BH 1995.8.482 A fizetésképtelenség megállapítása során a bíróság csak azt vizsgálja, hogy a fizetésképtelenségnek a törvényben meghatározott feltételei megvalósultak-e. A bíróság nem mérlegelheti az adós vagyoni helyzetét, így azt sem, hogy vagyona meghaladja a tartozásait [1991. évi IL. tv.* 3. §, 27. §].

A hitelezőnek az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1993. március 4-én előterjesztett kérelme alapján az első fokon eljárt bíróság végzésével - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva - megállapította, hogy az adós fizetésképtelen. A határozat ellen az adós gazdálkodó szervezet élt fellebbezéssel, amelyben az első fokú végzés megváltoztatását, fizetésképtelensége hiányának megállapítását kérte. Indokolásul az általa a hitelezői kérelemre tett észrevételében előadottakra utalva kifejtette, hogy az a körülmény, amely szerint a hitelező - a korábbi határidő-módosítás ellenére - a felszámolási eljárás során nem járult hozzá a fizetési haladékhoz, nem eredményezheti a fizetésképtelenség megállapítását. Sérelmezte a fellebbező fél, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt is: hogy követelései kellő fedezetet nyújtanak tartozásai rendezésére, fizetési nehézségei csupán átmenetiek.

A kérelmező hitelező a fellebbezésre - a másodfokú eljárás során, 1994. augusztus 1-jén - tett észrevételében bejelentette, hogy az adós a fellebbezése benyújtása óta eltelt időben sem egyenlítette ki tartozását, semmilyen fizetési hajlandóságot nem mutat. Emiatt az első fokú határozat helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást - a rendelkezésre álló adatok alapján - a következőkkel egészíti ki. Az adós korlátolt felelősségű társaság a hitelező kérelmének kézhezvétele után akként nyilatkozott, hogy nem vitatja tartozása fennállását, de nem a hitelező beadványában megjelölt 1 720 000 Ft-tal tartozik, mivel 1992 októberében 500 000 Ft-ot már megfizetett. Arra is hivatkozott, hogy a kérelmező követelése idő előtti, mert 1992 decemberében és 1993 januárjában szóban úgy állapodtak meg a felek: az adós német vevőjének 1993. április 4-ig történő teljesítésekor az adós eleget tesz

a hitelezővel szembeni fizetési kötelezettségének. Előadta, hogy rövid időn belül jelentős árbevételekre számít, tehát nem tekinthető fizetésképtelennek. A kérelmező hitelező a beadványában nem vitatta a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt, 1992 októberében történt részteljesítést; kijelentette, hogy a fizetési haladékhoz nem járul hozzá, mert az adós többszöri ígéretei ellenére sem teljesített.

A kiegészített tényállásra is tekintettel, érdemben helytálló az elsőfokú bíróság végzése.

Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott, az adott, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése értelmében irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) 3. §-ának f) pontja taxatíve felsorolja azokat a feltételeket, amelyek fennállásakor a gazdálkodó szervezetet fizetésképtelennek kell tekinteni. Abban az esetben, ha a felszámolási eljárás során a csődtörvényben megjelölt bármelyik feltétel bizonyításra kerül, valamint az adós esetleges kérelmére a tartozás kiegyenlítésére engedélyezett határidő eredménytelenül telik el, a bíróságnak meg kell állapítania a fizetésképtelenség tényét.