BH 1997.3.144 A hitelező követelésének kielégítése, ha a gazdálkodó szervezet a részére tulajdonjog-fenntartással eladott dolgot a felszámolás közzététele előtt értékesítette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 94. § (2) bek., 119. §, 368. § (1) és (2) bek.].

A B. D. GmbH a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet részére több részletben különböző gépipari termékeket adott el, és a számlákon feltüntette, hogy az áru tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. Ennek ellenére a kft. ügyvezetője a felszámolást megelőzően ezeket a tárgyakat értékesítette, de a vételárat nem fizette meg az eladó hitelezőnek.

A hitelező a felszámolónak bejelentette, hogy az adós 38 904 DEM összeggel tartozik, ezért kérte, hogy az ennek megfelelő értékű és a számlákon szereplő árut mint jogos tulajdonát részére adja ki, vagy annak összegét a felszámolási eljárás eredményétől függetlenül fizesse meg. A felszámoló a bejelentett követelést elismerte, álláspontja szerint azonban ezt csak a felszámolási eljárás keretében lehet kielégíteni, és azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta be.

A felszámoló intézkedése miatt a hitelező kifogást terjesztett elő, amelyben kérte az adóst vagy az áru, vagy annak ellenértéke haladéktalan kiadására, illetve kifizetésére kötelezni.

Az elsőfokú bíróság végzésével arra kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező részére 15 napon belül 38 904 DEM-et vagy annak megfelelő forintösszeget fizessen ki. A végzés indokolásában megállapította, hogy az iratoknál elfekvő számlákból kitűnően a hitelező a tulajdonjog fenntartásával adta el az árut az adós kft.-nek a Ptk. 368. §-ának (1) bekezdése értelmében. E jogszabályhely (2) bekezdése kimondja, hogy a vevő a tulajdonjog fenntartása idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ilyen körülmények között az adós rendelkezési jogosultsága a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében hiányzott. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a hitelező által jogfenntartással eladott vagyontárgyakkal az adós nem rendelkezhetett, az eladott vagyontárgy nem tartozott a felszámolási eljárás körébe vonható vagyontárgyak közé, emiatt a felszámoló köteles a ki nem egyenlített vételárat, a felszámolási eljárástól függetlenül, a meglévő vagyonból kielégíteni.

A végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felszámolás elrendelése előtt a társaság ügyvezetője a kifogást tevő hitelező tulajdonát képező ingóságokat az adásvételi szerződésben foglalt tulajdonjog fenntartása figyelmen kívül hagyásával értékesítette. Az értékesítés a társaság nevében történt, ezért az erre irányuló hitelezői igényt nyilvántartásba vette, és amennyiben a társaság vagyona arra fedezetet biztosít, ki tudja elégíteni. Az elsőfokú bíróság végzésének az a rendelkezése, amely 15 napon belül készpénzfizetésre kötelezi a felszámolót, sérti a többi hitelező jogos érdekeit, hiszen semmiféle jogcím nem ad lehetőséget arra, hogy a hitelezői igényt felszámolási költségként vagy egyéb kielégítési elsőbbséget biztosító igényként kezelje.

A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a tulajdonjog az ellenérték megfizetésének elmaradása miatt továbbra is a hitelező céget illeti meg. Tekintettel arra, hogy az adós ügyvezetője úgy értékesítette más tulajdonát, hogy azt a társaság nevében tette, a felszámoló az elsőfokú bíróság végzése szerint köteles helytállni. Nem fogadható el az az álláspont, hogy egyszerű hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni ezt az igényt és a fedezeti vagyon függvényében kielégíteni. A jóhiszeműen eljáró külföldi hitelezővel szemben méltánytalan lenne, ha a tulajdonában maradt áruját a társaság nevében eljáró ügyvezető minden következmény nélkül értékesíthetné úgy, hogy azért a társaság ne lenne köteles közvetlenül és más hitelezőket megelőzően felelni.