BH 1999.7.299 A feleket együttesen megillető haszonélvezeti jogon alapuló használattal kapcsolatos jogvitában a közös tulajdon használatára vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók [Ptk. 140-142. §, 157. § (2) bek., PK 8. sz.].

A peres felek házasságát a bíróság 1989-ben felbontotta. 1995 júniusában a felek szerződést kötöttek, melyben megállapodtak a leányuk tulajdonában lévő, de a felek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt ingatlan megosztott használatában. A haszonélvezeti jog a feleket egy időben, egymás mellett (együttesen) illeti meg. Megegyezésük szerint a felperes a bejárat melletti lakószobát, az üvegezett verandát és a műhelyt, az alperes pedig a bejárattal ellentétes oldalon lévő szobát, az előteret, a pincét és az egyik fáskamrát kizárólagosan használhatja, míg a konyha, éléskamra és a fürdőszoba közös használatban marad.

Az alperes az ingatlanba 1995. szeptember 18-án beköltözött, azt a szerződés szerinti használati jogának megfelelően birtokba vette. A felperes az ingatlant nem használja, újabb házasságot kötött, és a jelenlegi feleségével közös tulajdonú ingatlanban él. 1995 októberében a felperes az ő használatába került ingatlanrészbe ismerőseit akarta beköltöztetni, ezt az alperes megakadályozta, majd a felperes jogi képviselője által írt felszólító levélre azt válaszolta, hogy a megállapodás szerinti lakrész használatát a felperes részére biztosítja.

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság 1995. november 1-jétől kezdődően kötelezze az alperest havi 7.500 forint használati díj megfizetésére.

A bíróság a keresetet jogerős ítéletével elutasította. Indokolása szerint a felperes a Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése szerinti haszonélvezeti jogával nem él, és az ingatlant nem is kívánja használatba venni. A Ptk. 159. §-ának (2) bekezdése értelmében a haszonélvező a haszonélvezeti jogát nem ruházhatja át, de gyakorlását átengedheti, ellenérték fejében azonban a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. A fenti, a tulajdonos és a haszonélvező jogviszonyát rendező szabályt a felek közti jogvitában alkalmazhatónak találta, és arra az álláspontra jutott, hogy mivel a felperes a lakrészét ingyenesen kívánta más használatába adni, vele szemben az alperes sem hozható hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy tőle használati díjat követel. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes a megállapodás szerint őt megillető használatát túllépte, így használati díj fizetésére ezen az alapon sem köteles. A felperes igényét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcímre nem alapíthatja, mivel az ingatlant nem bérbeadás útján kívánta hasznosítani, az ingyenes használatba adás meghiúsításával pedig kára nem keletkezett.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének való helytadását kérte. Állította, hogy az ingatlant bérbeadás útján kívánta hasznosítani, így az alperes magatartása folytán használati díj, illetve kártérítés címén is jogosan követelhette a kereset szerinti marasztalást.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.