BH 1964.6.4008 A véralkohol-vizsgálat eredménye nem nyújt kizárólagos alapot a tudatzavar fokának a megállapítására. Vizsgálni kell az eset egyéb körülményeit is. [Btk. 22. §]

Az elsőfokú bíróság a vádlottat hivatalos személy elleni erőszak és 2 rendbeli könnyű testi sértés miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte annak megállapítása mellett, hogy büntetése kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A járásbíróságnak a vádlott alkoholos befolyásoltságával kapcsolatos megállapítása téves.

A járásbíróság ebben a vonatkozásban egyrészt a véralkohol vizsgálati jegyzőkönyvben foglaltakra, másrészt pedig az elkövetett cselekmények jellegére utalt és így jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott nem volt annyira ittas állapotban, hogy "ne tudta volna azt, hogy mit csinál". Utalt ezenkívül arra is, hogy a vádlott az ittas állapotát maga idézte elő, tehát a Btk. 21. §-ban említett büntethetőséget kizáró ok alkalmazását a Btk. 22. §-ának rendelkezése egyébként is kizárja.

A nyomozati iratoknál 5. sorszám alatt elfekvő véralkohol vizsgálati jegyzőkönyvben írt vélemény, amely szerint a vádlott közepes alkoholos befolyásoltság állapotában volt, a vérvétel idejére vonatkozik. A cselekmény idejére azonban nem volt vélemény adható, mert a közben eltelt idő nem volt ismeretes. A jegyzőkönyvben foglalt említett megállapítás tehát csupán arra nyújt következtetési alapot, hogy a cselekmény elkövetésekor ennél súlyosabb volt az alkoholos befolyásoltság. Ezt támasztja alá a vértvevő orvos közvetlen észleletén nyugvó, ugyancsak jegyzőkönyvbe foglalt következő megállapítása is: "a szívműködés szapora, emlékezőképesség, tájékozottság zavart, nagyfokú részegség".

Mindezeken, valamint az elfogyasztott szeszesital nagyobb mennyiségén (3,5 dl pálinka) túlmenően nem hagyhatók figyelmen kívül a vád tárgyává tett cselekmények elkövetési körülményei. A vádlott minden ok nélkül állította meg az P. I. által vezetett tehergépkocsit, majd intézett támadást a gépkocsivezető ellen. A későbbiek során odaérkező gépkocsik vezetőivel és más személyekkel szemben hasonlóan, teljesen ésszerűtlenül viselkedett, s ez a magatartása arra mutat, hogy oly fokú tudatzavarban volt, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére.