BH 2004.6.224 A zsarolási fenyegetés megállapíthatóságát eredményező súlyos hátrány megvalósul, ha a rendőr - az intézkedése során igazoltatott - Magyar­országon munkát végző külföldi állampolgár sértettekkel szemben rendőri eljárást, az útlevelük elvéte­lét, az országból való kiutasításukat helyezi kilátásba, amennyiben a kért jogtalan előnyt nem fizetik meg [Btk. 138. §, 323. § (1) bek., (2) bek. c) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2001. január 10. napján kelt ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. hivatalos személyként elkövetett zsarolás bűntettében, mint társtetteseket. Ezért a bíróság a terhelteket egyenként 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra, valamint 20 000 forint vagyonelkobzásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

1999. június 23-án a rendőr-főtörzsőrmester I. r. terhelt és a rendőrzászlós II. r. terhelt, valamint A. L. és B. I. járőrszolgálatot teljesített a 2-es és 3-as Metró vonalán. A kora délutáni órákban az autóbusz-végállomáson 6 román állampolgárt igazoltattak, akiket ezt követően bekísértek a közeli metrómegállóban lévő rendőri tartózkodóba. A kis méretű, 7-8 m2-es helyiségbe az I. r. és a II. r. terhelt bement, az igazoltatott személyek a holmijukat és az útlevelüket bent hagyták, majd kint várakoztak, ahol A. L. és B. I. rendőrök vigyáztak rájuk. Ezután egyenként mentek be a helyiségbe. Ott az I. r. terhelt felkérésére személyes tárgyaikat az előállított személyek kirakták az asztalra. Közben tartózkodásuk célját kérdezték tőlük.

Az ellenőrzött személyek közül K. F.-vel és G. K.-val közölték, hogy miután illegálisan végeznek munkát Magyarországon, előállítják őket, és ki lesznek utasítva az országból.

E fenyegetés hatására K. F. és G. K. 10 000 - 10 000 forintot hagyott a helyiség asztalán, azután pedig útlevelükkel és holmijukkal együtt távozhattak.

A másodfokú bíróság a 2002. január 7. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vagyonelkobzás mértékét fejenként 10 000 forintra mérsékelte.

A másodfokú bíróság a tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azzal egészítette ki, hogy a terheltek azt is közölték a sértettekkel a váróhelyiségben, miszerint útlevelüket készpénz ellenében visszakaphatják, és ez esetben eltekintenek a további eljárástól is.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. és a II. r. terhelt védői nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.

Az I. r. terhelt védője a Btk. 83. §-a (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva a büntetés súlyosságát sérelmezte.

A II. r. terhelt védője a cselekmény zsaroláskénti minősítését és ennek folytán a kiszabott törvénysértő büntetést támadta. Álláspontja szerint a fenyegetés, mint a zsarolás szükségképpeni tényállási eleme nem valósult meg, ennek hiányában pedig az irányadó tényállás szerint csupán a Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés látszik megállapíthatónak, amely cselekményt a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Mivel e minősítéssel összefüggő jogi kérdések feltárására az alapeljárásban nem került sor, a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványok elutasítását indítványozta.