A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32268/2013/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 92. §, 93. §, 164. §, 189. §] Bíró: Hajdú Ágnes

éíööáóÉőáÉőáíéFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.32.268/2013/7.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) a dr. Nagy Gábor jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2889297364 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

A kereseti illeték a magyar állam terhén marad.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 110.000,- (egyszáztízezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A NAV Kelet-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesi társaságnál 2007. április-december és 2008. január-június időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben.

Az elsőfokú adóhatóság a 2012. március 7. napján kelt 2468475778. számú határozatában a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 2008. II. negyedévre összesen 446.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősült. 2007. április-december és 2008. január-március időszakra vonatkozóan a felperes javára, illetőleg terhére adókülönbözetet nem állapított meg, egyéb intézkedést nem tett.

A másodfokú adóhatóság a 2012. június 26. napján kelt 2468387323 számú határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatóságot arra utasította, hogy a megismételt eljárásban a felperes ügyvezetőjét, személy1 a konkrét eseményre kell nyilatkoztatni, a gépjármű vételár kiegyenlítés körülményeit vizsgálni kell, valamint be kell szerezni a jelen eljárás tárgyát képező I.Kft. által kiállított számla alapját képező adásvételi szerződést, ezen túlmenően vizsgálni kell a vételár kifizetés körülményeit is.

A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 2013. február 13. napján kelt 3573580333 számú határozatában a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 2007. évi II., III. és IV. negyedévre, valamint 2008. évi I. és II. negyedévre negyedévenként 446.000,- Ft, összesen 2.230.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősült, ezért bírság és pótlékalapot nem képezett.

A határozat indokolásában az elsőfokú adóhatóság rögzítette, hogy a felperes túlnyomó részben bizományosi értékesítés keretében megbízási szerződéssel értékesített járműveket, mely alapján közvetítőként és nem tulajdonosként járt el a járművek eladása során. Az ellenőrzés során vizsgálta az II.Kft. és a I.Kft. által kiállított számlákat, melynek eredményeként a megismételt eljárásban beszerzett bizonyítékok alapján feltárt tényállásra tekintettel megállapította, hogy a I.Kft. által 2007. április 4-én kibocsátott ... számú számla nem hiteles. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a számla kiállítója a székhelyén nem volt fellelhető, gazdasági tevékenységet nem folytatott, továbbá a gépjármű-nyilvántartás adatai szerint a gépjármű tulajdonosa 2007. május 18-tól személy2, és nem a I.Kft. Mindezek alapján a I.Kft. által kibocsátott számla fiktív, mert a gazdasági esemény a számla szerinti módon nem mehetett végbe, a gazdasági esemény megtörténtét pedig a kiállított bizonylatokon kívül semmi nem bizonyítja, A felperes elmulasztotta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa törvény) 44. § (5) bekezdésében előírt kellő körültekintés tanúsítását, ezért a felperes az áfa levonási jogot törvényesen nem érvényesíthette.

A másodfokú adóhatóság a 2013. június hó 20. napján kelt 2889297364 számú határozatában az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.

A másodfokú adóhatóság a felperes fellebbezésére reagálva arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a vizsgált időszak nem évült el, a megbízólevélen nem terjeszkedett túl, a bizonyítékokkal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, miszerint nincs olyan kötelezettsége, hogy minden egyes bizonyítékot megküldjön az ügyfél részére. A jegyzőkönyvet kell megküldeni, a hivatkozott bizonyítékok pedig a jegyzőkönyv mellékletei voltak, ami megküldésre került a felperes részére teljes terjedelemben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 12. § (3) bekezdése alapján.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperesi határozat ellen, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Pernyertessége esetére költségigénnyel élt.

A felperes keresetében elsődlegesen elévülési kifogással élt arra hivatkozva, hogy álláspontja szerint a vizsgálattal érintett 2007 II. és III. negyedévi időszak elévült. Hivatkozott e körben az Art. 189. § (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a 164. § (13) bekezdését a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az eljárás 2011-ben indult, az elévülés fél évvel történő meghosszabbodásának szabályai jelen esetben nem alkalmazhatóak, így a határozat 2007. évi II. és III. negyedévi időszakra vonatkozó megállapításai az Art. 164. § (1) bekezdés rendelkezéseire tekintettel 2012. december 31. napjával elévültek. A felperes arra is rámutatott, hogy az elévülés az egész kötelezettség elévülését jelenti, mert göngyölt adókötelezettség megállapítás történt, ezért az alperes adómegállapításhoz való jogának elévülése miatt a 2007. évi II. és III. negyedév törlése kihat a 2008. évre vonatkozó megállapításokra is.

A felperes a per során előadta, hogy álláspontja szerint az alperes ellenkérelmében tévesen hivatkozott az Art. 92. § (4) bekezdésére, tekintettel arra, hogy az Art. 93. § (1) bekezdése értelmében az új eljáráskor új megbízólevelet nem kell kiállítani, az eljárásnak az eredeti ügyszámon kell folynia, ami alátámasztja azt a felperesi álláspontot, miszerint a megismételt eljárás nem új eljárás. Az eljárás az eredeti megbízólevél megküldésével kezdődik, ami jelen esetben 2011-ben történt meg. Az Art. 92. § (4) bekezdése viszont nem a megbízólevél megküldéséről szól, hanem az új eljárás megkezdéséről szóló értesítés postára adásáról, illetve átadásának napjáról, így ez a szabály nem az eljárás megindításához kapcsolódik, hanem az ellenőrzési határidők megtartása miatt lett ekként külön szabályozva. Hangsúlyozta azt is, hogy az ellenőrzés kezdetekor a feleknek jogai és kötelezettségei vannak, amire tekintettel, álláspontja szerint, a hatályba léptető rendelkezésnek az volt az indoka, hogy azon szerzett jogokat és kötelezettségeket védje, amelyek az ellenőrzés megkezdésekor jogosítják, illetőleg terhelik az adózót. Ha folyamatban lévő ügyekben kellene az új jogszabályt alkalmazni, akkor az adózó kötelezettsége terhesebbé, a joga szűkebbé válna, ami nem lehetett a jogalkotó akarata.