BH 1978.4.166 A hagyatéki eljárás során az örökös az örökségét, vagy annak egy részét csakis az örököstársára, illetőleg az eljárásban közvetlenül nem érdekelt örökösre vagy a hagyatéki hitelezőre ruházhatja át [A módosított 6/1958. (VIII. 4.) IM sz. r. 58. § (2) bek.].

Az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletében egyebek mellett úgy rendelkezett, hogy a kizárólagos tulajdonában álló k-i kertes villáját fivére: S. F. örökölje. Ezt követően a végrendelet 4. pontja a következőket tartalmazza: "Tekintettel arra, hogy most már évek óta egy házban lakom H. Gy-vel, mostohaleányom fiával és annak családjával, akik engem megbecsülnek, munkáimban nekem segédkeznek s velem szemben szeretetteljesen viselkednek: hagyatékom terhére 15 000 Ft-ot, azaz tizenötezer forintot rendelek örökölni és általános örökös fivéremet kérem fel, hogy amennyiben az általa örökölt k-i ingatlant értékesíti, abból ezen összeget fizesse ki".

H. Gy. tehát az örökhagyónak nem törvényes örököse, de végrendeleti örököse sem, hanem hagyományos (Ptk. 641. §).

A hagyatéki eljárásban hagyatéki vagyonként csak a végrendeletben írt ingatlan szerepelt.

A hagyatéki tárgyaláson S. F. kijelentette, hogy a hagyatéki ingatlant ajándékba adja - holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával - H. Gy. két kiskorú gyermekének: akiknek törvényes képviselője H. Gy. Az utóbb nevezett kijelentette, hogy az ajándékot a kiskorú gyermekei nevében elfogadja s egyben igazolta, hogy ő tulajdonszerzési korlátozás alá nem esik.

A közjegyző fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével a hagyatéki ingatlant S. F. holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten ajándék jogcímén a kiskorú H. B-nek és H. É-nek adta át.