BH 2017.8.254 I. Abban az esetben, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy a bűncselekmény miatt a törvény különös része szerint kiszabandó büntetés enyhébb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti, az elbíráláskor hatályos törvényt kell alkalmazni. Ezért a bíróságnak arra, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntetőtörvény kedvezőbb-e a vádlottra nézve, nem csupán az ügydöntő határozat meghozatalakor, hanem a vádemeléstől kezdődően, azaz a tárgyalás előkészítése során, majd a tárgyalás folyamán mindvégig - az ügydöntő határozat meghozatala előtt is - figyelemmel kell lennie. Így meg kell szüntetnie a büntetőeljárást a tárgyalás előkészítése során akkor, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, és akár a tárgyalás előkészítése során, akár a tárgyalás elnapolása után is akkor, ha az elévülésére vonatkozó szabályok változása folytán az elbíráláskor hatályos törvény szerint a bűncselekmény büntethetősége elévült, illetve le kell vonnia minden egyéb anyagi jogi és eljárásjogi következményt az eljárás mikénti lefolytatása kapcsán [Btk. 2. §, Be. 6. § (3) bek. a) és c) pont, 267. § (1) bek. a) és c) pont, 309. § (1) bek.].

II. Amennyiben az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vád tárgyává tett bűncselekményt az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményként, a védő részvételének hiánya miatt nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének. A másodfokú bíróságnak a minősítés megváltoztatása - a bűncselekmény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménykénti minősítése - esetén is csak akkor kell hatályon kívül helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az ügyész eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, illetve a bíróság az elsőfokú eljárás során megállapította a vádtól eltérő súlyosabb minősítés lehetőségét.

Nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a védelem hiánya miatt akkor sem, ha az elsőfokú bíróság a cselekményt tévesen minősítette ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek [Be. 373. § (1) bek. II. d) pont, 373. § (3) bek. a) és b) pont].

Pertörténet:

Budaörsi Járásbíróság B.250/2014/12., Kúria Bt.304/2017. (*BH 2017.8.254*)

***********

[1] A járási ügyészség az I. és a II. r. terhelt ellen a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerint minősülő társtettesként, csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vádat.

[2] A járásbíróság a 2015. szeptember 28. napján kihirdetett ítéletével az I. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont]; ezért őket százötven-százötven napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét mindkét terhelt tekintetében 1000 forintban állapítva meg. Rendelkezett az ily módon kiszabott 150 000-150 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről azzal, hogy a pénzbüntetés megfizetésére mindkettőjüknek tíz hónapi részletfizetést engedélyezett. Kötelezte végül a terhelteket a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[3] Az ügyészi fellebbezésre tekintettel másodfokon eljárt törvényszék a 2016. szeptember 23-án kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[4] Végzését azzal indokolta, hogy a büntetőeljárásban az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályok rendelkezései az irányadók mindaddig, amíg a cselekményt a bíróság el nem bírálja, és csak az ítélet meghozatalakor döntendő el az, hogy az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény eredményez-e kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve. Miután a vád tárgyává tett cselekmény az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 271. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés b) pontja szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő, álláspontja szerint a Be. 46. § a) pontjára figyelemmel a büntetőeljárásban kötelező lett volna védő részvétele, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a II. r. terhelttel szemben védő nélkül folytatta le az eljárást.

[5] Ezért - bár indokolásában utalt rá, hogy az I. r. terhelt védelmében eljárt meghatalmazott védője - az elsőfokú ítéletet a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjára hivatkozva mindkét terhelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[6] A törvényszék hatályon kívül helyező végzése ellen a legfőbb ügyész - a Be. 431. §-ára és a 2/2015. BJE határozatra hivatkozva - jogorvoslati indítványt nyújtott be a törvényesség érdekében.

[7] Ebben arra hivatkozott, hogy a Be. 217. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel az ügyésznek kötelessége, hogy a vádiratban a cselekmény jogi minősítését pontosan - azaz az alkalmazandó büntetőtörvény figyelembevételével - határozza meg, miután a vádban leírt cselekmény minősítése meghatározza a bírósági eljárás mikéntjét, a bíróság összetételét, hatáskörét is.

[8] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvényes járt el, amikor a Btk. 2. §-ára figyelemmel - egyébként a vádirattal egyezően - a terheltek cselekményének minősítése kapcsán az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezéseire volt figyelemmel, és mi­után a vád tárgyává tett bűncselekményt, a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettét a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a védő részvétele az eljárásban egyik terhelt esetében sem volt kötelező.

[9] Emellett utalt arra is, hogy a Be. 373. § (3) bekezdés a) pontja szerint a védő részvételének hiánya miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az ügyész eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyre a törvény ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztést rendel, és a b) pont szerint nincs helye hatályon kívül helyezésnek a védő részvételének hiánya miatt akkor sem, ha az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a cselekményt ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek.

[10] Észrevételezte, hogy miután az I. r. terhelt érdekében mindvégig meghatalmazott védő járt el, ránézve az elsőfokú bíróság által hivatkozott eljárási szabálysértés eleve nem volt megállapítható.

[11] Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria állapítsa meg: a törvényszék hatályon kívül helyező határozata törvénysértő.

[12] A Kúria 2/2015. BJE határozata szerint a másodfokú bíróság elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése alaki jogerővel bír, ekként ellene a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelentett be.

[13] Miután a törvényszék hatályon kívül helyező végzése más jogorvoslattal nem támadható, a hivatkozott jogegységi határozatra is figyelemmel a Kúria a Be. 434. § (1) bekezdése alapján a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány elbírálására nyilvános ülést tűzött ki.