A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31249/2019/13. számú határozata. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. §, 2017. évi CLI. törvény (Air.) 50. §, 130. §, 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 7. §, 16. §, 30. §, 52. §, 110. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 35. §, 85. §, 88. §, 99. §]

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

37.K.31.249/2019/13.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. felperesi képviselő egyéni ügyvéd (felperesi képvielő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. alperesi képvielő jogtanácsos által képviselt alperes neve (1054 Budapest, Széchenyi utca 2.) alperes ellen közigazgatási jogvita elbírálása iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint perköltséget.

A kereseti illeték a felperes teljes személyes költségmentessége folytán az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2018. június 4. napján az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 52. § (3) bekezdése alapján megkereste Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatalát, hogy a felperes 1/1 tulajdoni hányadát képező, ........... helyrajzi számú, .......... alatt található ingatlanra 424.993,- Ft erejéig, egyéb köztartozás jogcímén végrehajtási jogot jegyezzen be. A felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő a végrehajtási jog bejegyzésével szemben. A végrehajtási kifogás nyomán eljáró NAV Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) a 2018. augusztus 13. napján kelt, ......... iktatószámú végzésével az elsőfokú adóhatóság intézkedését helybenhagyta. A másodfokú adóhatóság végzésével szemben a felperes fellebbezéssel élt, melyhez csatolta lakcímkártyáját, amely szerint a végrehajtás alá vont ingatlan a bejelentett tartózkodási helyéül szolgál. A másodfokú adóhatóság a fellebbezésre tekintettel a 2018. augusztus 31-én kelt, .......... iktatószámú végzésével saját hatáskörben módosította korábbi végzését, a végrehajtási cselekményt megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóság útján intézkedett a végrehajtási jog törlése iránt.

Az elsőfokú adóhatóság végrehajtói 2018. október 31-én helyszíni eljárást folytattak le a kérdéses ingatlannál, melynek keretében megállapították, hogy az ingatlan üres, lakatlan. Ezt követően, 2018. november 7-én, a ........... számú megkereséssel kezdeményezte ismételten az elsőfokú adóhatóság a végrehajtási jog bejegyzését, 431.760,- Ft erejéig. Az intézkedéssel szemben a felperes végrehajtási kifogással élt. A másodfokú adóhatóság az ügyintézési határidőt a 2018. december 19. napján kelt, ............... számú végzéssel 30 nappal meghosszabbította, majd a 2019. január 11-én kelt, ............. iktatószámú végzésével az elsőfokú adóhatóság ........... számú, végrehajtási jog bejegyzése iránti intézkedését helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a ......... Megyei Kormányhivatal, mint behajtást kérő, 2017. augusztus 3. és 2017. augusztus 18. között megküldött megkeresései alapján intézkedett a földhivatali eljárási díjtartozásra vonatkozóan a végrehajtási jog bejegyzése iránt a felperes ingatlanára. A felperes végrehajtási kifogásában az Avt. 52. § (4) bekezdésének, 52. § (1) bekezdésének és a 16. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére hivatkozott. A másodfokú adóhatóság végzésben kifejtette, hogy az Avt. 30. § (1) bekezdése alapján a végrehajtási eljárás megindítása az adóhatóság törvényi kötelezettsége. Az ingatlan foglalás szempontjából irreleváns az a körülmény, hogy az ingatlant terhelő zálogjogok meghaladják-e az ingatlan értékét. A végrehajtási jog bejegyzésére irányuló megkeresés időpontjában a végrehajtás alá vont ingatlan az adós tulajdonában állt. A felperes tartozása nem évült el. A felperes által hivatkozott Avt. 30. § (2) bekezdését az adóhatóság nem sértette meg, mivel az egy jogosult javára szóló fizetési kötelezettségek összevonhatók. A 2018. október 31-i helyszíni eljárás alapján megállapításra került, hogy az ingatlan üres, lakatlan, nem szolgál a felperes lakóhelyéül. Az értékhatár a bejegyzés jogszerűségét nem befolyásolja, mivel a felperes nem lakik az ingatlanban, ezért az adóhatóság az Avt. 52. § (1) bekezdését nem sértette meg. Az Avt. 52. § (4) bekezdése a végrehajtási jog mellőzésének lehetőségét tartalmazza, de nem kötelező. Az Avt. 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint akkor szünetel a végrehajtási eljárás, hogyha az adós a fizetési kedvezmény iránti kérelmet a tartozás esedékességét követő 8 napon belül nyújtja be. A felperes 2018. március 26-án nyújtott be fizetési kedvezmény iránti kérelmet, ez a kérelme 8 napon túl került előterjesztésre, ezért a végrehajtási eljárás nem szünetelt.

A felperes az elsőfokú adóhatóság végzésével szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyet az alperes a 2019. március 6-án kelt, .............. iktatószámú végzésével bírált el akként, hogy az elsőfokú végzést helybenhagyta. Kiemelte, hogy a lakcímkártya adataival szemben az ingatlan nem szolgál a felperes lakóhelyéül, ezt a 2018. október 31-i helyszíni eljárás jegyzőkönyve, az ott készült fényképek, illetve a gáz- és áramszolgáltatás kikapcsolása is alátámasztja. Rámutatott, hogy az azonos jogosult javára fennálló, azonos jogcímű, eltérő esedékességű tartozások összeszámíthatók, ezért az Avt. 30. § (2) bekezdését az adóhatóság nem sértette meg. A végrehajtás mellőzésére vonatkozó, Avt. 52. § (4) bekezdésében foglalt lehetőség az adóhatóság számára nem kötelező, e körben mérlegelési jogkörben járhat el. Mivel a felperesnek semmilyen egyéb vagyontárgya nincsen, az adóhatóságnak a követelés behajtására semmilyen más lehetősége nem volt. A megkereső tájékoztatása szerint a felperes tartozása 2016. december 9. és 2017. augusztus 14. között volt esedékes, így a felperes 2018. március 26-án benyújtott fizetési kedvezményi kérelme nem eredményezte a végrehajtási eljárás szünetelését. A fizetési felhívásban foglalt határidő, illetve a fizetési felhívás kézbesítése nem jelenti a tartozás esedékességét. Mindezek alapján az elsőfokú adóhatóság a végrehajtási jog bejegyzésével nem követett el jogszabálysértést.

Az alperes végzésével szemben a felperes keresetet terjesztett elő. Elsődlegesen a végzés megváltoztatását, a végrehajtási kifogásának való helyt adást, valamint azt kérte, hogy a bíróság kérje a földhivataltól az ingatlanra vonatkozóan a tulajdoni lap III. rész 25. sorában feljegyzett végrehajtási jog törlését. Másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését kérte, a közigazgatási perrendtartásról szóló, 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva. Álláspontja szerint az adóhatóság jogszabálysértően hosszabbította meg az eljárási határidőt, mivel erre nincsen lehetőség az Avt. 26. §-a alapján. Másodlagosan, ha joga lenne is határidő hosszabbításra, arra csak az adóhatóság vezetője lenne jogosult, a 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 50. § (2) bekezdése szerint, így a 2018. december 19-én kelt határidő hosszabbító végzés egyik előírásnak sem felel meg. Az adóhatóság ezzel megsértette az Air. 2. § szerinti, az eljárás lehető leggyorsabb intézésére vonatkozó kötelezettségét is.