A Szegedi Ítélőtábla Bhar.103/2012/4. számú határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 52. §, 352. §, 387. §, 397. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bhar.I.103/2012/4.

A Szegedi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Szegeden, 2012. október 10. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T :

A becsületsértés vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2012. január 17. napján kihirdetett 2.Bf.344/2011/6. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárásban felmerült 6.000,- (hatezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Szarvasi Városi Bíróság 2011. május 3. napján kihirdetett 8.B.39/2011/3. számú ítéletével a vádlott bűnösségét 2 rb. a Btk. 180. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző becsületsértés vétségében állapította meg, ezért a vádlottat 1 évre próbára bocsátotta és kötelezte az elsőfokú eljárásban felmerült 3.300,- forint bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás szerint a vádlott 2010. november 23-án (1. sz. helység elnevezése) a kora délutáni órákban odament az ismerősével szemben intézkedő az 1. sz. sértett rendőr-őrnagyhoz és az 2. sz. sértett rendőr-törzsőrmesterhez és emelt hangon azt kérdezte tőlük, hogy "nincs elég baja, miért nem hagyjátok békén".

Az 1. sz. sértett felszólítása ellenére a vádlott nem hagyta el a helyszínt, hanem a rendőri intézkedést foganatosító sértettekre a munkakörükkel és hivatali eljárásukkal összefüggésben hangosan azt a kijelentést tette, hogy "nekem ne magyarázzon egy seggfej rendőr, nekem a magyar rendőr nem rendőr, majd akkor lesz az, ha a magyarokat védi".

Ez a kifejezés alkalmas volt a hivatalos személy sértettek becsületének csorbítására.

Az 1. sz. sértett és a 2. sz. sértett sérelmükre elkövetett becsületsértés miatt 2010. november 23. napján feljelentést tettek, majd az 1. sz. sértett még ugyanezen a napon, míg a 2. sz. sértett 2010. december 17. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az első fokú ítélettel szemben a vádlott jelentett be fellebbezést, bűnösségének megállapítása miatt, felmentés végett.

A Békés Megyei Főügyészség Bf.1459/2011/1. számú átiratában a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ítéleti tényállás helyesbítését, a Be. 372. § (1) bekezdése alapján pedig az első fokú ítélet rendelkező részének megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a bűncselekmény 1 rb-ként elkövetett, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Gyulai Törvényszék 2012. január 17. napján kihirdetett 2.Bf.344/2011/6. számú ítéletével a vádlottat a Be. 331. § (1) bekezdése és a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján 1 rb. becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy helyesbítette a bűncselekmény jogszabályi megjelölését.

A másodfokú bíróság a Be. 351. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulatára történő hivatkozással, a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vádlott személyi körülményeit és szabálysértési előéletét illetően kiegészítette az első fokú ítélet tényállását, valamint mellőzte az első fokú ítélet tényállásából és indokolásából a 2. sz. sértett "sértettkénti" megnevezetését azzal, hogy a helyes megnevezés "tanú".

Ez a helyesbítés érintette az első fokú ítélet 2. oldal 2., 3. és 4. bekezdését akként, hogy az így helyesbített tényállás szerint a "nekem ne magyarázzon egy seggfej rendőr" kijelentés csak a sértettnek szólt, míg a kijelentés többi része érintette a tanút is. A vádlott által használt kifejezés alkalmas volt a sértett becsületének csorbítására.

A sértett 2011. január 3. napján terjesztett elő joghatályos magánindítványt.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést az 1 rb. becsületsértés vétsége miatt emelt vád alóli felmentése végett.

Bhar.I.103/2012/4.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.88/2012/1/II. számú átiratában és a harmadfokú nyilvános ülésen jelenlévő ügyész perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság tényállása a vádlott a 2. számú sértett sérelmére vonatkozó részében megalapozatlan. Kifejtette, hogy a harmadfokú bíróságnak a Be. 387. § korlátai között teljes körű felülbírálatra nyílik lehetősége, azonban a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom érvénye miatt a bűnösség kimondására és a joghátrány súlyosítására nincs törvényes lehetőség. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a harmadfokú bíróság vizsgálja a felmentő rendelkezés helyességét is.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg a tényállást, az nem volt megalapozatlan, így a másodfokú bíróság határozatát az első fokú ítélet tényállására kellett volna, hogy alapítsa és eltérő tényállás megállapításának nem volt helye. A másodfokú bíróság eljárási szabálysértésére figyelemmel indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság mellőzze a másodfokú bíróság által eszközölt, az első fokú ítélet történeti tényállását érintő helyesbítéseket.

A védő a harmadfokú bíróság nyilvános ülésén vitatta a magánindítvány joghatályosságát és védencével egybehangzóan a vádlott felmentését kérte.

A vádlott továbbra is arra hivatkozott, hogy kijelentését nem a sértettnek címezte, hanem azzal a sértett által használt stílust véleményezte.

Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta és nem osztotta a fellebbviteli főügyészségnek a felmentő rendelkezéssel kapcsolatosan kifejtett álláspontját sem.

A harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

Ennek során - a vádlotti védekezésre figyelemmel - vizsgálta a sértett magánindítványának joghatályosságát is. Osztotta mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság álláspontját abban, hogy a sértett joghatályos magánindítványt terjesztett-e elő, ennek időpontja a másodfokú ítéletben megállapított 2011. január 3. napja. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a Be. 173. § (1) bekezdésére, mely szerint a magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. A sértett már a bűncselekmény elkövetése napján nem csak feljelentést tett, hanem magánindítványt is előterjesztett a vádlottal szemben. Ekkor azonban még tévedésben volt az elkövető nevét illetően, de annak tisztázása után, 2011. január 3. napján lényegében megismételte azon nyilatkozatát, mely szerint a sérelmére elkövetett becsületsértés vétsége miatt kezdeményezi az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását. Ekkor már a vádlottat nevesítette elkövetőként.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére