BH 2005.2.72 I. A faktoring lényege a követelésnek - a behajtás kockázata átvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése - A faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában.

II. A faktoringszerződést nem teszi érvénytelenné, ha az engedményezett, lényegében biztosítéki szerepet betöltő követelésről utóbb bebizonyosul, hogy az nem is létezett (például "fiktív" volt), az alapügylet más okból érvénytelen, vagy ha az engedményezett követelés megszűnt - Ha az átruházott követelés valamilyen okból nem állt fenn, a faktoráló ezért helytállással tartozik [Ptk. 210. § (1) bek., 271. § (1) bek., 290. § (1)-(3) bek].

A pénzügyi szolgáltatással, ezen belül faktoring tevékenységgel is foglalkozó felperes az 1998. szeptember 15. napján a H. Kft.-vel kötött faktoring keretszerződés alapján 1998. szeptember 16-án meghitelezett a H. Kft. szállítónak az R. Kft. vevő részére történt adásvételből származó 26 030 000 Ft vételár-követelésből 19 648 994 Ft-ot.

A visszafizetés biztosítéka az alperes által 1998. szeptember 15-én vállalt készfizető kezesség és a tulajdonában álló ingatlanon a felperes javára alapított jelzálogjog volt.

A H. Kft. és az R. Kft. közötti adásvétel tárgyai mintaház panelelemek voltak, a teljesítés megtörténtét a vevő cég ügyvezetője 1998. szeptember 15-én írásbeli nyilatkozatában elismerte. Az eladó telephelyéről a faktorálási szerződés megkötéséig megállapodásuk szerint a vevő nem szállította el az árut, mivel a faházak felállítására szolgáló ingatlan még nem is volt a vevő tulajdonában. A későbbi szállítás - különböző okokból - meghiúsult.

A felperes 1998. november 18-án az R. Kft.-vel is faktoringszerződést kötött, ennek alapján 57 millió Ft-ot hitelezett meg az FS Kft. vevővel szemben fennálló követeléséből. A felek úgy rendelkeztek, hogy ebből az összegből 20 millió Ft-ot óvadéknak minősítenek, amely biztosítéka volt az R. Kft.-nek a H. Kft.-vel kötött szerződésből eredő tartozásának - amelyet a faktorálási szerződés folytán a felperes meghitelezett -, továbbá az R. Kft. faktorálási szerződés alapján hitelezett összegnek is. A felperes a 20 millió Ft-ot egy alszámlán kamatozó betétként kötötte le. Utóbb sem az FS Kft., sem az R. Kft. nem teljesített. A 20 millió Ft-ot a felperes az R. Kft.-től visszajáró 57 millió Ft elszámolására fordította.

A felperes keresetében 19 648 994 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a készfizető kezesi szerződésre hivatkozva. Az alperes álláspontja szerint a helytállási kötelezettsége megszűnt, mert az óvadékról az R. Kft. ügyvezetője úgy rendelkezett, hogy azt a felperes a H. Kft. felé fennálló tartozás kiegyenlítésére fordítsa. Fizetési kötelezettsége ezen túl azért sem állhat fenn, mert a H. Kft. és a felperes között létrejött faktorálási szerződés semmis, ezért az azt biztosító kezesi szerződés is érvénytelen. Állította, hogy a H. Kft. és az R. Kft. közötti szállítási szerződés fiktív jogügylet volt, amely mögött valós gazdasági esemény nem állt, ezáltal a szerződés a jóerkölcsbe ütközőnek minősül. Véleménye szerint a kezesi szerződés megtévesztés, tévedés miatt is érvénytelen, mert abban a feltevésben kötötte, hogy a követelés valódi, erről a felperes meggyőződött, valójában pedig fiktív jogügyletre teljesített a felperes kifizetést, és nem volt birtokában az eredeti teljesítési igazolásnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 19 648 994 Ft-ot és ennek a törvényben írt mértékű kamatát. Indokolásában rámutatott arra, az alperes nem bizonyította, hogy az a követelés, amelynek megfizetéséért készfizető kezességet vállalt, megszűnt. A felperes maga dönthetett arról, hogy az óvadéknak minősített 20 millió Ft-ot melyik jogügylet finanszírozására fordítja. A felperes és a H. Kft. között létrejött szerződés, továbbá az azt biztosító kezesi szerződés érvényes, ezért az alperest a Ptk. 272. § (1) bekezdése és a 274. § (2) bekezdés a) pontja alapján marasztalta.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Hangsúlyozta a felperes súlyos gondatlanságát a szerződéskötéssel kapcsolatosan, amelyre tekintettel legalább 50%-os kármegosztás alkalmazása indokolt. A panelelemek adásvételével kapcsolatos szerződés fiktív volt, a H. Kft. anyagokkal nem is rendelkezett, gyártani semmit nem tudott, ebből következően eladni sem.