A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40103/2016/6. számú határozata elszámolás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 8. §, 141. §, 164. §] Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.103/2016/6-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Papp János ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Madarassy Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe; ügyintéző: dr. Madarassy Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen elszámolás iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2015. december 15. napján kelt 22.G.20.219/2015/21. számú ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.363/2014/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság 22.G.25.597/2010/87. számú ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát elrendelve; a megismételt eljárásra előírta a felperesi követelés alapjául szolgáló elszámolás megalapozottságának vizsgálatához a peres felek által kölcsönösen vitássá tett költségek vizsgálatát az adott tétel felmerültét állító fél Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási terhe mellett azzal, hogy a bizonyítás kereteinek meghatározása érdekében elsődlegesen a vitatott tételeket kell tisztázni.

A megismételt eljárás során felperes változatlanul fenntartott keresetét az elsőfokú bíróság 2015. december 15. napján kelt 22.G.20.219/2015/21. számú ítéletével elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 2.110.000 forint + áfa, valamint 900.000 forint perköltséget.

Határozata indokolásában kifejtette, figyelemmel arra, hogy az alperes által költség címén kifizetett összeg, a felperes által a per előtti felszólító levélben nevesített költség, illetve a saját elszámolásában felszámított költség között eltérés mutatkozott, felperest terhelte annak bizonyítása, mennyi volt a projekt megvalósítása során felmerült költsége. Felperes arra vonatkozó bizonyítási kötelezettségének, hogy költségei tételesen milyen összegekből tevődtek össze annak ellenére nem tett eleget, hogy alperes kezdettől vitatta a felperesi követelést, mindvégig arra hivatkozott, hogy mivel nem volt tételes elszámolás, a követelésből semmit sem ismert el. Azt nem tette vitássá, hogy jár 170 millió forint körüli összeg és az ki is lett fizetve, de felperesi bizonyítás nélkül arra nem tudott nyilatkozni, hogy ez miből tevődik össze. Alperes 2010. január 11-i levele is azt támasztja alá, hogy a felperesi igényt vitatta, illetőleg bármilyen eredményként nevesíthető összeg kifizetését attól tette függővé, hogy felperes miként igazolja a saját költségeit. Az elsőfokú bíróság 2-I. sorszámú végzésére felperes 2015. június 5-én kelt beadványában tételesen felsorolta a költségeit - a Sz.-ban felmerült áfa költséggel együtt - melyet ismételten 152.378.510 forintban határozott meg. Az elsőfokú bíróság a 7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésével - a 2-I. sorszámú felhívását kiegészítve, figyelmeztetve felperest a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdése, valamint 3. § (4) bekezdése alkalmazására - felhívta, hogy bizonyítsa felmerült költségei jogalapját és összegét, nyújtson be tételes elszámolást a költségekre, és támassza alá a sz. áfa visszatérítésére vonatkozó akadályoztatását. Felperes a fenti végzést 2015. július 16-án átvette, a felhívásnak azonban nem tett eleget, a 2015. szeptember 22-én megtartott tárgyaláson arra hivatkozott, a számlák rendelkezésére állnak, azokat azonban nem csatolta be, szakértő kirendelését indítványozta. Ezen tárgyalásról felvett 9. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt végzésben az elsőfokú bíróság változatlan jogkövetkezményre történő figyelmeztetés terhe mellett ismételten felhívta felperest, hogy tegyen eleget a 7. sorszámú végzés szerinti kötelezettségének. Alperes utóbbi felhívást sérelmező, a Pp. 114. §-a alapján előterjesztett eljárási kifogását az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, figyelemmel arra, hogy a Pp. 141. § (6) bekezdése alkalmazásához két felhívás szükséges. Felperes a 2015. szeptember 22-i felhívására 2015. október 7. napján kelt beadványában (12. sorszámú) nyilatkozott, az 1992. évi LXXIV. törvény felhívásával nevesítette az áfa visszaigénylésének az akadályát és az alperessel egyeztetetten az E. s.r.o.-val megkötött szerződés alapján felmerült költségei alátámasztására sz. nyelvű okiratokat csatolt. A 2015. október 22-i tárgyalásról felvett 15. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt végzésben az elsőfokú bíróság felhívta felperest a sz. nyelvű iratok egyszerű magyar fordításban történő csatolására 2015. november 30-ig, melynek nem tett eleget. A 2015. december 10-i tárgyalást megelőzően egy nappal küldött beadványában akként nyilatkozott, hogy alperes korábban e számlák összegét nem tette vitássá, így a sz. nyelven csatolt fuvarleveleket és egyéb iratokat nem kívánja lefordíttatni, azokat csak tájékoztató jelleggel küldte meg, nem kéri a bizonyítékként történő értékelésüket, csatolta az egyéb alvállalkozók által végzett teljesítések számlamásolatait és összesített jegyzéket az összköltségek összegére vonatkozóan, továbbá előadta azon álláspontját, hogy alperes a 2010. január 11-i (20/F/1.) iratában elismerte, hogy felperes részére még a kifizetett összegen felül jár teljesítés, ez pedig a bizonyítási terhet megfordította. Ezen álláspontot nem osztva, az elsőfokú bíróság kifejtette, a hatályon kívül helyező végzésében foglaltak szerint az alperesi kifizetés ténye nem minősülhet utólag nem vitatható elismerésnek, ezért nem mellőzhető felperes költségei vizsgálata, így tételesen kellett volna igazolnia minden költségét, függetlenül attól, hogy részére az alperes 171.998.401 forintot átutalt. Az elsőfokú bíróság szerint felperes bizonyítási kötelezettsége teljesítetlenségére kellett következtetést levonnia, figyelemmel arra, hogy a 2015. szeptember 22-i tárgyaláson tett indítványa szakértő kirendelésére nem volt teljesíthető, mert ekkor még a követelés összegszerűségét alátámasztó okiratok nem kerültek benyújtásra. A 2015. október 7-i előkészítő irathoz csatolt okiratok kizárólag a költségek egy részét kitevő, az E. s.r.o. számára kifizetett összegek alátámasztására szolgáltak, a 2015. december 10-i tárgyalást megelőzően egy nappal becsatolt okiratok pedig késve, határidőn túl érkeztek, így a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján azok bizonyítékként történő figyelembevételére nem volt mód.

Utalt az elsőfokú bíróság arra is, amennyiben a Pp. 3. § (4) bekezdése szerint nem lett volna kizárt a bizonyítékok figyelembevétele, az sem eredményezte volna a bizonyítási kötelezettség teljesítését, a 2000. évi C. törvény 166. § (1) bekezdése szerint ugyanis a számla okirati formában egy lezajlott gazdasági eseményt igazol, önmagában a számlák szakértő kirendelésére nem adtak alapot, hiszen felperes azokhoz nem mellékelte a kiállításuk alapjául szolgáló okiratokat, így a szakértő megalapozott véleményt nem tudott volna adni.