BH 1997.11.511 I. A vádlott cselekménye emberölés helyett halált okozó testi sértés bűntetteként minősül, ha a sértettet olyan testrészén szúrja meg, amely bár közvetlen életveszélyt eredményezett, de a kórházi ellátás - az érsérülés észlelésének és ellátásának a hiánya miatt történt diagnosztikai tévedés - hatott közre a sértett halálának a bekövetkezésében [Btk. 13. §, 14. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

II. Ha az elkövető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amely végsőleg a sértett halálához vezetett, de az orvosi (diagnosztikai) tévedésnek - mint közreható oknak (concausa) - is hatása volt a sértett halála bekövetkezésében: ez nem zárja ki az elkövető büntetőjogi felelősségét [Btk. 13. §, 14. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A 45 éves vádlott az általános iskola elvégzése után különböző munkahelyeken dolgozott mint hivatásos gépkocsivezető. Büntetve nem volt.

A vádlott 1986-ban életközösségre lépett a sértettel. A sértett elvált volt, az akkor 16 éves fia a volt férje eltartásában nevelkedett. A vádlott lakásában laktak, de a melegebb hónapokat a sértett hétvégi házában töltötték.

A sértett évek óta nagymértékben italozott, alkoholista volt, 1984-ben, majd 1989-ben alkoholelvonó kezelésben részesült. Utóbbi után fél évig nem ivott, de később visszaesett. A vádlott is italozott, a munka befejezése után rendszeresen betért a kocsmába, és az esti órákban ment haza. Kettőjük közül a sértett italozása volt a nagyobb mértékű. A sértett az alkoholizálása miatt elhanyagolta a háztartást, ezért és az ittas állapota miatt is gyakoriak voltak a veszekedések. A veszekedések során a vádlott gyakran megpofozta, bántalmazta a sértettet, ez történt a cselekmény elkövetésének a napján is, amikor a vádlott a munka befejezése után a kocsmába ment, és erősen ittas állapotban ért haza. A vádlott hazaérkezésekor már a sértett is ittas volt, a konyhában tartózkodott. A vádlott, mivel látta, hogy a lakás nem volt kitakarítva, kérdőre vonta a sértettet, hogy mit csinált egész nap. Elkezdődött közöttük a hangos veszekedés és egymás szidalmazása. A veszekedés során a vádlott 1-2 pofont adott a sértettnek, majd úgy ütötte fejbe, hogy attól a sértett az ajtónak esett, és a földre került, arcán vérző sérülést szenvedett.

A sértett folytatta a vacsorakészítést, míg a vádlott állva evett a jobb kezében tartott 22 cm pengehosszúságú késsel. A hangos veszekedés folytatódott, mire a vádlott a késsel bökő mozdulattal, a neki bal oldalával álló sértettet a bal oldalán közepes erővel megszúrta. A sértett elfordult, ekkor ismét szúrt felé, a szúrás közepes erővel a hátát érte a bal oldalán.

A sértett kiszaladt a lépcsőházba, majd a szomszédok telefonáltak a rendőrségre. A kiérkező rendőrök értesítették a mentőket, akik a sértettet kórházba szállították.

A sértett a vádlott szúrása következtében a bal hátsó hónaljvonalban, a hónaljárok hátsó részében Y alakban elágazó, 7 cm hosszú szúrcsatornájú szúrást szenvedett, amely 2/3 részben átmetszette a hónalji verőeret, és a hát bal oldalán, a váll síkja alatt 15 cm-re szúrt sérülést okozott. Ez a szúrás az izomzat rostjai között a VI. háti csigolya tövisnyúlványáig haladt, de a testüreget nem nyitotta meg. A sértett kivérzett, sokkos állapotban került a kórházba. A hónalji sérüléssel megműtötték, de az élete már nem volt megmenthető, és másnap 4.45 órakor meghalt. A sértett halála a bal hónaljároki szúrás nyomán megsérült hónaljároki verőér részéből származó heveny külső elvérzés, heveny vérvesztéses sokk következtében állott be. Az elszenvedett sérülés és a halál között közvetett okozati összefüggés állt fenn. A háton levő szúrás gyógytartama 8 napon belüli volt.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést a másodfokú eljárásban történő bizonyítás felvétele útján - más igazságügyi orvos-szakértő kirendelésével - kiküszöbölhető megalapozatlansága miatt tartotta fenn. A legfőbb ügyész a másodfokú tárgyaláson a lefolytatott bizonyítás eredményére tekintettel az ügyészi fellebbezést a vádlott javára, a cselekmény téves jogi minősítése miatt és a büntetés enyhítése végett tartotta fenn. Álláspontja szerint a vádlott ölési szándéka nem bizonyított. A halálos eredményhez vezető oki folyamatot viszont - a hónalj alatti szúrt sérülés okozásával - a vádlott indította el, a bekövetkezett eredményért pedig hanyag gondatlanság terheli, függetlenül attól, hogy a sértett halála bekövetkezésében a sérülés ellátása során történt diagnosztikai tévedés is közrehatott. Erre tekintettel a vádlott cselekményének halált okozó testi sértés bűntetteként történő minősítését indítványozta.

A védelem a másodfokú tárgyaláson életveszélyt okozó testi sértés bűntettében látta megállapíthatónak a vádlott büntethetőségi felelősségét. A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését ezzel a kiegészítéssel tartotta fenn.

Az ügyészi fellebbezés a legfőbb ügyész által fenntartott tartalommal, a védelmi fellebbezések pedig csak az alábbiak szerint alaposak.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak a megtartásával folytatta le az eljárást. Ennek során a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök igénybevételével az alapvetően egyértelmű bizonyítási anyag helyes értékelésével a lényeges részeiben hibátlanul állapította meg a vádlott cselekményének a lefolyásával összefüggő történeti tényeket.

A megállapított tényállás azonban az iratok tartalma alapján [Be. 258. § (1) bek. a) pont] néhány vonatkozásban helyesbítésre szorul.

Az igazságügyi orvos-szakértők mindvégig következetes véleménye az volt - amelyet egyébként az elsőfokú bíróság az ítélkezése során elfogadott -, hogy a sértettnek az őt a bal hónaljárokban ért szúrásból eredő sérülése és a később bekövetkezett halála között közvetlen okozati összefüggés állott fenn. Ehhez képest téves - és az orvos-szakértők véleményének megfelelően helyesbítésre szorul - az ítéletben foglalt az a ténymegállapítás, mely a sérülés és a bekövetkezett halál között fennállt okozati összefüggés közvetett voltára utal.

Egyetértve a legfőbb ügyész indítványával, a vádlott cselekményének a helyes ténybeli és jogi megítéléséhez a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek látta azt, hogy más orvos szakértő bevonásával tisztázza a sértett halálához vezető és az oki folyamat alakulását befolyásoló körülményeket. Az elsőfokú bíróság tárgyalásán is meghallgatott igazságügyi orvos szakértő véleményét a Legfelsőbb Bíróság aggályosnak találta abban a tekintetben, hogy a sértett a kivérzése miatt olyan sokkos állapotban került a kórházba, hogy az életét akkor sem lehetett volna megmenteni, ha észlelik, és azonnal ellátják a hónalját ért szúrásból származó verőérátmetszést. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a sértett a kórházba szállítása során a saját lábán ment le a lépcsőn. Bár sokkos állapotban érkezett a kórházba, a vérátömlesztés és az infúziós folyadékpótlás hatására a keringése rendeződött, és csak - miután a verőér sérülését nem tárták fel - órákkal később következett be a külső elvérzés miatt már visszafordíthatatlanul a halála.