A Győri Ítélőtábla Bf.83/2019/9. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 92. §, 97. §, 160. §, 165. §, 325. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 167. §, 204. §, 320. §, 549. §, 590. §, 592. §, 593. §, 600. §, 605. §, 606. §] Bírók: Csák Csilla, Péntek László, Szalainé dr. Joánovits Krisztina

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.83/2019/9.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött, a 2019. december 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott neve vádlott ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Törvényszék 2019. június 21. napján kihirdetett 13.B.3/2018/9. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy

a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.275/2017. szám alatt bevételezett I/1-I/6., I/12. I/15., I/61-I/66., I/82., I/83., I/86., I/92., I/139-I/142. szám alatt nyilvántartott bűnjelek megsemmisítése helyett azokat az iratokhoz csatolni rendeli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig eltelt időt is beszámítja a vádlott szabadságvesztés büntetésébe.

I N D O K O L Á S:

A Szombathelyi Törvényszék 2019. június 21. napján kihirdetett 13.B.3/2018/9. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlott neve vádlottat emberölés bűntettében (Btk.160.§.(1) bekezdés, (2) bekezdés e) pontja) és lőfegyverrel visszaélés bűntettében (Btk.325. § (1) bekezdés a) pont). Ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadság legkorábbi időpontját 25 évben állapította meg. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 8.580.179.-Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész az élet elleni cselekmény súlyosabb minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője az emberölés bűntettének vádja alóli felmentésért és a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A benyújtó 1 4.Nyom.665/2016. szám alatti írásbeli fellebbezésének indokolásában elsődlegesen emellett érvelt, hogy

a Szombathelyi Törvényszék ítélete az I. tényállási pont tekintetében a Be. 592. § (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel, részben megalapozatlan, mert iratellenes a tényállás azon része, amely szerint a vádlott által leadott három lövés irányára és arra tekintettel, hogy mindhárom lövedék puhafába csapódott, nem állt fenn annak a reális veszélye, hogy a lövedékek tömör fémtárgyon vagy egyéb kemény anyagon gurulatot kapva a közelben tartózkodó három személyt eltalálják és azok életét kioltsák.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az egységes bíró gyakorlat szerint az ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás más részében szereplő ténymegállapítások is az irányadó tényállás részét képezik, ezért az ítélet 10. oldalának utolsó bekezdésében megállapított tény - amely szerint az eseménysor, nagyon rövid idő alatt, nagyon szűk térben valósul meg, amelynek során 12 lőfegyverhasználatra került sor - a tényállás részét képezi.

Részletesen - az ölési magatartás befejezettségének elemzésével, az EBH2007.158. számú jogeset és a 3/2013. BJE II/7. pontjában írtak alapján - kifejtette, hogy jelen ügyben a vádlottnak a lőfegyver elsütésével és a lőszernek a csőből történő távozásával az elkövetési magatartás kifejtésre került, az elkövetési magatartása befejezett, a vádlott szándéka tehát ekkor átfogta azt, hogy a szűk helyen, általa is tudottan több személy közvetlen közelében egy gépkarabéllyal történő sorozatlövés következtében bárki meghalhat a lepattanó, gellert kapó lövedéktől és nem annak van jelentősége, hogy a becsapódás pillanatában fennállt-e a reális veszélye annak, hogy arról az anyagról, ahová becsapódott a lövedék, megpattanva kioltsa más életét, hanem annak, hogy a lövés pillanatában, amikor a lövedék elhagyta a fegyver csövét fennállt annak a reális lehetősége, hogy a lövedék tömör fémtárgyon, egyéb kemény anyagon megpattanjon, azon irányt váltson és a közelben tartózkodó másik három ember életét kioltsa. A cselekmény végrehajtása tehát a sorozatlövés leadásával megvalósult, az pedig csupán a véletlenen múlott, hogy olyan helyre csapódott be mindhárom lövedék, amelyen nem tudott megpattanni. A több ember életét veszélyeztető helyzet a lövéskor állt fenn, amikor a csövet elhagyó lövedék tömör fémtárgyon vagy más kemény anyagon megpattanhatott volna.

Álláspontja szerint a Nemzeti Szakértői és Kutatói Központ Kriminalisztikai Szakértő Intézet Fegyverszakértői Osztály által 2017. május 22. napján készített igazságügyi fegyverszakértői vélemény azon megállapításait kell figyelembe venni, amelyek szerint a lőszer lövedéke acélmagos kialakítású, az a lőirányban lévő tömör fémtárgyakon, egyéb kemény anyagon megpattanhat, irányt változtathat, gurulatos lehet, melynek következtében a továbbhaladás iránya kiszámíthatatlan. Az ilyen gurulatos lövedék, vagy annak acélmagja még mindig rendelkezik az emberi élet kioltásához elegendő mozgási energiával, nem zárható ki, hogy a közelben tartózkodó személyek életét, testi épségét veszélyezteti. Szerinte nem az ítélet 39. oldalának 3. bekezdésében rögzített azon fegyverszakértői megállapítást kell alapul venni, mely szerint a puhafába csapódott lövedékeknél a gurulat veszélye a jelenlévőket reálisan nem veszélyeztette, mivel az a szakértői megállapítás már a szobában tartózkodó több (három) ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölésen túli helyzetre vonatkozott. Minderre figyelemmel a tényállásból mellőzni kell a nemleges megállapításokat és azt kell rögzíteni, hogy fennállt a reális veszélye (a reális lehetősége) annak, hogy a három lövedék a tömör fémtárgyon vagy egyéb kemény anyagon gurulatot kapva a közelben tartózkodó három személyt eltalálja és azok életét kioltja.

Arra hivatkozott, hogy vádlott azon magatartásával, hogy az un. lomos szoba irányába a szűk térben, nagy tűzerejű fegyverből 3 db acélmagvas lőszerrel lövéseket adott le a gurulat, illetve a többszörös gurulat okán alkalmas volt arra, hogy veszélyeztesse vádlott nevené, A.A. és B.B. rendőr századosok életét és indokolta, miért nem tartja alkalmazhatónak az elsőfokú bíróság által hivatkozott BH.2006.7 tanú 8 eseti döntést.

Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből - így abból, hogy az ingatlanba bejutni akaró rendőröket ebben többször megakadályozó, a lakásán fegyvereket rejtegető és a szobába belépő rendőröket csőre töltött fegyverrel váró vádlott - további tényre, így arra, hogy a vádlott célja az engedély nélkül tartott lőfegyverek és lőszerek miatti büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése volt, és hogy emiatt követte el az ölési cselekményét, helytállóan következtetett felhozva azt, hogy e tényekből további (tudati) tényre történt következtetésének eredményét azonban szintén ítéletszerkesztési hiba miatt nem a tényállásban, hanem a büntetéskiszabási körülmények között rögzítette, azonban ezt szintén a tényállás részének kell tekinteni.