A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20906/2014/4. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 26. §, 31. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.906/2014/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (alperes címe) alperes ellen közérdekű adat kiadása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. április 25. napján kelt 62.P.23.503/2013/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint fellebbezési költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Keresetében a felperes az alperest azon - helyrajzi szám szerint felsorolt - ingatlanok listájának kiadására kérte kötelezni, amely ingatlanok 1/1 arányú tulajdonjogát a Magyar Állam öröklés jogcímén szerezte meg és amelyek jelenleg is a Magyar Állam tulajdonában, az alperes vagyonkezelésében állnak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődleges védekezése szerint nem rendelkezik a Magyar Állam tulajdonába került vagyonelemek szerzési jogcíme alapján vezetett nyilvántartással, miután ilyen nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogszabályi kötelezettsége nincs. Hivatkozott továbbá arra, hogy a nyilvántartási rendszerének szerkezetére vonatkozó információk megismerése üzleti titoksérelem közvetlen veszélyével járna, valamint felmerülne a közadatok újrahasznosításáról szóló törvény szabályai alkalmazásának szükségessége.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik, míg a le nem rótt 36.000 forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Határozatának indokolásában idézte az Alaptörvény VI. cikkének (2) bekezdésében, a 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 1. §-ában, 3. § 5. pontjában, 26. § (1) bekezdésében, a 30. § (3) bekezdésében és a 31. § (2) bekezdésében foglaltakat.

A jogvitában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperesnek rendelkezésére állnak-e a felperes kérelmével érintett adatok, azaz a per tárgyát képező adatok vonatkozásában az alperes adatkezelőnek minősül-e.

Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kereset tárgyát képező adatigénylésben megjelölt adatok közérdekű adatoknak minősülnek, ugyanakkor - a Pp. 206. § (1) bekezdésére és a Pp. 164. § (1) bekezdésére hivatkozással - azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy az általa kért adatok vonatkozásában az alperes adatkezelőnek minősül, rendelkezik olyan nyilvántartással, amely alapján a keresetben foglaltak teljesíthetők.

Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vtv.) 17. § (1) bekezdés b. pontjában, a 71. § (1) bekezdés b. pontjában, valamint az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Kormányrendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltak alapján kifejtette, hogy az alperesnek nincs olyan jogszabályban előírt kötelezettsége, amely szerint a szerzés jogcíme alapján is nyilván kellene tartania a kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanokat. A felperes kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, hogy az alperes az érintett ingatlanok vonatkozásában jogszabályi kötelezettség hiányában mégis vezetne ilyen nyilvántartást. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból ilyen jellegű általános, valamennyi ingatlanra vonatkozó következtetés levonására nem látott lehetőséget. A kért adatsor hiányában az alperesi adatkezelő nem köteles a keresetben megjelölt adathalmaz előállítására, miután az számára nyilvánvalóan számottevő nehézséget jelentene.

Rögzítette továbbá, hogy a felperes adatigénylése teljes körű volt, azaz helyrajzi szám szerint kérte valamennyi, a Magyar Állam 1/1 arányú tulajdonában álló, öröklés jogcímén megszerzett ingatlant tartalmazó lista kiadását, nem konkrét ingatlanokat jelölt meg. A pertípus sajátosságai miatt csupán az adatigénylésben szereplő kérelemről lehet dönteni, attól a bíróság nem térhet el, ezért az alperes még részleges adatközlésre sem kötelezhető.

Alaptalannak ítélte a felperesi adatigénylést azon okból is, mert a felperes által kért adatok nyilvánosak, azok az ingatlan-nyilvántartásból megismerhetők, a felperes számára is hozzáférhetők. Az adatgyűjtés esetleges nehézségeit és annak költségeit közérdekű adatigénylésre hivatkozással nem lehet az állami szervekre áthárítani.

Mindezek alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes az adatközlést a törvény felhatalmazása alapján megtagadhatta. Miután az alperes elsődleges védekezését alaposnak találta, a további hivatkozásainak vizsgálatát mellőzte.

Az elsőfokú bíróság határozatával szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Kérte továbbá az alperes marasztalását az első- és másodfokú eljárások miatt felmerült keresetkiesésének költségeiben.

Fellebbezési álláspontja szerint az alperes attól függetlenül adatkezelőnek minősül, hogy a közérdekű adatokat milyen módon, milyen rendszer szerint tartja nyilván, van-e jogszabályi kötelezettsége az adatok kezelésére. Az Infotv. 3. §-ának 5. pontjában meghatározott fogalommeghatározásból következően kizárólag az adatkezelés tényének van jelentősége. A perben csupán azt kellett bizonyítania, hogy az igényelt adatok közérdekűek és azokat az alperes kezeli. Azt helyesen állapította meg az első fokon eljárt bíróság, hogy az igényelt adatok közérdekű adatok.

Előadta, hogy az alperes szervezetén belül külön osztály foglalkozik az állami hagyaték nyilvántartásával és kezelésével. Az alperes honlapján olvasható tájékoztatás szerint a jelenlegi informatikai rendszere külön kezeli a hagyatéki modult. Miután az alperes valamennyi adatot átvett az elődszervezeteitől, az állami vagyonra vonatkozó információkat egységesen kezeli.

Hivatkozott arra, hogy az alperes a per során elismerte, hogy a kért adatok kezelője, az állam által megörökölt vagyont nyilvántartja. Megítélése szerint a peradatok azt támasztják alá, hogy az alperes naprakész nyilvántartással rendelkezik a kiadni kért adatokról, azokat gyűjteményes, összesített és kereshető formában kezeli.

Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt bíróság nem megfelelően értékelte a becsatolt iratokat.

Megítélése szerint a jogvitában az alperes nem bizonyította azt, hogy az adatkiadás megtagadása jogszerű volt, mert az adathalmaz előállítása számára számottevő nehézséget jelentene, ennek igazolására az elsőfokú bíróság fel sem hívta az alperest. A perbeli esetben az adatkezelő valójában diszkrecionális jogkörben döntött a közérdekű adatigénylés sorsáról, amely az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai alapján önmagában alapjog sértő. Az Infotv. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében a közérdekű adatok kiadása csak az ott meghatározott ok alapján és csak törvényi rendelkezés szerint korlátozható, a korlátozásra vonatkozó rendelkezéseket pedig megszorítóan kell értelmezni. Az adatkiadás nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy az adatok összeállítása számottevő nehézséget jelent, még abban az esetben sem, ha ez egyébként bizonyítást nyert volna.