BH 2002.11.423 I. Megvalósítják a jogosulatlan pénzügyi szoláltatási tevékenység bűntettét, akik éveken át, kitartó rendszerességgel foglalkoznak pénzkölcsönzéssel, olyan kamat felszámításával, hogy az egy hónapra adott összeg 50%-os kamatát számítják fel, és a hitel meghosszabbítása esetén a teljes tartozás 50%-os kamatát követelik, a visszafizetés biztosítása érdekében pedig olyan meghatalmazás adására kényszerítik a kiszolgáltatott helyzetben levő adósokat, hogy a nyugdíjat, a szociális segélyt, a családi pótlékot és a gyermekgondozási segélyt is a kölcsönadók vehessék fel [Btk. 298/D. §].

II. A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettével kapcsolatban a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítására nincs alap, ha az elkövetők nem ismerik ugyan a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásról szóló törvény (Hpt.) rendelkezéseit, de a kamatos kamat felszámításával kapcsolatban felismerik a magatartás jogellenességét, és annak veszélyes vagy erkölcstelen voltát [Btk. 27. § (2) bek., 298/D. §, 1996. évi CXII. tv (Hpt.)].

III. A zsaroláshoz szükséges fenyegetés megállapítható, ha a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét elkövető, közismerten agresszív, erőszakos természetű vádlott a gyermekgondozási segély felvételéhez szükséges meghatalmazás aláírásától vonakodó sértettel szemben arra utaló kijelentést tesz, hogy a bántalmazástól sem riad vissza [Btk. 138. §, 323. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1999. október 14-én meghozott ítéletével az I. r. terheltet jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette, 2 rb. önbíráskodás bűntette, zsarolás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra;

a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette miatt 6 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre;

a III. r. terheltet pedig jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette és 2 rb. önbíráskodás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Fellebbezések folytán a megyei bíróság az első okú ítéletet a 2001. március 26-án meghozott ítéletével megváltoztatta: az I. r. terheltet a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette, a zsarolás bűntette és a magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól; a II. r. és a III. r. terheltet a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettének vádja alól felmentette, és a fennmaradt bűncselekményekért az I. r. terheltet 1 év 2 hónapi, a III. r. terheltet 1 évi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását mindkét terhelt esetében 2 év próbaidőre felfüggesztette.

A felmentő rendelkezések miatt a másodfokú bíróság ítélete ellen a megyei főügyész 2001. március 26-án, a törvényes határidőn belül, felülvizsgálati indítványt nyújtott be, az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettének ítéleti tényállása lényegében a következő.

A terheltek lakóhelyükön és annak környékén kamatos kamatra rendszeresen pénzkölcsönt adtak a hozzájuk fordulóknak. A kölcsön lejárati ideje általában egy hónap, az erre az időre járó kamat pedig a kölcsön összegének 50%-a volt. A határidő elmulasztása esetén a kamattal megnövelt kölcsönösszeg meg nem fizetett részének a visszafizetési határidejét a terheltek egy hónappal meghosszabbították, mégpedig a teljes tartozás 50%-os kamatával terhelve. Ilyen feltételek mellett a határidő elmulasztása esetén a tartozások rövid időn belül az eredeti kölcsön összegének a többszörösét is elérték.

A terheltek a visszafizetés biztosítása érdekében a kölcsönt felvevőkkel, - azok beleegyezésével - meghatalmazásokat készítettek, és ezek felhasználásával ők vették fel az adósokat megillető nyugdíjat, szociális segélyt, családi pótlékot és gyermekgondozási segélyt. A felvett összegből a belátásuk szerint közvetlenül elégítették ki a pénzköveteléseiket, az adósoknak azok létszükségleteit sem biztosító kisebb összegeket adtak csak vissza, így ők újra kénytelenek voltak tőlük kölcsönt kérni.

Az I. r. terhelt ezt a hitelezői tevékenységet a II. r. terhelttel folytatta oly módon, hogy ő adta az ahhoz szükséges pénzt, a II. r. terhelt pedig a kölcsönzés lebonyolításában és a tartozások beszedésében segített neki.

Az I. és a II. r. terhelt 1995-től 1998-ig 15 személynek adott az ismertetett módon rendszeresen - több esetben havi rendszerességgel - 500 forinttól 25 000 forintig terjedő összegeket; a kölcsön összege egy esetben 100 ezer forint volt.

A III. r. terhelt ezektől függetlenül, önállóan, de hasonló feltételekkel foglalkozott pénzkölcsönzéssel. Egy személynek 1997. júniusától kezdve havi rendszerességgel adott kisebb-nagyobb összegeket, és 1997. szeptemberétől 1998. októberéig ő vette fel a kölcsönvevő családjának különböző jogcímeken járó 49 900 forint havi jövedelmét, és abból 8-10 000 forintot adott vissza. Ezen kívül három személynek adott több hónapon keresztül 1000 forinttól 10 000 forintig terjedő összegeket havi rendszerességgel, az egyiküknek a terhelt vette fel a havi 46 000 forint jövedelmét, és abból kb. 36 000 forintot a tartozás fejében megtartott magának.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terheltek cselekményeikkel megvalósították a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettét. Nincs jelentősége annak: tudták-e, hogy a cselekmény a jog tilalmába ütközik, mivel a terheltek számára a cselekmény társadalomra veszélyességének a tudatát annak az erkölcsi elítélendősége közvetítette, minthogy segélyekből élő szegény embereknek adtak kölcsönt olyan magas kamatra, hogy annak visszafizetése újabb kölcsön felvétele nélkül lehetetlen volt, és az adósok létfenntartása is veszélybe került.

A másodfokú bíróság szerint a terheltek bűnösségének a megállapítása a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében téves volt. Az álláspontja szerint ezt a bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni, ezért a bűncselekménynek előfeltétele, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, hogy a cselekménye pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység, és ennek engedély nélkül való végzését jogszabály tiltja, azaz ismernie kell a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (Hpt.) ezeket a fogalmait, valamint a tevékenység engedélyhez kötöttségét meghatározó rendelkezésit. A jelen esetben a cselekmény társadalomra veszélyességének a tudatát a jogellenesség tudata jelenti.

Mindhárom terhelt arra hivatkozott, nem tudták: hogy kamatra kölcsönt még a rokonság körében sem adhatnak. A nyolc általános iskolát végzett, szakképzetlen terheltektől nem várható el a Hpt. ismerete, sőt az sem, hogy a jogi tilalomról tudjanak, ezért a terheltek a cselekményt abban a téves feltevésben követték el, hogy az nem veszélyes a társadalomra, és erre a feltevésre alapos okuk volt. A terheltek cselekménye a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében nem büntethető, ezért őket a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a cselekmény vádja alól fel kell menteni.