A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22130/2007/7. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 137. §, 366. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 54. §, 57. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kazay László, Orosz Árpád

Pfv.I.22.130/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. ... pártfogó ügyvéd, majd a felülvizsgálati eljárásban dr. ... pártfogó ügyvéd (...) által képviselt ... felperesnek - ... alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Veszprémi Városi Bíróságon 16.P.20.578/2007. számon megindított, majd a Veszprém Megyei Bíróság 2007. szeptember 25. napján meghozott 2.Pf.20.980/2007/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 16. sorszám alatt bejelentett, majd Pfv/3. sorszám alatt joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 2.Pf.20.980/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja;

a felperes részére a felülvizsgálati eljárásban kirendelt dr. ... pártfogó ügyvéd munkadíját 6.000 (Hatezer) forintban állapítja meg.

A felülvizsgálati eljárás illetékét és a pártfogó ügyvéd munkadíját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével - a felperes keresetének helytadva - a H. K. önálló bírósági végrehajtó előtt 27.V.165/1995. szám alatt folyamatban lévő végrehajtást a végrehajtás elévülésére hivatkozással (Vht. 57. § (1)-(4) bekezdés) megszüntette.

Az elsőfokú bíróság döntését a következő tényekre alapította:

A felperest a Veszprémi Városi Bíróság 1.P.22.889/1993/4. számú jogerős határozatával kötelezte 3.000.000 forint és járulékai megfizetésére. A felperessel mint adóssal szemben - az alperes mint végrehajtást kérő kérelmére kiállított végrehajtási alappal végrehajtási eljárás indult. Az önálló bírósági végrehajtó (továbbiakban: végrehajtó) a felperesnek a B. belterületi 356/7. hrsz-ú ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni hányadára végrehajtási jogot jegyzett be. Az ingatlan árverési értékesítésére 1997. október 10. napján került sor, azonban az értékesítésből befolyt összeg felosztásánál az alperes követelését a végrehajtó nem tudta figyelembevenni; 1998. január 8. napján értesítette az alperest, hogy az árverés során befolyt összegből a követelése nem kielégíthető, egyidejűleg megállapította, hogy az eljárás - lefoglalható vagyontárgy hiányában - a Vht. 52. § a) pontja alapján szünetel.

Az alperes 2001. szeptember 10. napján - írásban - végrehajtás folytatása iránti kérelmet nyújtott be a végrehajtóhoz, aki tájékoztatta arról, hogy a végrehajtási eljárás továbbra is szünetel, és csak abban az esetben folytatható, "amennyiben a végrehajtást kérő bejelenti az adós lefoglalható ingó, ingatlan vagyonát, azok pontos fellelhetőségi helyét, illetőleg adós munkahelyét".

Az alperes 2006. július 14. napján kérte ismételten a végrehajtás folytatását. E kérelemre tekintettel a végrehajtó 2006. október 26. napján végrehajtási jogot jegyeztetett be a h.-i 616/40/A/2. hrsz-ú ingatlanon fennálló felperesi tulajdoni illetőségre, továbbá letiltó végzést bocsátott ki a felperes munkabérére. Ezt követően a felperes elévülésre alapított végrehajtási kifogásait a bíróság elutasította.

Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, azonban az arra alapított döntésének meghozatala során az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontot foglalt el. Az alperes fellebbezési érvelése kapcsán rámutatott arra, hogy a végrehajtás szünetelése alatt is megszakítható a végrehajtási jog elévülése anélkül, hogy a szünetelőben lévő végrehajtás folytatására kerülne sor. A jogerős ítélet indokolása értelmében a végrehajtást kérőtől elvárható - mert az érdekét is az szolgálja -, hogy az elévülési időn belül kezdeményezze a végrehajtás folytatását, még akkor is, ha a kérelme nem bizonyult alkalmasnak a szünetelő végrehajtási eljárás folytatására. A Vht. 57. § (4) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény - így a végrehajtást kérőnek a szünetelő végrehajtás folytatására irányuló kérelme is - megszakítja. Állásfoglalása szerint az adott esetben az elévülés 2001. szeptember 12. napján - az alperes 2001. szeptember 10. napján kelt kérelmének a végrehajtóhoz történő megérkezésekor -, majd 2006. július 14. napján is megszakad ..."Azóta pedig az 5 éves elévülési idő nem telt el." A végrehajtási jog elévülésének hiányában úgy ítélete meg, hogy a felperes ellen folyó végrehajtás megszüntetésére nincs mód.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - tartalma szerint - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Indokolása értelmében a másodfokú bíróság téves jogszabályértelmezésre alapítottan hozta meg döntését, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtást kérő végrehajtási eljárás folytatására irányuló kérelme annak ellenére megszakította az elévülést, hogy nem valószínűsítette: van-e az adósnak olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető. Álláspontja szerint ez a megállapítás sérti a Vht. 54. § d) pontjában foglaltakat. Ezzel szemben hivatkozott arra a tényre, hogy 1998. január 8. napjától számítottan - amikor a végrehajtó az utolsó végrehajtási cselekményt foganatosította, és a végrehajtási eljárás szünetelését megállapította - "a felperessel szemben ... olyan végrehajtási cselekmény nem történt, amely alkalmas lett volna az elévülés megszakítására."

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.