BH 2004.4.132 A terhelt telkére átnyúló garázs önkényes és jelentős kárt okozó elbontása a birtokháborítás miatt folyamatban levő polgári per tartama alatt rongálást valósít meg, és nem tekinthető "jogos önhatalomnak" [Btk. 324. § (1) bek., Ptk. 190. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2002. szeptember 24. napján kelt, illetve a megyei bíróság - mint másodfokú bíráság - 2002. november 18. napján meghozott ítéletével S. T. terheltet rongálás vétsége és rongálás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 250 napi tétel, - napi tételenként 1000 forint összegű - összességében tehát 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az alapul szolgáló - a másodfokú bíróság által nem érintett - tényállás lényege szerint S. T. terhelt és V. X. sértett között birtokháborítás miatt nézeteltérés keletkezett abból, hogy a sértett ingatlanán létesített garázs egy része - mintegy 13 m2-nyi területrész - túlépítés következtében a terhelt feleségének a tulajdonát képező ingatlanon helyezkedett el.

A túllépés miatti területrész megvásárlására vonatkozó egyezség a felek között meghiúsult, így 2001. február 14-én kelt levelében a terhelt felszólította a sértettet a birtokháborítás megszüntetésére, és a garázs eltávolítására.

A felek között a birtokháborítás megszüntetése miatt polgári per is folyamatban volt.

A terhelt felszólításának a sértett nem tett eleget, bírósághoz fordult.

Ezt követően a terhelt 2001. június 6. napján 6 órakor egy MTZ típusú traktorral megjelent a sértett ingatlanán. A házba bekopogott, mivel közölni kívánta azt, hogy a garázst elbontja, ezért onnan pakoljanak ki.

A sértett a kopogásra nem jelentkezett, mire a terhelt bement a lezáratlan garázsba és az ahhoz épített lakóépület vasszerkezettel rögzített csavarjait eltávolította; majd a traktorhoz kapcsolt drótkötéllel a garázst a sértett telkére rávontatta, minek következtében az annyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált.

A garázs szerkezetének szétrombolásával, illetve az abban elhelyezett grillsütő és 46 üveg borkülönlegesség megsemmisülésével a sértettnek összesen 259 390 forint összegű kára keletkezett.

A sértett a garázsban tárolta a tulajdonában álló A. A. Kft.-nek a tulajdonát képező - a tényállásban cím szerint is megjelölt - könyvek, és CD lemezek több példányát, valamint hangversenyplakátokat is, amelyek a rájuk omló garázstól szintén megrongálódtak, illetve megsemmisültek.

Emiatt a kft.-nek is 10 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintnál nem több kára keletkezett.

A cselekménnyel okozott kár egyik sértett esetében sem térült meg.

A rongálási cselekmény befejezése után érkeztek a helyszínre a terhelt ismerősei, akik a két telek határaként új oszlopokat helyeztek el.

A fenti jogerős határozatok ellen a Be. 284. §-a alapján - tartalmilag a Be. 284. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapítottan - felmentés érdekében a terhelt és meghatalmazott védője nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.

A felülvizsgálatot kérők jogi érvelésének lényege szerint a terhelt jogos önhatalmat gyakorolt, amikor a birtoksértő magatartást megszüntette; a jogos önhatalom pedig a büntethetőséget kizárja.

A cselekmény büntetőjogi értékelésénél az elsőfokú bíróság írásban, míg a másodfokú bíróság "részben szóban", arra a következtetésre jutott, hogy az ún. jogos önhatalmat csak akkor lehetett volna gyakorolni, ha a polgári bíróság az illetékes körjegyzőségnek a 2001. június 11. napján kelt bontási határozatát nem függesztette volna fel. A polgári iratokból kitűnően a jegyzői határozat felfüggesztése megszületett, ám ez soha nem emelkedhetett jogerőre, mert a bejelentett terhelti fellebbezés folytán ebben az ügyben a sértett - mint felperes - a keresetét visszavonta. A fentiek alapján állapítható meg, hogy a jogos önhatalom fennállt.

Továbbmenően a sértetti ingóságok vonatkozásában nem értékelte a bíróság azt a tényt, miszerint a sértett ezek bejelentésére, felsorolására már csak akkor kerített sort, amikor a polgári per az ő keresetének visszavonása miatt megszűnt.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában - majd utóbb a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője is - a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a terhelt a polgári per tartama alatt, s oly módon lépett fel a birtoka elleni támadás elhárítása érdekében, hogy az egyéb birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteségnek a birtokvédelmet meghiúsító veszélye nem állt fenn. A birtoksértőnek aránytalanul nagyobb hátrányt okozott, mint amit számára a birtokháborítás jelentett. Ekként a magatartása ún. megengedett önhatalomnak nem volt tekinthető. A cselekmények minősítése mindenben megfelel az anyagi jog szabályainak.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.