A Fővárosi Ítélőtábla Bf.92/2013/63. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségre, KERESKEDÉSSEL elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 97. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 101. §, 281. §, 285. §, 293. §, 295. §, 338. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.92/2013/63. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. december hó 4. és 2015. január hó 13. napján megtartott nyilvános ülések alapján meghozta és 2015. január hó 22. napján kihirdette az alábbi

ítéletet:

A jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év január hó 16. napján kelt 14.B. 1510/2010/92. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt cselekmény jogszabályi felhívása helyesen 1978. évi IV. tv. 282/A.§ (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdés.

A fegyházbüntetés mértékét 6 (hat) évre felemeli, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak.

A vádlott előző neve: ....

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 72.579,- (hetvenkilencezer- ötszázhetvenkilenc) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. január hó 16. napján kelt 14.B. 1510/2010/92. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki visszaélés kábítószerrel bűntette kísérletében (1978. évi IV. tv. 282/A.§ (1) és (3) bekezdés), ezért mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása érdekében.

A vádlott felmentésért fellebbezett, egyben kifogásolta, hogy a bíróság távollétében hozta meg az ítéletet, eljárási jogaival nem élhetett, az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 950/2010/14. számú átiratával az ügyészi fellebbezést helytálló indokainál fogva fenntartotta, az átirat elkészítésének időpontjában a vádlott nyilatkozata még nem állt rendelkezésére.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelési körében vonta. Azok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekményt azonban tévesen minősítette forgalombahozatal kísérleteként. Az 1/2007. számú Jogegységi Határozat értelmében a vádlotti magatartás kereskedésként értékelendő. A tényállás rögzíti, hogy a vádlott célja az volt, hogy a megszerzett kábítószer forgalomba hozatala révén nyereséget realizáljon, melyből a kereskedésre kell következtetést vonni. A súlyosabb elkövetési magatartásra, a befejezett alakzatra és a számos nyomatékos súlyosító körülményre figyelemmel a vádlottal szemben a büntetés jelentős súlyosítása indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla nyilvános ülésen - melyen bejelentette részvételét - az ítéletet oly módon változtassa meg, hogy a vádlott cselekményét jelentős mennyiségre kereskedéssel elkövetett visszaélés kábítószerrel bűntettének minősítse, a kiszabott büntetést súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

A vádlott az eljáró tanács ellen elfogultsági kifogást jelentett be, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bkk.10.031/2014/4. számú végzésével a 2.Bf. tanács kizárását megtagadta.

A vádlott kérte Németországban töltött büntetéséből Magyarországra szállítását, mert a nyilvános ülésen részt kívánt venni, terhelti jogait - melyben az elsőfokú eljárásban véleménye szerint lényegesen korlátozva volt - gyakorolni kívánta.

A Fővárosi Ítélőtábla a jogszabályi előírásnak megfelelően a terhelt ideiglenes átadása iránt intézkedett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon keresztül, melyhez a Müncheni Államügyészség hozzájárult. (48. alatti irat). Az átszállítás érdekében európai elfogatóparancsot bocsátott ki, biztosította a szükséges adatokat, és kötelezettségeket vállalt. Ezen intézkedések időtartama a másodfokú eljárás tartamát lényegesen meghosszabbította.

A nyilvános ülésen a vádlott ismételten előadta az elsőfokú eljárással kapcsolatos kifogásait, az ott előterjesztett bizonyítási indítványait is előterjesztette. Indítványozta a Budapesti XX., XXI. és XXII. Kerületi Bíróság 18.P. 23495/2012. számú ügyiratának beszerzését annak igazolása céljából, hogy az ott lefolytatott eljárásban tanú1 más tartalmú vallomást tett, mely jelen ügyben tett nyilatkozatát gyengíti, az ő védekezését viszont megerősíti.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban elutasított bizonyítási indítványokat a polgári eljárás iratainak beszerzésére tett indítvánnyal együtt mint alaptalant elutasította, további bizonyítás felvétele végett az ügyet nem tűzte tárgyalásra.

Az ügyész perbeszédében az átiratban foglaltakat azzal egészítette ki, hogy a vádlott fellebbezésének utóbb érkezése miatt arra írásban reflektálni nem tudott, ugyanakkor azt alaptalannak tartotta. Az elkövetéskori törvénynél az új Btk. nem kedvezőbb, mert a többszörös visszaeső, 4 év 6 hónap tartamú szabadságvesztésre ítélt vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből ki kellene zárni, ezen túl többszörös és különös visszaesővel szemben csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet a büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetést kiszabni, mely jelen ügyben nem merült fel. Mindezért indítványozta az elkövetéskori jogszabály alkalmazását. Egyebekben az átiratban foglaltakat fenntartotta.

A vádlott védője perbeszédében fellebbezését fenntartotta. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem adta indokát a bizonyítási indítványok elutasításának. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a függőség körében is helytelen álláspontra jutott. Figyelemmel arra, hogy a terhelt tagadta a cselekmény elkövetését, elsődlegesen felmentésre tett indítványt, másodlagosan a 8 éves időmúlásra figyelemmel az ítélet helybenhagyását kérte.

A vádlott ismételten előterjesztette eljárási kifogásait, sérelmezte, hogy az eljárás Magyarországon került lefolytatásra, véleménye szerint jogai gyakorlásában akadályozva volt, távollétében hozott a bíróság ítéletet, a hanganyag többszöri kérése ellenére sem került kiadásra számára, a felkészülésben akadályozva volt. Álláspontja szerint a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem határozta meg előre a bizonyítási cselekmények sorrendjét, nem került elbírálásra azon kérelme, hogy tanú1-t a védelem hallgathassa ki először, illetve először kérdésekre válaszoljon.