A Fővárosi Törvényszék Mf.636201/2007/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 234. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 103. §, 106. §, 199. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Vrábl Eszter

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

49. Mf.636.201/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Almádi Miklós ügyvéd (2943 Bábolna, József Attila u. 13.) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek,

a dr. Molnár Lajos ügyvéd (4030 Debrecen, Diószegi u. 1-3.) által képviselt alperes neve. (alperes címe) alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.5389/2005/25. számú ítélete ellen az alperes által 26. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t .

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi alperest, hogy fizessen meg az APEH külön felhívására 611.994 (Hatszáztizenegyezer-kilencszázkilencvennégy) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 250.000 (Kettőszáz-ötvenezer) Ft áfát is tartalmazó másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes 2005. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 10-én szűnt meg.

A jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként kötelezte alperest 545.339 Ft elmaradt munkabér és kamata, 3.399.964 Ft átalánytérítés, 1.274.986 Ft felmentési időre járó munkabér és 7.649.919 Ft végkielégítés megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította és az alperest 500.000 Ft felperesi perköltségben és 611.994 Ft eljárási illetékben is marasztalta.

Az ítéleti tényállás szerint felperes kereskedelmi igazgatóként, majd 2005. április 1-től ágazati igazgató munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél illetve jogelődjénél budapesti munkavégzési helyen. Az alperes 2005. szeptember 9-én az 1992. évi XXII. (Mt.) törvény 106. § alapján felperest 2005. szeptember 15. napjától kezdődően előreláthatóan 200 munkanap időtartamra országban történő munkavégzésre rendelte ki. Felperes a kirendelést nem fogadta el, arra hivatkozással, hogy az számára egészségi állapota és egyéb körülményei miatt aránytalan hátrányokat okoz.

Alperes ezt követően 2005. szeptember 26-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy felperes a kirendelés végrehajtásának megtagadásával megszegte az Mt. 103. § (1) bekezdés és a 104. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségét és munkáltatóját a kirendeléssel összefüggésben koncepciós eljárással vádolta.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megalapozottnak találta a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmet.

A felek között nem volt vita abban a tekintetben, hogy a kirendelés Mt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei az adott esetben fennálltak, így a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a kirendelés a felperesre nézve az Mt. 83/A § (2) bekezdése értelmében aránytalan sérelemmel járt-e.

A kirendelés megtagadásának indokai közül a felperes egészségi állapotára, az idős édesanyja gondozásával kapcsolatos körülményekre és az alperes kirendeléssel összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozását fogadta el olyan okként, amely alapot ad a kirendelés visszautasítására, mivel ezek folytán annak teljesítése a munkavállalótól nem várható el.

Az édesanya gondozásában történő közreműködés és a saját egészségi állapota körében bizonyítottnak találta az elsőfokú bíróság a becsatolt orvosi igazolások alapján a felperes állításait, miszerint mindennapi jelenlétére édesanyjának szüksége van, annak elmaradása az állapotában törést jelentene. Felperes pedig többszöri hasi sérvműtéten esett át illetve a kirendelést megelőzően nyaki gerinc elváltozásokból származó szédüléses panaszok és látászavar miatt kezelték kórházban, amely megbetegedés miatt 2006. január 10-től rokkantságát is megállapították.

A tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta az elsőfokú bíróság a felperes azon érvelését is, hogy az alperes eljárása koncepciózus volt, annak célja, hogy a felperes munkaviszonya olyan módon kerüljön megszüntetésre, hogy az alperesnek ne kelljen a munkaszerződés szerinti felmondási juttatásokat részére kifizetni.

Miután a felperes a fentiek szerint a kirendelést jogszerűen utasította vissza, a kirendelési utasítás megtagadására alapított rendkívüli felmondás jogellenes. A jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján kötelezte alperest a felperes rokkantsági nyugdíjba helyezéséig járó elmaradt munkabére, az Mt. 100. § (7) bekezdése alapján a felmentési időre járó átlagkeresete és végkielégítése, továbbá az Mt. 100. § (4) bekezdése értelmében 4 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés megfizetésére.

E körben mérlegelte azt, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél igen rövid ideig állt fenn, ugyanakkor alperes eljárása kirívóan jogellenes volt, így a felperes 6 havi átlagkereset megfizetésére irányuló igényét csak részben találta megalapozottnak és e jogcímen 4 havi átlagkeresetnek megfelelő összegben marasztalta az alperest. A felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az Mt. 199. § értelmében a munkáltató intézkedésével szemben a munkavállaló munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, azaz adott esetben a felperes a kirendelési utasítást bíróság előtt megtámadhatta volna, azonban annak megtagadására jogszerű lehetősége nem volt.

Felperes megsértette az együttműködési kötelezettségét, a kirendeléssel kapcsolatban semmiféle megegyezési szándékot nem mutatott.

Az alperes intézkedése jogszerűen a felperes körülményeinek figyelembevételével született meg. A munkáltatói jogkör gyakorlója tudomással bírt arról, hogy a felperes édesanyja napi 24 órás orvosi felügyeletet is biztosító bentlakásos intézményben, igen jó körülmények között élt. A felperes által becsatolt orvosi nyilatkozat szakvéleménynek nem tekinthető, bizonyítóerővel nem rendelkezik. A per során felperes maga sem állította azt, hogy korábbi műtétjei a napi munkavégzésben akadályozták volna.

Vitatta, hogy alperesnek érdekében állt volna a felperes munkaviszonyának megszüntetése, hanem éppen ellenkezőleg a felperest újabb felelősségteljes feladatokkal kívánták megbízni. A per során az alperes igazolta, hogy a kirendelés gazdasági szempontból nemcsak hogy indokolt, hanem szükségszerű, sőt egyenesen nélkülözhetetlen volt.