A Szegedi Ítélőtábla Bf.407/2013/11. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 102. §, 155. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 1. §, 2. §, 6. §, 34. §, 35. §, 37. §, 38. §, 61. §, 62. §, 63. §, 74. §, 80. §, 81. §, 345. §, 396. §, 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 34. §] Bírók: Halász Edina, Harangozó Attila, Nikula Valéria

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.407/2013/11.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2014. február 7. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2013. július 5. napján kihirdetett 5.B.250/2012/42. számú ítéletének az I. r. vádlottra vonatkozó részét megváltoztatja az alábbiak szerint:

a vádlott cselekményeit

folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulat, (4) bekezdés a) pont] és

2 rb. - egy esetben - folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk. 345. §] minősíti.

A vádlott a szabadságvesztésből legkorábban annak 2/3 részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A Kecskeméti Törvényszék bűnjelkezelőjénél Bny.I/33/2013. szám alatt bevételezett és nyilvántartott bűnjelek közül az 1., 5., 6., 7. és 8. tételszám alatti bélyegzők lefoglalását megszünteti, és az 1. tételszám alattit az [1. sz. gazdasági társaság megnevezése], az 5. tételszám alattiakat a [2. sz. gazdasági társaság megnevezése], a 6. tételszám alattit a [3. sz. gazdasági társaság megnevezése], a 7. tételszám alattit a [4. sz. gazdasági társaság megnevezése], a 8. tételszám alattit az [5. sz. gazdasági társaság megnevezése] képviselője részére kiadni rendeli.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság [I. r. vádlott neve] született [vádlott leánykori neve] I. r. vádlottat 2 rb. adócsalás bűntette [melyből 1 rb. a Btk. 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés szerint, 1 rb. a Btk. 310. § (1) és (2) bekezdés szerint minősül] és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége [Btk. 276. § ] miatt - halmazati büntetésül - 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlottal szemben 1.071.000.- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Megállapította, hogy az eljárás során lefoglalt és a Kecskeméti Törvényszéknél Bny.I.33/2013. szám alatt bevételezett és nyilvántartott bűnjelek az iratok részét képezik.

Az eljárás során összesen felmerült 587.253.- forint bűnügyi költségből a II. r. és a III. r. vádlottal egyetemlegesen 222.284.- forint, illetve további 27.000.- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte az I. r. vádlottat. Megállapította, hogy a fennmaradó 337.969.- forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Kecskeméti Törvényszék ítélete a II. és a III. r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.341/2013/1-II. számú átiratában eljárási szabálysértésre, a tényállás és a jogi indokolás kiegészítésére, valamint a büntetéskiszabási körülményekre tett észrevételei mellett az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte akként, hogy a vádlott bűnösségét 1 rb., az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő, a Btk. 12. § (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás bűntettében, 1 rb., a 310. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettében és 2 rb. - egy esetben folytatólagosan elkövetett - a 276. § szerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás vétségében állapítsa meg az ítélőtábla, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési nyilvános ülésen az ügysz az indítványát akként módosította, hogy az elbíráláskor hatályban lévő, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (új Btk.) alkalmazásával a vádlott cselekményeinek 1 rb., a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és figyelemmel a (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára, az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettének, valamint 1 rb., a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítését indítványozta.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen fellebbezését akként módosította, hogy elsődlegesen az adócsalás bűntettére vonatkozó felmentésre irányuló indítványa mellett az I. r. vádlott bűnösségének magánokirat-hamisítás vétségében való megállapítását, és e miatt büntetés kiszabását, másodlagosan a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését, illetőleg a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

Az ítélőtábla az I. r. vádlott, illetve védője által bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte és a főügyészi indítványt is csak részben osztotta.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint felülbírálva megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az iratok bíróságra érkezésének időpontját, 2012. június 14. napját követően a 2012. augusztus 30. napján kelt végzésével a tárgyalás határnapját 2012. október 24. napjára tűzte ki.

A Be. 554/K. § (1) bekezdés szerint a tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával három hónapon belülre úgy kell kitűzni, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül, ésszerű határidőn belül be tudja fejezni.

Ugyancsak eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta (szakértő neve) igazságügyi szakértő szakértői kompetenciáját.

Az adókérdésben szakvéleményt adó szakértő ugyanis a nyomozati iratok 633-663. lapszámai és az elsőfokú bírósági iratok 36. sorszáma alatti szakvéleményeken igazságügyi könyvszakértőként került feltüntetésre. A 2013. április 12. napján tartott bírósági tárgyaláson az elsőfokú bíróság mindezek ellenére nem tisztázta a szakértő szakterületét.

A Be. 102. § (1) bekezdése alapján a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértők vagy ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személy vagy intézmény rendelhető ki szakértőként. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése szerint külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértői testület jogosult véleményt adni.

Az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II.27.) IM számú rendelet 34. §-a és a 10. számú mellékletben foglaltak adnak iránymutatást e kérdésben. E szerint, a könyvszakértő a 10. számú melléklet 2., 5. és 6. pontjaiban megjelölt szakterületek vonatkozásában, így a biztosítás, a pénzpiac és a tőkepiac vonatkozásában felmerülő szakkérdésekre, míg az 1. pont a) és b) alpontjai alapján az adó- és járulékszakértő az OKJ-ben szereplő okleveles adószakértői szakképesítés, vagy adószakértői tevékenységre jogosító engedély megléte esetén, egyetemi vagy főiskolai szintű felsőoktatásban, alapképzésben szerzett végzettség alapján adhat ezen szakterülethez kapcsolódó kérdéskörben szakvéleményt. Ebből következően adó- és járulék kérdésben kizárólag igazságügyi adószakértő adhat szakvéleményt.