál új kódokat alkalmaznak (pl. az 1234-es mintaterületen az ötödik műszer 1234.05-ös kódot kap).

(42) Elhelyezés

Feltüntetik a műszer elhelyezését:

S

:

a műszert a mintaterületen (vagy pufferzónában) helyezik el. Ez lehet a lombkoronaszint alatt, a lombkoronaszint felett vagy az erdei talajon

F

:

a műszert az erdőterületen, (közeli) nyílt terepen helyezik el

W

:

a műszert egy időjárási állomáson (általában az erdőterületen kívül) helyezik el

O

:

a műszert máshol helyezik el.

(43) Paraméter

A műszerrel mért paraméterek feltüntetése:

AT

=

levegő-hőmérséklet

PR

=

csapadék

RH

=

relatív páratartalom

WS

=

szélsebesség

WD

=

szélirány

SR

=

napsugárzás

UR

=

ultraibolya sugárzás

TF

=

koronán áthulló csapadék

SF

=

törzsön lefolyó csapadék

ST

=

talajhőmérséklet

MP

=

mátrixpotenciál a talajban

WC

=

talaj víztartalma

XX

=

a további paraméterekre egyéb kódok alkalmazhatók, de azokat részletesen meg kell határozni az adatkísérő jelentésben (DAR).

(44) Műszerek

Függőleges helyzet

A műszerek függőleges helyzetét (magasság vagy mélység) méterben tüntetik fel pluszjellel (= talajszint feletti magasság) vagy mínuszjellel (mélység a talajszint alatt) két egész és két tizedes számjegy alakjában.

Műszerkód

A mintavételi eszközökre és az adatrögzítés módjára a következő kódokat használják:

10

:

kézi leolvasás és papírra rögzítés

20

:

gépi rögzítés (kézi leolvasás és papírra rögzítés)

30

:

közvetlen papírra rögzítés

40

:

digitális rögzítés (önálló műszer)

50

:

digitális rögzítés (integrált adatgyűjtő és regisztráló berendezés)

A berendezés részleteit az adatkísérő jelentésben (DAR) adják meg.

Mérési időközök (kizárólag automatikus műszerek esetében)

A két egymást követő mérés közötti időközt másodpercben kifejezve adják meg.

Tárolási időköz (kizárólag automatikus műszerek esetében)

A két egymást követő adattárolási időpontot percben adják meg.

(45) A meteorológiai megfigyelés paraméterei

Csapadék és a koronán áthulló csapadék

A csapadékot napi mennyiségben adják meg négy egész és egy tizedes számjegy formájában.

Hőmérséklet (levegő és talaj)

A hőmérsékletet plusz/mínusz °C-ban adják meg két egész és egy tizedes számjegy formájában. Fel kell jegyezni a napi átlagot, a napi minimumot és a napi maximumot.

Relatív páratartalom

A relatív páratartalom napi átlagértékét, naponta elért minimális és maximálisértékét adják meg, két egész és egy tizedes számjegy formájában.

Szélsebesség

A szélsebesség napi átlagát és a naponta elért maximális értékét adják meg, két egész és egy tizedes számjegyű alak használatával.

Szélirány

A naponként uralkodó szélirányt kell megadni. A szélrózsát a 22,5° -tól kiindulva felosztják nyolc 45°-os szakaszra, (ÉK [= 45°], K [= 90°], DK [= 135°]... É [= 0°]). A leggyakoribb szélirányt adják meg középértékként.

Napsugárzás és ultraibolya-sugárzás

A napsugárzás és az ultraibolya-sugárzás napi átlagértékét adják meg négy egész és egy tizedes számjegy formájában.

Fatörzsön lefolyó csapadék

A fatörzsön lefolyó csapadékot csapadékmilliméterben számolják, és a napi mennyiséget adják meg négy egész és egy tizedes számjegy formájában.

Mátrixpotenciál a talajban

A talaj mátrixpotenciálját hPa-ban kell megadni a napi átlag, a naponta elért minimális és maximális értékre négy egész és egy tizedes számjegy formájában.

Talaj víztartalma

A talajban lévő vizet térfogatszázalékban adják meg a napi átlag, a naponta elért maximális és minimális értékre négy egész és egy tizedes számjegy formájában.

(46) Teljesség

A teljesség a regisztráló és tároló eljárások fedettségének a mutatója, és ezt három egész számjegy formájában, százalékokban adják meg (100 = teljes).

A talajoldat felmérésével kapcsolatos információk

(51) Mintavevő száma

A parcellákon a mintavevőket állandó módon számozzák (1-99.).

(52) Mintavevő kód

A talajoldat mintavevőire a következő kódokat használják:

1

:

Nyomás-liziméter

2

:

Nyomás nélküli liziméter

3

:

Centrifugálás

4

:

Telítettség extraktuma

(53) Mintavételezés mélysége

A mintavételezési mélység a talaj felszínétől számítva méterben (például: - 0,40)

A faállapot felmérésével kapcsolatos információk

(54) Kitettség

1

Nincs különleges kitettség (a parcella egy enyhe domborzatú vagy anélküli nagyobb erdőterületen fekszik)

2

Korlátozott kitettség (a parcellák erdőszél közelében, lejtőkön stb. fekszenek)

3

Erősen kitett parcellák (hegytetőkön stb.)

(55) Fakitermelés és természetes pusztulás

A fát kivágták és elszállították, csak a tuskója maradt meg.

11

tervezett hasznosítás, például gyérítés

12

biotikus okok miatt, például rovar általi károsítás

13

abiotikus okok miatt, például széldöntés

18

oka ismeretlen

Még álló és élő fa, azonban a továbbiakban már nem kerül sor az állapot-felmérésre

21

féloldalra dőlt vagy lehajló fa

22

nagymértékű koronatörés (a korona több mint 50 %-a), vagy eltört törzs

23

a fa már nem tartozik az 1-es, 2-es vagy 3-as Kraft-féle osztályba (nem alkalmazható egy parcellán végrehajtott első felvételhez)

29

egyéb ok (részletezni)

Elhaló álló fa

31

biotikus ok, például fában költő szúfélék

32

abiotikus ok, például szárazság, villámcsapás

38

ismeretlen a pusztulás oka

Kidőlt fák (élő vagy elpusztult)

41

abiotikus ok, például vihar

42

biotikus ok, például hódok

48

ismeretlen ok

Megjegyzések:

- a 22-es osztály csak azokban az országokban alkalmazható, ahol nem regisztrálják azokat a fákat, amelyeknél a koronakárosodás több mint 50 %-os

- a 23-as osztály csak azokban az országokban alkalmazható, ahol az 1-es, 2-es és 3-as Kraft-féle osztályokat mérik fel

(56) Faosztály

1

kimagasló fák (ideértve a szabadon álló fákat is), melyeknek a felső koronaszintje az általános lombkoronaszint fölé nyúlik

2

uralkodó fák, amelyeknek a koronái képezik az általános lombkoronaszintet

3

segítő fák, a lombkoronaszintbe benyúló fák, melyek fentről kapnak bizonyos fényt, de alacsonyabbak, mint az 1. vagy 2. pontban leírt fák

4

alászorult fák az általános lombkoronaszint alatti koronával, melyek fentről nem kapnak közvetlen fényt

(57) Koronaárnyalás

1

a koronát jelentős hatás éri (árnyékolt vagy fizikai kölcsönhatások) egy oldalon

2

a koronát jelentős hatás éri (árnyékolt vagy fizikai kölcsönhatások) két oldalon

3

a koronát jelentős hatás éri (árnyékolt vagy fizikai kölcsönhatások) három oldalon

4

a koronát jelentős hatás éri (árnyékolt vagy fizikai kölcsönhatások) négy oldalon

5

szabadállású korona vagy nyilvánvalóan árnyékoló hatások nélküli korona

6

alászorult fák

(58) Láthatóság

1

a teljes korona látható

2

a korona csak részben látható

3

a korona csak hátsó megvilágítással látható (például a körvonala)

4

a korona nem látható

A terület vegetációjának felvételére vonatkozó információ

(61) Mintaterület/felvétel száma

Minden időpont (nap) vagy helyzet (a kerítésen belül vagy kívül) arra vonatkozóan, hogy egy adott mintaterületen a vegetáció felvételét végzik, felvétel-számot kap. A mintaterület-számnak a felvétel-számmal való összekapcsolása egyetlen mintaterület/felvétel-számot képez.

(62) Bekerítés

Minthogy a növényzet a kerítésen belül és kívül nagyon eltérő lehet, úgy határoztak, hogy a terület vegetációját elvileg mindig az elkerített területen kívül vizsgálják. Amikor a kerítésen belül végzik el a vizsgálatot, ezt különálló vizsgálatként kell feljegyezni, és a bekerítés kódját fel kell tüntetni:

1

=

Igen, a vizsgálat a bekerített területen belül,

2

=

Nem, a vizsgálat a bekerített területen kívül történt.

(63) Összes mintavételezett terület

Az összes mintavételi területet m2-ben adják meg négy egész számmal. Az adatkísérő jelentésben (vagy DAR-Q-ban) megadják az ismétlések számának pontos részletezését, a terület vegetációja mintaterületeinek a helyét/fekvését és ezeknek a mintavételi területeknek a méreteit.

(64) A növényi szintek magassága és takarása

A szintek átlagos magasságát méterben adják meg egy egész és két tizedes számjeggyel. A becsült kiterjedést az összes mintavételezett terület %-ában adják meg.

(65) Szintek

(66) Fajkód

Fajkódot kell alkalmazni, amely a családra, nemzetségre és fajra három számkódos csoportból áll, pontokkal elválasztva (.). A legtöbb kód három egész számból áll. Sajnos egy nemzetség három egész számú kódból és "bis" betűkből áll. A fajkód egy betűvel bővíthető a fajta (változat) kimutatására. A teljes lista több mint 11 000 fajból áll. Ezt a listát a Bizottság digitális formában bocsátja a nemzeti központi szervek rendelkezésére.

Azokban az esetekben, amikor a Flora Europaea hiányos, a nemzeti szinten jelentős fajok különleges listáját a nemzeti központi szervek elkészíthetik. Ezek a nemzeti fajkódok új kódszámokból (család, nemzetség és faj) és országkódból (2 betű) állnak, pontokkal (.) elválasztva. A nemzeti központi szervek a kódok teljes listáját fenntartják, amely tartalmazza a fajok fontos részleteit (teljes név, más nevek stb.), és ezt a listát beveszi a DAR-ba.

(67) A növényfajok kiterjedése

Az országok szabadon választják meg a növényfajok gyakoriságának/kiterjedésének a felvételét. Ennek a kiterjedésének a megadása %-ban történik öt egész és két tizedes számjegy (999.99) formájában. A DAR-ban részletesen meghatározzák a teljes felvételi módszereket, valamint a %-ra való átszámítást.

VII B. MELLÉKLET

AZ ALKALMAZOTT MEGFIGYELÉSI MÓDSZEREKKEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK ÉS A NEMZETI SZINTEN KAPOTT ÉRTÉKELÉSI/ÉRTELMEZÉSI EREDMÉNYEK BENYÚJTÁSÁNAK RÉSZLETEI

I. Általános megjegyzések

Az erdei ökoszisztémák intenzív megfigyeléséből nyert adatok benyújtásán kívül a tagállamok elkészítenek és a Bizottságnak benyújtanak egy dokumentumot az alkalmazott megfigyelési módszerekkel kapcsolatos háttér-információkról (adatkísérő jelentés, DAR), és egy éves jelentést a nemzeti szintű eredmények értelmezésében/értékelésében (éves helyzetjelentés).

A DAR két részből áll: a mintavétel során ténylegesen alkalmazott módszerek leírásából, a felhasznált berendezéseket, az elemzést és értékelést stb. leíró részből (a részleteket lásd a II.1. bekezdésben), valamint a kivételeket és a fellépő zavarokat ismertető részből (a részleteket lásd a II.2. bekezdésben).

A tagállamok a jövőben 1997-től kezdve minden évben benyújtanak a Bizottsághoz egy jelentést az eredmények értelmezésében/értékelésében nemzeti szinten elért fejlődésről. Ez a jelentés a következőkből áll:

- magának a Nemzeti Koordinációs Központnak (NKK) az eredményeivel kapcsolatos információk,

- a nemzeti értékelési eljárás (korszerűsített) leírása,

- nemzeti szinten elért eredmények összesítése, és

- az NKK vagy más érintett intézmények által ezen a területen nemzeti vagy nemzetközi szinten közreadott kiadványokkal kapcsolatos információk.

A nemzeti szintű eredmények értelmezésére és értékelésére vonatkozó javaslatokat az alábbiakban a III. pont ismerteti.

II. Adatkísérő jelentés (DAR)

II.1 A DAR-nak a ténylegesen alkalmazott módszereket leíró része.

A DAR-nak ez a része a ténylegesen alkalmazott mintavételi módszereket, a felhasznált berendezéseket, az elemzést és értékelést stb. írja le. A megadott részletek a következők:

Felmérési/mintavételezési módszerek

Az erdei ökoszisztémák intenzív megfigyelésének számos felmérésében a berendezés, a mintavételi mélységek, az ütemezés, a felmérés intenzitása stb. kiválasztásában nagyfokú szabadság mutatkozik. Ezért a ténylegesen alkalmazott berendezés, a tényleges mélység, a vizsgálat/mintavételezés ütemezését és gyakoriságát részletesen le kell írni. Minden esetben, amikor mintákat vettek, megadják ennek a mintavételnek a részleteit, a tárolást és szállítást is beleértve.

Röviden leírnak minden alkalmazott kontrollmérést.

Elemzési és eredményszámítási módszerek

A minták elemzésével kapcsolatban megadják a minták előkészítésének és az elemzés során alkalmazott módszereknek a részleteit. A legtöbb vizsgálatban bizonyos előkészítési és elemzési módszereket javasolnak. Minden esetben, amikor a javasolt módszerektől eltérő módszereket alkalmaznak, ezeket a módszereket pontosan le kell írni, beleértve a kapott adatok (újra) számításához rendelkezésre álló lehetőségeket is. Röviden le kell írni minden alkalmazott kontrollmérést (részvétel az évgyűrűvizsgálatokban stb.).

Az Európai Bizottság Erdők Intenzív Megfigyelését Koordináló Intézete által, az ICP-Erdők Szakértői Testületének (ENSZ/EGB) elnökeivel szorosan együttműködve kidolgozott DAR kérdőívek kiindulási alapként szolgálhatnak a módszerek leírásához, és használhatók az adatfelvétel általános leírásához. A DAR-kérdőívek segítségével benyújtott információk érvényesek maradnak a következő évek során, amíg az alkalmazott módszerek meg nem változnak.

Külön figyelmet szentelnek a felmérés, szállítás és elemzés alkalmazott módszereiben bekövetkezett változtatások megfigyelésére és dokumentálására. Teljes részletességgel ismertetik és magyarázzák a regionális különbségeket (például, elemzéshez használt különböző laboratóriumok).

II.2 A DAR-nak a kivételekkel és az előfordult zavarokkal foglalkozó része (éves DAR)

A DAR-kérdőív segítségével leírt módszerekre vonatkozó általános információn kívül le kell írni az egyes években benyújtott adatokkal kapcsolatos speciális problémákat, kivételeket, zavarokat és érvényesítési problémákat.

Kivételek és zavarok

A jelentésben szerepelnek a kivételes helyzetek és a szokásos munkamenettől eltérő jelentős zavarok. A mintavételezéshez, elemzéshez stb. alkalmazott módszerek leírása mellett úgy, ahogyan ezeket a DAR-kérdőívekben megadják, szükség van a kivételek, kivételes helyzetek és zavarok jó dokumentálására is. Ezt egy éves DAR-jelentésben történik, melyet a benyújtott adatokkal együtt küldenek meg a Bizottságnak.

Adatérvényesítés és adatkezelés

Megadják az adatminőség ellenőrzéshez alkalmazott eljárásokat, beleértve az adatok elutasítását (plauzibilitásvizsgálatok), valamint a nemzeti adatsorok konzisztenciájának ellenőrzéséhez alkalmazott eljárásokat is.

Hiányos adatok esetében bizonyos esetekben becsléseket lehet tenni más forrásokból származó eredmények alapján. Ezeket a becsült adatokat mint ilyeneket megjelölik, és gondosan dokumentálják az alkalmazott feltételezéseket.

III. Éves jelentés az eredmények értelmezésében/értékelésében nemzeti szinten elért fejlődésről

Ez a jelentés nemzeti szinten ismerteti az eredmények értelmezésében/értékelésében elért fejlődéssel kapcsolatos információkat. Nemzeti szinten az eredmények értelmezéséhez/értékeléséhez a következő részleteket adják meg:

Általános információk

A tagállamok nemzeti szinten elvégzik a megfigyelési adatok értékelését és értelmezését.

A tagállamok szabadon döntik el, hogy nemzeti szinten milyen értékelést és értelmezést hajtanak végre és jelentenek a Bizottságnak. Ehhez az értékeléshez azonban a következőket kell figyelembe venni:

Egyes felmérések értékelése és értelmezése

Minden esetben, amikor rendelkezésre állnak a korábbi felmérések eredményei, kísérletet kell tenni a hosszú távú tendencia meghatározására. Az egyes felmérésekből származó eredményeket felül kell vizsgálni, és össze kell hasonlítani (az ugyanabban) a régióban/országban végrehajtott más (hasonló) vizsgálatokból kapott eredményekkel. Jelezni kell a különbségeket és hasonlóságokat, és adott esetben ki kell értékelni a különbségeket. Ebben az értékelésben jelezni kell a más forrásokból származó olyan vonatkozó adatokat is, amelyek megmagyarázhatnak bizonyos összefüggéseket a paraméterekben.

Integrált értékelés és értelmezés

A különböző felmérések végrehajtása után lehetőségek nyílnak integrált értékelésre. Az NKK-ban összegyűjtenek minden vizsgálati eredményt és értékelési jelentést. Az NKK koordinálja a különböző vizsgálati eredmények nemzeti szinten integrált értékelését és értelmezését.

Értékelés és értelmezés külső adatokkal

Az integrált értékelés és értelmezés megállapított eredményeit felül kell vizsgálni, és össze kell hasonlítani a más forrásokból kapott eredményekkel. A különbségeket és hasonlóságokat fel kell tüntetni, és ha lehetséges, meg kell magyarázni.

IV. A DAR és az eredmények értelmezésében/értékelésében nemzeti szinten elért fejlődésről szóló jelentés benyújtásának ütemezése

IV.1 Adatkísérő jelentés

A kitöltött DAR-kérdőívet az első adatfelmérésekkel együtt továbbítják a Bizottságnak. Ha a módszerek megváltoznak, be kell nyújtani a változásokkal kapcsolatos információkat. A DAR-nak a fellépő zavarok és kivételek leírásával foglalkozó részét az évenként benyújtott adatokkal együtt továbbítják a Bizottságnak.

IV.2 Az eredmények értelmezésében/értékelésében nemzeti szinten elért fejlődésről szóló jelentés ütemezése

A nemzeti szinten végrehajtott értékelésekben és értelmezésekben elért fejlődésről szóló jelentéseket minden évben december 31-e előtt továbbítják a Bizottságnak.

VIII. MELLÉKLET

KÖZÖS MÓDSZEREK A LERAKÓDÁS MÉRÉSÉRE AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN

I. Általános megjegyzések

A méréseket az állandó mintaterületek kiválasztott részén folyamatosan kell végrehajtani. Az állandó mintaterületek legalább 10 %-át kiválasztják a lerakódás tagállamok által történő megfigyelésére. A koronán áthulló csapadék (korona alatti), a törzsön lefolyó csapadék (korona alatt, bükkállományban) és a csak nedves vagy tömeges lerakódás (az erdei tisztáson) mérései kötelezőek. A kötelező tételekhez szükséges berendezés felállítását 1995 decemberig be kell fejezni. Minden más mérés, úgymint a törzsön lefolyó csapadék (bükktől eltérő fafajoknál), köd és légsűrűség, szabadon választható.

A lerakódás megfigyelése állandó időszak alapján történik (például havi vagy heti). Az elemzési költségek csökkentése érdekében a mintákat néhány egymást követő időszakból össze lehet kapcsolni.

A következő technikai részletek az ICP (Nemzetközi Együttműködési Program) Lerakódás Szakértői Testületének eredményein alapulnak. Utalás történik a szakértői testület által készített kézikönyvre, különösen a mintavételi berendezés, mintavételi eljárások, a minőségbiztosítás és adatkezelés különleges részleteire vonatkozóan.

II. Megfigyelési módszerek

II.1. Megfigyelés a lombkoronaszint alatt

Amennyiben lehetséges, a lombkoronán áthulló csapadék mérésére szolgáló berendezést az adott parcellán állítják fel. A gyökérrendszer károsodásának az elkerülése érdekében azokat a részeket, amelyeket gödrökben kell elhelyezni (gyűjtők, regisztráló műszerek stb.), az adott parcellán kívül is fel lehet állítani a pufferzónában. A bükkerdőkben a törzsön lefolyó csapadék összegyűjtésére is állítanak fel berendezést. Mivel ezeket a gyűjtőket egy (vagy ugyanabban a) gödörben tárolják, ajánlatos az adott parcellán kívüli fákat kiválasztani, például a pufferzónában.

A lombkoronán áthulló és a törzsön lefolyó csapadék méréseit oly módon kell végezni, hogy az eredmények reperezentatívak legyenek a parcella területére. Ez azt jelenti, hogy megfelelő számú mintát kell alkalmazni.

II.2. Megfigyelés az erdei tisztáson

Az adott parcellához közeli helyen (2 km-es távolságon belül) csak nedves és tömeges lerakódásra helyeznek el gyűjtőket. A helyszínt úgy választják ki, hogy a környező tárgyak ne legyenek közelebb, mint magasságuk kétszerese.

II.3. Mérési időszak

A méréseket havonta, hetente vagy a kettő közötti időszakban kell végezni, pl. minden két vagy három hétben, elsősorban az adott parcella általános időjárási feltételeitől függően (a párolgást és az algák elszaporodását el kell kerülni a minta-tartóedényekben).

Amennyiben az év folyamán különféle mérési időszakokat kell alkalmazni (pl. hetit nyáron és havit télen), akkor két különálló megfigyelési időszakot határoznak meg, és az eredményeket külön formanyomtatványokon jelentik be. Egy megfigyelési időszakon belül a mérési időszakok egyforma hosszúak. Ugyanazt a mérési időszakot alkalmazzák az erdő lombkoronája alatti megfigyelésnél és a tisztás megfigyelésénél.

II.4. Mintavétel, mintakezelés

A minták összegyűjtésére tiszta mérőeszközöket és tartályokat kell használni. A berendezés kiöblítéséhez ionmentesített vizet használnak. Fontos, hogy a tartályokat fénytől elzártan és hűvös helyen tárolják a mintavétel és szállítás alatt. Napos és meleg körülmények között tartósítószereket lehet hozzáadni az algásodás megakadályozására. Ebben az esetben csak olyan tartósítószereket kell használni, amelyek nem befolyásolják egyetlen fontos ion vizsgálatát sem.

II. 5. Minták előkezelése, szállítás, és tárolás

Meghatározzák az egyes lombkoronán áthulló csapadékból, törzsön lefolyó csapadékból vagy szabadtéri gyűjtőből összegyűjtött valamennyi minta térfogatát. A mintákat lehet külön elemezni, vagy össze lehet keverni az egyidőben kihelyezett azonos típusú berendezésből származó mintákkal. A lombkoronán áthulló csapadékot, törzsön lefolyó csapadékot vagy szabadtéri mintákat elkülönítve elemzik. A törzsön lefolyó csapadékmérésekből származó mintákat csak az azonos fafajhoz tartozó, azonos méretű és domináns fák esetében lehet összefoglalni.

A rövid időszakokból származó mintákat változtatás nélkül lehet elemezni, vagy az elemzés előtt össze lehet keverni a havi mintákkal. Amennyiben a mintákat összekeverik, akkor azokat az összes mintatérfogat arányában kell összekeverni.

A mintákat a lehető leghamarabb elszállítják a laboratóriumba (lehetőség szerint hűtőládákban), és az elemzésig hideg (4 °C) és sötét helyen tárolják.

II. 6. Általános információ

A következő információkat gyűjtik össze:

- parcellaszám,

- mintavevő kód,

- a megfigyelési időszak első időpontja,

- a megfigyelési időszak utolsó időpontja,

- az (egyenlő) mérési időszakok száma a megfigyelési időszakban.

Összegyűjthetők további szabadon választható információk, amelyek hasznosak az eredmények értelmezésénél, mint például a lombkorona felületi érdessége, a levélfelület- index stb.

II. 7. Kémiai elemzés

Minden mintában kötelezően (Köt.) vagy választhatóan (Vál.) határozzák meg a következő paramétereket:

II.8. Adattovábbítás

A tagállamok ezeket az információkat egységesített formában továbbítják a Bizottsághoz minden egyes parcellára, ahol lerakódást figyeltek meg (lásd VII. melléklet, 7a., 7b., 7c. és 7d. formanyomtatványok).

IX. MELLÉKLET

A METEOROLÓGIAI MÉRÉSEK KÖZÖS MÓDSZEREI AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN

I. Általános megjegyzések

A meteorológiai méréseket az állandó mintaterületek legalább 10 %-án el kell végezni. Ajánlatos azokat a mintaterületeket kiválasztani, ahol a lerakódás sebességét is mérik. A meteorológiai mérések berendezésének a létesítését 1999. június 30-ig be kell fejezni.

Ez a melléklet a meteorológiával foglalkozó ad hoc szakértői testület (EU/ICP Forests) szakmai ajánlásain alapszik, és utal ezen szakértői testület által készített kézikönyvre (1996/1997).

II. A mérés módszere

II.1. A mintavételi berendezés elhelyezése

Az erdők különleges éghajlati viszonyainak méréséhez a méréseket az érintett erdő területén belül kell elvégezni. A méréseket általában (a talajhőmérséklet, a talajnedvesség és az állományra hulló csapadék kivételével) el lehet végezni vagy a mintaterület erdőállományának koronaszintje felett, vagy a mintaterület állományához közel (általában 2 km-nél nem nagyobb távolságra) fekvő erdőterületen egy nyílt terepi állomáson. A nyílt terepi állomásokon a mérési pontnak a körülötte fekvő állományokhoz vagy egyéb tárgyakhoz való távolsága legalább kétszerese a vágásérett fa/tárgy magasságának. A talaj hőmérsékletét, a talajnedvességet és az állományra hulló csapadékot az állandó mintaterület állományán belül kell megmérni.

Ahol lehetséges, a mérőműszert a lerakódás sebességét mérő berendezéssel kell összekapcsolni. A gyökerek és a talajállapot megbolygatásának elkerülése végett a berendezést úgy kell elhelyezni, hogy az a mintaterületen való tényleges áthaladás nélkül elérhető és karbantartható legyen.

II.2. A tényleges meteorológiai mérések módszerei a mintaterületen vagy annak közelében

Egy meteorológiai állomásnak a mintaterület melletti nyílt területen való létesítésével vagy a mintaterülethez közeli állományban egy torony felállításával kell az időjárási helyzetet folyamatosan figyelemmel kísérni. A műszaki berendezésnek, az érzékelőknek és elhelyezésüknek a Meteorológiai Világszervezet szabványával összhangban és a nemzeti időjárási szolgálat hálózataival összeegyeztethetőnek kell lenniük. A következő paraméterekre kell adatokat kapni:

Ajánlatos a paraméterek félig folyamatos (= 1 másodperc) érzékelésével és az egy órára vagy annál rövidebb időszakokra összesített adatok elektromos tárolásával rendelkező automatikus állomások használata.

II.3. Az információ összegyűjtése, csoportosítása, tárolása és továbbítása

Az adatokat továbbítás előtt a napi értékek (összeg vagy átlag/középérték, illetve minimum és maximum) szerint csoportosítani kell.

A mintaterületről a következő információt kell összegyűjteni és továbbítani:

- mintaterület száma,

- az alkalmazott berendezés pontos részletezése,

- a mintaterületek (hosszúsági fok, szélességi fok, magasság) és a hozzájuk tartozó berendezés helye,

- a mérések kezdési és befejezési időpontja,

- gyakoriság (időszakok száma).

A paraméterekre vonatkozó információt naponként adják meg.

PARAMÉTEREK LISTÁJA

Minden egyes mintaterületre, ahol méréseket végeztek, az összegyűjtött adatokról összesítést kell készíteni, amelyet évenként be kell küldeni a Bizottsághoz a XX1996.PLM, XX1996.MEM és XX1996.MEO formanyomtatványok felhasználásával (8a., 8b. és 8c. formanyomtatványok).

X. MELLÉKLET

KÖZÖS MÓDSZEREK TALAJOLDAT FELMÉRÉSÉHEZ AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN

I. Általános megjegyzések

A talajoldat megfigyelését az állandó mintaterületek legalább 10 %-án kell végrehajtani. Ajánlatos, hogy talajoldat megfigyelését olyan parcellákon végezzék, ahol a lerakódást is mérik. A talajoldat-berendezés telepítését 1998. június 30-ig hajtják végre.

Ez a melléklet az erdőkre (ICP-Erdők) gyakorolt légköri szennyezés felmérésére és megfigyelésére létrehozott ENSZ/EGB Nemzetközi Együttműködési Program Talajminősítési Szakértői Testületnek a technikai javaslatain alapul. Lásd e szakértői bizottság által elkészített kézikönyvet (1996).

II. Felmérés módszerei

II.1 Mintaterület kiválasztása

A talajoldatgyűjtőket közel kell telepíteni ahhoz a helyhez, ahol a koronaállapot-felmérést végzik. Ajánlatos a liziméterek véletlenszerű vagy szisztematikus elosztása az egész parcellán, jóllehet ezt a kövek vagy fatörzsek jelenléte korlátozhatja (valamely fától való távolság nincs előírva). A talaj megbolygatása miatt nyomás nélküli lizimétereket nem szabad elhelyezni annak a parcellának a középső részén, ahol fával kapcsolatos paraméterek megfigyelése történik. Gyakorlati okokból egy reprezentatív részmunkaterület alkalmazható. A már elhelyezett liziméterek megtarthatók, de az újak telepítéseit a fenti javaslatnak megfelelően kell végrehajtani.

II.2 Mintavételi mélységek

Ajánlatos a liziméterek meghatározott mélységeken való telepítése, de a talajszintenkénti elhelyezés is elfogadható.

- Talajoldatgyűjtők

- Különösen ajánlatos a liziméterek legalább két mélységszinten való elhelyezése, vagyis az egyik mélység a gyökérzónán belül (javasolt mélység 10-20 cm) legyen a hajszálgyökerek közelében, a tápanyagok és a toxikus elemek koncentrációiba való felvételhez (1. cél), és a másik mélység a gyökérzóna alatt legyen (javasolt mélység 40-80 cm) a leadott anyagok megállapítása céljából (2. cél). Ajánlatos még egy harmadik liziméter elhelyezése is közvetlenül a humuszréteg alatt.

- Talajminták

- Ha centrifugálást vagy telítettségextrakciót alkalmaznak, azok a talajrétegek, amelyekből mintát kell venni, azonosak a talajjal foglalkozó kézikönyvben említett talajrétegekkel: humuszréteg, 0-10, 10-20, 20-40 és 40-80 cm. Néhány réteg külön kiválasztható vagy csoportosítható.

II.3 Mintavételezés gyakorisága

Olyan parcellákon, ahol más intenzív megfigyelési programokat hajtanak végre, például lerakódás sebességének mérése és meteorológiai mérések, a talajoldat mintavételezését havonta vagy kéthetenként kell végrehajtani. Abban az esetben, amikor a talaj mintavételezését a talajoldat extrakciója követi, maximum évi négy mintavétel történhet az ártalmas mintavételi eljárás miatt. A mintavételt minden évnek ugyanabban a hónapjában kell elvégezni.

II.4 Szállítás, tárolás, előkészítés

A mintákat úgy kell szállítani és tárolni, hogy a kémiai változások a lehető legkisebbek legyenek.

A talajoldatnak a liziméterrendszeren belüli hideg (4 °C) és sötét helyen történő tárolása csökkenti a biológiai aktivitást. Sok esetben és különösen a hidegebb évszak alatt elegendő a palack sötétben való tartása. Használhatók ugyan szerves vagy szervetlen tartósítószerek, amennyiben nem zavarják az elemzést. A mintákban a lehetséges változások elkerülése érdekében a talajoldatot kiszívás után a lehető leggyorsabban össze kell gyűjteni.

A szállítási és tárolási feltételeket (a várakozási időszakokat is beleértve) fel kell tüntetni a jelentésben. Ahol indokolt, a jelentésekben részletesen szerepeltetni kell a fellépő problémákat és az ezektől az eljárásoktól való eltéréseket.

A fémes nyomelemek meghatározásához a minta részeit savval kimosott palackokban kell a laboratóriumba szállítani.

Ha a talajmintákat összegyűjtötték, ezeket hideg helyen kell tartani műanyag vagy polietilénzacskókban, és 4 °C hőmérsékleten kell tárolni centrifugálásig vagy a telítettség extrahálásához előkészítésig. A centrifugálásnak vagy extrahálásnak a talajminták összegyűjtésétől számított 1 napon (18-30 órán) belül meg kell történnie.

II.5 Általános háttér-információ

A következő információkat gyűjtik össze:

- parcella száma,

- mintavevővel kapcsolatos információk (típus, mélység),

- megfigyelési időszak kezdetének napja,

- megfigyelési időszak befejezésének napja,

- a megfigyelési időszakban az (egyenlő) mérési időszakok száma.

II.6 Elemzési módszerek

Az ICP-Erdők Talajminősítési Szakértői Testülete által elkészített "Kézikönyv a talajoldat gyűjtésről és elemzésről" című kiadvány írja le a különböző talajoldat-paraméterek elemzéséhez jóváhagyott módszereket.

Ajánlatos a jóváhagyott módszerek használata. Más (nemzeti) módszerek alkalmazása esetén részletesen ismertetni kell az elemzési eredmények összehasonlíthatóságát az elemzési eredmények bemutatásával együtt. Az erdei talajoldat felmérése során különbséget kell tenni a kötelező és választható paraméterek között (lásd az alábbi jegyzéket).

Paraméterek jegyzéke

II.7 Adattovábbítás

A tagállamok egységesített formában továbbítják a Bizottságnak ezeket az információkat minden egyes parcellára nézve (lásd a VIIa. mellékletben a 9a., 9b. és 9c. formanyomtatványokat).

XI. MELLÉKLET

KÖZÖS MÓDSZEREK A TERÜLET VEGETÁCIÓJÁNAK FELVÉTELÉRE AZ ÁLLANDÓ MINTATERÜLETEKEN

I. Általános megjegyzések

A terület vegetációjának felvételét az állandó mintaterületek legalább 10 %-án el kell végezni. Az első közös felvételt 1999 ősze előtt be kell fejezni. A terület vegetációja felvételének kettős célja van:

- az erdei ökoszisztémák adott állapotának a jellemzése összetételük alapján,

- a növényzetben a természeti és az emberi eredetű környezeti tényezők által okozott változások megfigyelése.

A terület vegetációjának az 1997 előtt összegyűjtött és elemzett adatai is felhasználhatók, amennyiben az alábbiakban leírt módszereket alkalmazták.

Ez a melléklet a terület vegetációjának felvételével foglalkozó ad hoc szakértői testület (EU/ICP Forests) szakmai ajánlásain alapszik, és utal ezen szakértői csoport által készített kézikönyvre (1997).

II. Felvétel módszere

II.1. A minta helyének kiválasztása

A terület vegetációjának felvételét az állandó mintaterületeken végzik el. A terület vegetációjának felvételére kiválasztott területnek reprezentatívnak kell lennie a mintaterületre. Számos mintavételi egység alkalmazható a statisztikai ismétlés céljából. A tagállamok szabadon választják ki a mintavételi egységek számát és alakját. Ha a mintaterületet korábban bekerítették, a mintavételi egységeknek a kerítésen kívül kell lenniük. Ezenkívül a kerítésen belül lévő mintavételi egységeket is fel lehet venni. A beavatkozás jeleit mutató területeket el kell kerülni (pl. talajgödrök, talajoldat-mérési területek, ösvények). A mintavételi egységek helyét maradandóan kell megjelölni. A pontos jelölési mód a tagállamokra tartozik, de a felhasznált anyag inaktív legyen, hogy a fertőzést elkerüljék.

II.2. Általános információk

A következő általános információt gyűjtik össze:

- mintaterület száma

- mintavétel és elemzés időpontja

- bekerítés

- összes mintavételi terület

- információ a vegetáció teljes szintjéről (kiterjedés), a cserjeszintről, a gyepszintről (kiterjedés és átlagos magasság) és a mohaszintről (kiterjedés).

II.3. A fajbőség vagy kiterjedés mérése

A tagállamok a felvételnél szabadon alkalmazzák saját mérési rendszerüket mindaddig, amíg az közvetlenül átalakítható a kiterjedés százalékos osztályozására 0,01 %-tól (nagyon ritka) 100 %-ig (teljes lefedettség).

II.4. Fajok

A felvételbe be kell vonni minden virágos növényt, edényes növényt és a földi mohák főbb fajait (bryophytes). Ajánlatos bevonni a földi zuzmókat. A nem földi fajok és gombák nem kötelező alapon megemlíthetők. A Flora Europaea jegyzékét kell követni. Az olyan helyzetekben, ahol a Flora Europaea nem érvényes, ahol pontosabb rendszertani meghatározás áll rendelkezésre, az érintett nemzeti központi szerv kidolgozhatja ennek a szabvány-fajlistának a kibővítését. A Bizottságot tájékoztatni kell ezekről a kibővített fajlistákról.

II.5. Gyakoriság és a felvétel ideje

A növényzetre vonatkozó tanulmányokat ötévenként valamennyi mintaterületre el kell végezni. A terület vegetációjának felvételét ajánlatos éves alapon egy korlátozott számú mintaterületen (pl. 10 %-on) elvégezni. Az évszakhoz kötött bonyolult növényi összetétel esetén az adott év folyamán szükség lehet második felvételre, hogy az egész vegetációt felmérjék. A terület vegetációjának egymást követő felvételeit az év hasonló időpontja körül végzik el.

II.6. Elemzés és továbbítás

A mintavételi egységeken gyűjtött információt a mintaterület szintjén összesítik. Amennyiben a mintavételi egységeket a kerítéseken belül és kívül vették fel, ezeket külön összesítik. A terület vegetációja felvételének eredményeit évenként továbbítják a Bizottsághoz a 10a. és 10b. formanyomtatványokon jelzett szabványosított formában (fájlmeghatározás XX1996.PLV és XX1996.VEM).

A terület vegetációja felvételének a továbbítása mintaterületi szinten a következőket tartalmazza: a mintaterület/felmérés száma, a mintaterület koordinátái és információ a bekerítésről és a főbb növényszintekről. A felvétel szintjére vonatkozó információ tartalmazza a mintaterület/felmérés számát, a fajok szabványkódját, alkalmazva a csatolt listán megadott nyolc betűből álló rövidítést vagy a további fajok kibővített listáját, valamint a mintaterület szintjén a fajok kiterjedését százalékban kifejezve.

III. Adatkísérő információ

III.1. Adatkísérő információ az alkalmazott módszerekről (DAR-Q)

A részleteket külön dokumentumban adják meg a következőkről:

- mintavételi egységek szerkezetéről (rész-mintaterületek száma és területe)

- növényszintek meghatározásai (moha, gyep, cserje, lombkorona)

- alkalmazott mértékegységek és ezeknek a mértékegységeknek a százalékra történő átszámítása

- információ a szabvány-fajlistáktól és kódjaiktól való eltérésekről

- a mintaterület-szintű információ gyűjtéséhez alkalmazott csoportosítási módszerek.

Ezt az információt a C. mellékletben hivatkozott DAR-kérdőívek felhasználásával ajánlatos benyújtani a Bizottsághoz.

III.2. Adatkísérő jelentés a szabványmódszerektől való eltérésekről (DAR)

A szabványoktól való minden lényeges eltérést, amely befolyásolhatta a felvételt, és minden előfordult fontos rendellenességet külön kell rögzíteni és benyújtani.

III.3. Adatkísérő információ az értékelésről és értelmezésről (éves jelentés)

A terület vegetációja adatainak értékeléséről és értelmezéséről szóló információt (kapcsolatban van-e egyéb adatokkal vagy sem) az éves jelentésben kell benyújtani a Bizottsághoz.

( 1 ) HL L 217., 1992.7.31., 1. o.

( 2 ) HL L 326., 1986.11.21., 2. o.

( 3 ) Strasbourg, 1990. december.

( 4 ) HL L 97., 1994.4.15., 4. o.

( 5 ) HL L 161., 1987.6.10., 1. o.

( 6 ) Az állandó mintaterületeken a távérzékelő önkéntes alkalmazására vonatkozó technikai részleteket az Európai Bizottság által kiadott, távérzékelő alkalmazásáról szóló kézikönyv tartalmazza.

( 7 ) HL L 53., 1987.2.21., 14. o.

( 8 ) Az ENSZ-EGB/ICP talajszakértői testülete úgy határozott, hogy a talaj leírására szolgáló FAO útmutatókban megadott definíciókat (1990) használják, amelyben a szerves szintek (O- és H-) meghatározása a következő:

H-szintek vagy rétegek: olyan szerves anyagokból álló rétegek, amelyek nem lebomlott vagy részlegesen lebomlott anyagok felhalmozódása következtében keletkeztek a talaj felületén, víz alatt is. Minden H-szint hosszú időn keresztül telítve van vagy egyszer telítve volt vízzel, de most mesterségesen ki van szárítva. Egy H-szint elhelyezkedhet ásványi talajok tetején vagy bármilyen mélységben a felszín alatt, ha betemetődött.

O-szintek vagy rétegek: olyan szerves anyagokból álló rétegek, amelyek nem lebomlott vagy részlegesen lebomlott anyagokból állnak, mint például levél, tűlevél, gally, moha és zuzmó, amely anyagok felgyülemlettek a felszínen. E szintek egyaránt lehetnek ásványi vagy szerves talajok tetején. Az O-szintek nem voltak hosszú időn keresztül vízzel telítve. Az ilyen anyag ásványtartalma csak az anyag térfogatának kis százalékát teszi ki, és általában jóval kevesebb, mint súlyának a fele. Egy O-réteg elhelyezkedhet ásványi talajok tetején vagy bármilyen mélységben a felszín alatt, ha betemetődött. Az olyan szint, amely úgy képződött, hogy szerves anyag mosódott be az ásványi altalajba, nem tekinthető O-szintnek, bár néhány ilymódon keletkezett sík sok szerves anyagot tartalmaz.