BH+ 2000.1.40 A cselekvőképességet érintő szerződéskötési képesség megítélése orvosszakértői kérdés. Két, teljesen eltérő orvosszakértői vélemény esetén a megalapozott döntéshez általában szükséges és indokolt a felülvélemény beszerzése [Ptk. 177. §, 182. § (4) bek., 183. §, Ptk. 17. §, 18. § (3) bek.]

A perbeli tényállás szerint az 1994. március 4-én elhunyt özv. K. F-né P. E-nek a felperesek testvérei és egyben törvényes örökösei, a II. r. alperes a mostohalánya, az I. r. alperes az utóbbi férje. A néhai korábban a férjével élt, 1993. után egészségi állapota folytán felügyelet nélkül nem lehetett hagyni, mert szellemileg fokozatosan leépült és időnként zavartan viselkedett. A férjének halálát követően a II. r. alperes kérte kórházi felvételét. Özv. K. F-né e kórházi tartózkodása alatt, 1994. február 14-én kötött tartási szerződést az alperesekkel, amelyben lakóházingatlana 1/2 illetőségét az I. r. és II. r. alperesekre ruházta át, annak ellenében, hogy az alperesek saját háztartásukban való tartását, gondozását, gyógykezeltetését, ápolását és illő eltemettetését vállalták. A néhai kórlapján február 14-én, majd 19-től állapota zavartságát, később annak súlyossá válását, 28-tól kómás állapotba kerülését rögzítették, és ezt követően, a kórházban halt meg.

Az elsőfokú bíróság széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás során az örökhagyó cselekvőképességének vizsgálatára két elmeorvos-szakértői véleményt is beszerzett, majd ítéletével a felperesi keresetnek helyt adva megállapította, hogy néhai K. F-né és az alperesek között Szolnokon 1994. február 24-én létrejött tartási szerződés érvénytelen és az alpereseket perköltségben marasztalta. Döntése során az örökhagyó korlátozott cselekvőképes állapotát véleményező dr. M. M. elmeorvos-szakértő szakvéleményét figyelmen kívül hagyta és dr. G. K. elmeorvos-szakértő szakvéleményére alapítottan azt látta megállapíthatónak, hogy a szerződés megkötésekor a felperesi jogelőd cselekvőképtelen állapotban volt, ezért jognyilatkozata semmis, a tartási szerződés érvénytelen. Az ítélet elleni fellebbezésükben az alperesek az elmeorvos-szakértői vélemények ellentmondásainak feloldását és további tanúk kihallgatását kérték.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alpereseket perköltségben marasztalta. Döntése során úgy foglalt állást, hogy a szakvélemények között a bizonyítási anyag tükrében feloldhatatlan ellentmondás nincs, ezért a további bizonyítás nem indokolt. Az örökhagyó szerződéskötési szándékával kapcsolatban pedig rámutatott, hogy az alperesek csak a másodfokú eljárás során hivatkoztak először arra, hogy a szerződés megkötését az elhunyt szorgalmazta, az elsőfokú eljárás során ugyanezt a felperesekről állították.

A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése iránt, megsértett jogszabályként a Pp. 182. §-ának (4) bekezdését és 183. §-át, valamint a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdését jelölve meg. Arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel a releváns tényállást, a feltárt tényekből pedig helytelen következtetést vontak le. Sérelmezték, hogy a felperesek által kifogásolt elmeorvos-szakértői véleményt követően a bíróság nem felülvéleményt, hanem másik elmeorvos-szakértői véleményt szerzett be [Pp. 182. §-ának (4) bekezdése], továbbá, hogy a bíróság a két szakvélemény közötti ellentmondás feloldását sem felülvélemény beszerzésével kísérelte meg (Pp. 183. §). Ezen túlmenően arra is hivatkoztak, hogy cselekvőképtelen állapot megállapítása mellett is megalapozatlan a jogerős döntés, mert a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdésében foglalt körülményeket, mely szerint az elhunyt cselekvőképessége birtokában nem kötötte volna meg a perbeli szerződést, a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, de ez nem történt meg.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.