31999L0105[1]
A Tanács 1999/105/EK irányelve (1999. december 22.) az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról
A Tanács 1999/105/EK irányelve
(1999. december 22.)
az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára [1],
tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],
mivel:
(1) az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló, 1966. június 14-i 66/404/EGK tanácsi irányelvet [4] és a Közösségen belül forgalmazott erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó külső minőségi előírásokról szóló, 1971. március 30-i 71/161/EGK tanácsi irányelvet [5] számos alkalommal alapjaiban módosították; mivel további jelentős módosításokat kell végezni, az irányelveket össze kell vonni és az egyértelműség kedvéért át kell dolgozni;
(2) az erdők a Közösség nagy területét borítják és társadalmi, gazdasági, környezeti, ökológiai és kulturális funkciójuk alapján sokoldalú szerepet töltenek be; a különféle erdőtípusok esetében sajátos megközelítésre és műveletekre van szükség, felismerve a közösségi erdők természeti, társadalmi, gazdasági és kulturális feltételeinek széles körét; mind ezen erdők felújítása, mind az új erdők telepítése egy fenntartható erdőgazdálkodást kíván meg az Európai Unió 1998. december 15-i tanácsi állásfoglalásban [6] meghatározott Erdészeti Stratégiájával kapcsolatban;
(3) az erdészeti célokból fontos fafajok és mesterséges hibridek erdészeti szaporítóanyagainak genetikailag szükséges megfelelniük a különféle termőhelyi feltételeknek és kiváló minőségűeknek kell lenniük; az erdők biodiverzitásának megőrzése és erősítése - ideértve a fák genetikai változatosságát is - létfontosságú a fenntartható erdőgazdálkodáshoz;
(4) amennyiben azok a növények egészségével összefüggenek, a harmonizált feltételeknek összhangban kell lenniük a növények vagy növényi eredetű termékek károsító szervezeteinek a tagállamokba történő behurcolása elleni védekezési intézkedésekről szóló, 1976. december 21-i 77/93/EGK tanácsi irányelvvel [7];
(5) erdészeti kutatások kimutatták, hogy ha az erdők értékét - beleértve a stabilitás, az adaptáció, az ellenálló képesség, a produktivitás és a változatosság vonatkozásait - növelni akarjuk, akkor olyan szaporítóanyagot szükséges alkalmazni, amely a termőhelynek genetikailag és fenotípusosan megfelel, valamint jó minőségű; az erdészeti vetőmagoknak szükség szerint meg kell felelniük egyes külső minőségi szabványoknak;
(6) a belső piac konszolidációjának összefüggésében el kell távolítani bármely tényleges vagy lehetséges kereskedelmi korlátot, amely akadályozhatja az erdészeti szaporítóanyagok szabad mozgását a Közösségen belül; valamennyi tagállam érdeke, hogy a lehető legmagasabb szabványokat kivető közösségi szabályokat állapítsanak meg;
(7) a közösségi szabályoknak utalni kell a vetőmagok és növények fenotípusos és genetikai jellemzőire, valamint az erdészeti szaporítóanyagok külső minőségére;
(8) e szabályoknak vonatkozniuk kell mind a más tagállamokban, mind a belföldi piacon történő forgalmazásra;
(9) e szabályoknak figyelembe kell venniük a gyakorlati szükségleteket és csak azon fajokra és mesterséges hibridekre kell vonatkozniuk, amelyek a Közösség egészében vagy annak egy részében erdészeti célokból fontosak;
(10) néhány tagállamban hagyományosan alkalmaznak olyan "azonosított származású" erdészeti szaporítóanyagokat, amelyek forgalmazását a 66/404/EGK irányelv nem hagyta jóvá, ez megfelel a klímának és erdészeti célokból nélkülözhetetlen, ezért helyénvaló jóváhagyni e termékek forgalmazását azon tagállamokban, amelyek ezt kívánják tenni; azonban nem helyénvaló valamennyi tagállamban elrendelni ezen anyagok forgalmazását a végső felhasználók felé;
(11) a Közösség egyes térségei, mint az alpesi, földközi-tengeri és északi régiók, sajátos éghajlati vagy sebezhető termőhelyi feltételekkel rendelkeznek, amelyek indokolják az egyes fajok erdészeti szaporítóanyagainak külső minőségével kapcsolatos különleges követelményeket;
(12) az európai erdők védelméről Lisszabonban megrendezett Harmadik Miniszteri Konferencia Általános Nyilatkozata szerint az újraerdősítéshez és erdősítéshez előnyben kell részesíteni a termőhelyhez jól alkalmazkodott őshonos és meghonosodott fajokat;
(13) a harmadik országokba irányuló kivitelre vagy újbóli kivitelre szánt szaporítóanyagokat nem szükséges az irányelvben meghatározott intézkedések hatálya alá vonni;
(14) a közösségi szaporítóanyagok tekintetében az alapanyag engedélyezése és következésképpen a származási régiók körülhatárolása alapvető a kiválasztáshoz; a tagállamoknak olyan egységes szabályokat szükséges alkalmazniuk, amelyek a lehető legmagasabb szabványokat írják elő az alapanyag engedélyezéséhez; csak az ilyen anyagból származó szaporítóanyagot hozzanak forgalomba;
(15) a géntechnológiával módosított erdészeti szaporítóanyagok csak akkor hozhatók forgalomba, ha az emberi egészségre és a környezetre biztonságosak;
(16) környezeti kockázatelemzést kell végezni a géntechnológiával módosított szervezetekből álló erdészeti szaporítóanyagok esetében; a Bizottságnak ezt követően javaslatot kell benyújtania a Tanácshoz egy olyan rendeletről, amely biztosítja, hogy az ilyen környezeti kockázatelemzésekre és más, a tárgyhoz tartozó elemekre vonatkozó eljárások, ideértve az engedélyezési eljárást is, egyenértékűek a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 1990. április 23-i 90/220/EGK tanácsi irányelvben [8] meghatározott eljárásokkal; ilyen rendelet hatálybalépéséig a 90/220/EGK irányelvet kell alkalmazni;
(17) az ezen irányelv követelményeinek megfelelő szaporítóanyagokra az ezen irányelvben foglaltakon túlmenően egyéb forgalmazási korlátozások nem vonatkoznak;
(18) a tagállamokat azonban fel kell hatalmazni arra, hogy előírhassák területükön, hogy kizárólag a szabványoknak megfelelő növényi részek és alanyok kerülhessenek forgalomba;
(19) a tagállamoknak lehetőséget kell adni további vagy még szigorúbb előírások meghatározására a saját területükön előállított alapanyagok engedélyezéséhez;
(20) a tagállamoknak össze kell állítaniuk a származási régiók listáit, meghatározva az alapanyagok eredetét, amennyire az ismert; a tagállamoknak térképeket kell készíteniük, amelyek feltüntetik a származási régiók határvonalait;
(21) a tagállamoknak nemzeti nyilvántartást kell felállítaniuk a területükön engedélyezett alapanyagokról; a nemzeti nyilvántartásról nemzeti jegyzék formájában összesítést is kell készítenie valamennyi tagállamnak;
(22) a Bizottságnak egy ilyen nemzeti jegyzék alapján biztosítania kell a közösségi közzétételt;
(23) betakarítás után hivatalos szerveknek az engedélyezett alapanyagokból származó valamennyi szaporítóanyagról egy általános bizonyítványt kell kiállítaniuk;
(24) szükséges biztosítani, hogy a forgalmazásra szánt vagy forgalomba hozott szaporítóanyagokat azon túlmenően, hogy rendelkeznek az előírt fenotípusos vagy genetikai minőséggel, a begyűjtéstől a végfelhasználóig történő szállításig mindvégig megfelelően azonosítják;
(25) ezenkívül külön közösségi minőségi szabványokat kell bevezetni a dugványültetésre és - ahol ez helytálló - a nyárfa csemetékre;
(26) vetőmagokat csak lezárt csomagokban és csak akkor lehet forgalomba hozni, ha megfelelnek bizonyos minőségi szabványoknak;
(27) annak biztosítása érdekében, hogy a forgalomba hozatal idején a fenotípusos vagy genetikai minőségre, megfelelő azonosításra és külső minőségi szabványokra vonatkozó követelmények teljesüljenek, a tagállamoknak megfelelő ellenőrzési rendszerről kell rendelkezéseket hozniuk;
(28) az e követelményeket teljesítő szaporítóanyagokra csak közösségi szabályokban meghatározott forgalmazási korlátozások vonatkozhatnak; a tagállamok számára bizonyos körülmények között meg kell engedni, hogy megtiltsák a területükön történő felhasználásra alkalmatlan erdészeti szaporítóanyagok forgalmazását a végső felhasználó felé;
(29) azon időszakokban, amikor egyes fajoknak az irányelv alapelveinek megfelelő szaporítóanyagait átmenetileg nehéz beszerezni, a kevésbé szigorú követelményeknek megfelelő szaporítóanyagok is engedélyezhetők átmenetileg, bizonyos feltételek mellett;
(30) a harmadik országokból érkező erdészeti szaporítóanyag csak akkor forgalmazható a Közösségen belül, ha az alapanyaga engedélyezésére és a termelésére vonatkozó intézkedésekre ugyanazokat a biztosítékokat nyújtja, mint amelyek a közösségi erdészeti szaporítóanyagokra vonatkoznak; az importált erdészeti szaporítóanyagokat a Közösségen belül forgalomba hozatalkor kísérnie kell a származási ország által kiállított általános bizonyítványnak vagy hivatalos bizonyítványnak, valamint a valamennyi kivitelre szánt szállítmány adatait tartalmazó nyilvántartásnak;
(31) bizonyos feltételek mellett a tagállamokat egészben vagy részben mentesíteni kell az irányelv rendelkezései alól egyes fafajok vonatkozásában;
(32) kívánatos ideiglenes kísérletek szervezése az irányelvben meghatározott bizonyos rendelkezések jobb változatainak felkutatására;
(33) közösségi ellenőrző intézkedéseket kell bevezetni az irányelvben meghatározott előírások és feltételek valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;
(34) a mellékletek alapvetően technikai módosításait gyorsított eljárással kell lehetővé tenni;
(35) az ezen okmány végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozattal [9] összhangban kell elfogadni;
(36) az 1994. évi csatlakozási szerződésben a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság egy 1999. december 31-ig tartó átmeneti időszakot kapott a 66/404/EGK irányelv alkalmazására, illetve a Finn Köztársaság a 71/161/EGK irányelv alkalmazására is; ezt az átmeneti időszakot ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy az említett országok fenntarthassák nemzeti rendszerüket legkésőbb ezen irányelv végrehajtásának napjáig,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Ez az irányelv az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazási célú termelésére és Közösségen belüli forgalmazására alkalmazandó.
2. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi meghatározásokat és/vagy osztályozásokat kell alkalmazni:
Erdészeti szaporítóanyag : Azon fafajok és hibridjeik szaporítóanyagai, amelyek a Közösség egészében vagy egy részében erdészeti célokból fontosak és különösen azok, amelyeket az I. mellékletben felsoroltak.
Szaporítóanyag az alábbiak bármelyike Vetőmag : Ültetési anyagnak szánt tobozok, termések, gyümölcsök és magok;
növényi részek : Szárdugványok, levéldugványok és gyökérdugványok, mikroszaporítás célját szolgáló szövetdarabok vagy embriók, ültetési anyag előállítására szánt rügyek, bújtványok, gyökérrészek, oltóágak, dugványok, ill. bármely más növényi részek;
ültetési anyag : Vetőmagból, növényi részekből vagy természetes újulatból származó növényekből nevelt növények.
Alapanyag az alábbiak bármelyike Vetőmag forrás : Egy területen belül található fák, amelyekről a magokat gyűjtik;
Állomány : Összetételében kielégítően egységes faállomány, amely más faállományoktól egyértelműen elhatárolható;
Magtermesztő ültetvény : Kiválasztott klónok vagy családok ültetvénye, amely elszigetelt vagy úgy kezelt, hogy elkerülhető vagy csökkenthető legyen a külső forrásból történő beporzás; továbbá megfelelően kezelik a gyakori, bőséges és könnyen betakarítható magtermés előállításához;
Anyatelep : Olyan fák, amelyeket szaporítóanyag nyerésre használnak szabadbeporzással vagy ellenőrzött keresztezés útján oly módon, hogy a nőivarú szülő azonosított, a pollen pedig vagy egy egyedről (valódi testvér) vagy pedig több azonosított vagy nem azonosított egyedről származik (féltestvérek);
Klón : Eredetileg egyetlen egyedből (tőegyed) vegetatív szaporítással, például dugványozással, mikroszaporítással, oltással, bujtással vagy tőosztással előállított egyedek csoportja (klónszaporulat);
Klónkeverék : Azonosított klónok rögzített arányú keveréke.
Őshonos és bennszülött az alábbiak egyike Őshonos állomány vagy magforrás : Őshonos állomány vagy magforrás az, amely normálisan folyamatosan természetes úton újult fel. Az állomány vagy magforrás mesterségesen is felújítható ugyanabból az állományból vagy magforrásból, illetve a közvetlen közelben levő őshonos állományból vagy magforrásból gyűjtött szaporítóanyaggal;
Bennszülött állomány vagy magforrás : Bennszülött állomány vagy magforrás egy olyan őshonos állomány vagy magforrás, illetve egy magról mesterségesen nevelt állomány vagy magforrás, amelynek eredete ugyanabban a származási régióban található.
Eredet : Egy őshonos állomány vagy magforrás esetében az eredet az a hely, ahol a fák tenyésznek. Egy nem őshonos állomány vagy magforrás esetében az eredet az a hely, ahonnan a magot vagy növényeket eredetileg behozták. Egy állomány vagy magforrás eredete ismeretlen is lehet.
Származás : Az a hely, ahol bármely faállomány tenyészik.
Származási körzet : Fajok vagy alfajok esetében a származási körzet a kielégítően egységes ökológiai feltételekkel rendelkező terület vagy területek csoportja, ahol a hasonló fenotípusos vagy genetikai jellemzőket mutató állományok vagy magforrások találhatók, figyelembe véve szükség szerint a tengerszint feletti magassági határokat.
Termelés : A termelés magában foglalja a magegység képződésének valamennyi szakaszát, a magegységből maggá történő átalakulást, valamint az ültetési anyag magról vagy növényi részekből történő nevelését.
Forgalmazás : Eladási célú megjelenítés, eladásra való felkínálás, egy másik személy számára történő értékesítés vagy szállítás, beleértve egy szolgáltatási szerződés keretében végzett szállítást is.
Szállító : Az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásával vagy behozatalával hivatásszerűen foglalkozó bármely természetes vagy jogi személy.
Hivatalos szerv i. egy, a tagállam által létrehozott vagy kijelölt hatóság, amely a nemzeti kormány felügyelete alatt működik és az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásának ellenőrzésével és/vagy minőségével kapcsolatos kérdésekért felel;
ii. bármely állami hatóság, amelynek létrehozása:
- nemzeti szinten, vagy
- regionális szinten a nemzeti hatóságok felügyelete alatt történik, az érintett tagállam alkotmánya által meghatározott korlátok között.
A fentiekben említett szervek nemzeti jogszabályaikkal összhangban átruházhatják az ezen irányelvben előírt és felelősségük, illetve felügyeletük alatt teljesítendő feladatokat bármely olyan, akár köz-, akár magánjog által szabályozott jogi személyre, amely hivatalosan jóváhagyott alapszabálya szerint kizárólag meghatározott közfunkciók ellátásáért felelős, feltéve, hogy e személynek illetve tagjainak nincs személyes érdekeltsége az általa hozott intézkedések kimenetelében.
Ezen kívül felhatalmazhatók a 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban az i. pontban említett testületek részéről létrehozott, és az ilyen testület felhatalmazása és felügyelete alatt eljáró más jogi személyek is, feltéve, hogy e személyeknek nincs személyes érdekeltsége az általuk hozott intézkedések kimenetelében.
A tagállamok értesítik a Bizottságot illetékes hivatalos szerveikről. A Bizottság továbbítja ezen információt a többi tagállamhoz.
Az erdészeti szaporítóanyagokat az alábbi kategóriákba sorolják "Azonosított származású" : olyan szaporítóanyag, amelynek alapanyaga lehet az egy származási körzeten belül található magforrás vagy állomány, és amely megfelel a II. mellékletben meghatározott követelményeknek;
"Szelektált" : olyan szaporítóanyag, amelynek alapanyaga egy származási körzeten belül található állomány, amelyet populáció szintjén fenotípusosan szelektáltak, és amely megfelel a III. mellékletben meghatározott követelményeknek;
"Kiemelt" : olyan szaporítóanyag, amelynek alapanyaga magtermelő ültetvény, anyatelep, klónok vagy klónkeverékek, amelynek alkotóelemeit egyedi szinten fenotípusosan szelektálták, és amelyek megfelelnek a IV. mellékletben meghatározott követelményeknek. A tesztelést nem kellett szükségszerűen elvégezni vagy befejezni;
"Tesztelt" : olyan szaporítóanyag, amelynek alapanyaga állományokból, magtermelő ültetvényekből, anyatelepből, klónokból vagy klónkeverékekből áll. A szaporítóanyag kitűnő minőségét összehasonlító tesztekkel, vagy a szaporítóanyagnak az alapanyag alkotórészeinek genetikai értékéből számított fölénye becslésével kell szemléltetni. Az anyagnak meg kell felelnie az V. mellékletben meghatározott követelményeknek.
3. cikk
(1) A fajok és mesterséges hibridek I. mellékletben található jegyzéke a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban módosítható.
(2) Amennyiben az ezen irányelvben foglalt intézkedések egyes fajokra vagy mesterséges hibridekre nem vonatkoznak, a tagállamok saját területük vonatkozásában hozhatnak ilyen intézkedéseket vagy kevésbé szigorú intézkedéseket.
(3) Az ezen irányelvben foglalt intézkedések nem alkalmazandók az ültetési anyag vagy növényi részek formájában levő erdészeti szaporítóanyagokra, amelyeket kimutatottan nem erdészeti célokra szántnak.
Ilyen esetekben az anyagot egy, a tervezett célra szánt anyagra vonatkozó közösségi vagy nemzeti rendelkezések által előírt címkének vagy más okmánynak kell kísérnie. Bármely ilyen rendelkezés hiányában, ha a szállító erdészeti célokra szánt, illetve az erdészetitől bizonyítottan eltérő célokra szánt anyagokkal is foglalkozik, ez utóbbit a következő nyilatkozatot tartalmazó címkének vagy más okmánynak kell kísérnie: "Nem erdészeti célokra".
(4) Az ezen irányelvben foglalt intézkedések nem alkalmazandók olyan erdészeti szaporítóanyagokra, amelyeknél kimutatják, hogy harmadik országokba irányuló kivitelre vagy újbóli kivitelre szánják.
4. cikk
(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy csak engedélyezett alapanyagot használnak a forgalomba hozandó erdészeti szaporítóanyagok előállításához.
(2) Alapanyagot engedélyezhetnek:
a) a hivatalos szervek akkor, ha az értelemszerűen megfelel a II., III., IV. és V. mellékletekben meghatározott követelményeknek;
b) hivatkozással az "engedélyezési egységként" ismert egységre. Minden engedélyezési egységet egyedi nyilvántartási hivatkozással kell azonosítani.
(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:
a) az engedélyt visszavonják, ha az irányelv követelményei a továbbiakban nem teljesülnek;
b) az engedélyezést követően a szelektált, kiemelt és tesztelt kategóriákba tartozó szaporítóanyagok termelésére szolgáló alapanyagot rendszeres időközönként felülvizsgálják.
(4) Az erdészetben használt, a 26. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárással összhangban megállapítandó különös feltételekben részletesen meghatározandó növényi genetikai források megőrzése, továbbá a helyi és regionális körülményekhez természetes úton alkalmazkodott és a genetikai erózió által veszélyeztetett eredeti erdészeti szaporítóanyagok előállítása és forgalmazása útján a növényi genetikai erőforrások in situ védelmével, és fenntartható használatával kapcsolatban elért fejlődés figyelembevétele érdekében, a tagállamok eltérhetnek a (2) bekezdésben és a II., III., IV. és V. mellékletekben meghatározott követelményektől, amennyiben különös feltételeket állapítanak meg a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.
(5) A tagállamok területük egészén vagy egy részén egy legfeljebb tízéves időszakra engedélyezhetik a tesztelt szaporítóanyagok előállítására szolgáló alapanyagokat, amennyiben az V. mellékletben említett genetikai értékelés vagy összehasonlító tesztek előzetes eredményeiből feltételezhető, hogy az alapanyag a tesztek befejezésekor meg fog felelni az engedélyezésre ezen irányelvben foglalt követelményeknek.
5. cikk
(1) Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésében említett alapanyag a 90/220/EGK irányelv 2. cikkének 1) és 2) pontjai értelmében vett géntechnológiával módosított szervezetekből áll, ezen anyag csak akkor fogadható el, ha az biztonságos az emberi egészségre és a környezetre.
(2) Az (1) bekezdésben említett géntechnológiával módosított alapanyag esetében:
a) olyan környezeti kockázatelemzést végeznek, amely egyenértékű a 90/220/EGK irányelvben megállapított elemzéssel;
b) azon eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a környezeti kockázatelemzés és egyéb vonatkozó elemek egyenértékűek a 90/220/EGK irányelvben meghatározottakkal, a Bizottság javaslatára be kell vezetni az Európai Parlament és a Tanács rendeletébe a Szerződés megfelelő jogi alapjára alapozva. Ilyen rendelet hatályba lépéséig a géntechnológiával módosított alapanyagok csak azt követően fogadhatók el a Nemzeti Nyilvántartásba ezen irányelv 10. cikke alapján történő felvételre, miután a 90/220/EGK irányelv szerint azokat engedélyezték;
c) a 90/220/EGK irányelv 11-18. cikkei a továbbiakban nem alkalmazandók a b) pontban említett rendelet szerint engedélyezett géntechnológiával módosított alapanyagokra;
d) a környezeti kockázatelemzés végrehajtásának technikai és tudományos részleteit a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell alkalmazni.
6. cikk
(1) A tagállamok az a)-d) pontokban meghatározott módon rendelkeznek az engedélyezett alapanyagokból származó erdészeti szaporítóanyagokról:
a) az I. mellékletben felsorolt fajok anyagait csak akkor lehet forgalmazni, ha "azonosított származású", "szelektált", "kiemelt" vagy "tesztelt" kategóriába tartoznak, és értelemszerűen megfelelnek a II., III., IV. és V. mellékletek követelményeinek;
b) az I. mellékletben felsorolt mesterséges hibridek anyagait csak akkor lehet forgalmazni, ha a "szelektált", "kiemelt" vagy "tesztelt" kategóriába tartoznak, és értelemszerűen megfelelnek a III., IV. és V. mellékletek követelményeinek;
c) az I. mellékletben felsorolt, vegetatív úton előállított fajok és mesterséges hibridek anyagait csak akkor lehet forgalmazni, ha a "szelektált", "kiemelt" vagy "tesztelt" kategóriába tartoznak, és értelemszerűen megfelelnek a III., IV. és V. mellékletek követelményeinek. A "szelektált" kategóriába tartozó szaporítóanyagot csak akkor lehet forgalomba hozni, ha előállítása magról tömeges szaporítással történt;
d) az I. mellékletben felsorolt fajok és mesterséges hibridek anyagát, amely részben vagy egészben géntechnológiával módosított szervezetekből áll, csak akkor lehet forgalmazni, ha a "tesztelt" kategóriába tartozik és megfelel az V. melléklet követelményeinek.
(2) Azokat a kategóriákat, amelyek szerint különféle alapanyagokból származó szaporítóanyagokat forgalmazni lehet, a VI. melléklet táblázata határozza meg.
(3) Az I. mellékletben felsorolt fajok és mesterséges hibridek erdészeti szaporítóanyagát csak akkor lehet forgalmazni, ha az megfelel a VII. melléklet vonatkozó követelményeinek.
A növényi részeket és ültetési anyagokat csak akkor lehet forgalmazni, ha azok megfelelnek a mindenkori nemzetközi szabványok követelményeinek, amennyiben azon szabványokat a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyják.
(4) A tagállamok rendelkeznek arról, hogy az erdészeti szaporítóanyagok szállítóit hivatalosan nyilvántartsák. Az illetékes hivatalos szerv a 77/93/EGK irányelv alapján már regisztrált szállítókat ezen irányelv szempontjából nyilvántartásba vetetheti. Az ilyen szállítók mindazonáltal megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére a tagállamok engedélyezhetik a területükön levő szállítók számára, hogy forgalomba hozzanak megfelelő mennyiséget:
a) erdészeti szaporítóanyagokból tesztekhez, tudományos célokra, szelekciós munkára vagy genetikai megőrzési célokra; és
b) olyan vetőmagokat, amelyekről egyértelműen kimutatott, hogy nem erdészeti célokra szánták őket.
(6) Azon feltételeket, amelyek mellett a tagállamok az (5) bekezdésben említett engedélyeket adhatnak ki, a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet meghatározni.
(7) Az (1) bekezdés sérelme nélkül és az (1) bekezdésben említett megfelelő kategória nem valamennyi követelményének megfelelő alapanyagból származó szaporítóanyagok esetében a tagállamok engedélyezhetik ezen anyagok forgalmazását a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítandó feltételek mellett.
(8) Külön rendelkezéseket lehet megállapítani a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban azon fejlemények figyelembe vétele érdekében, amelyek mellett a biogazdálkodásra alkalmas erdészeti szaporítóanyagok forgalmazhatók.
7. cikk
A tagállamok a II., V. és VII. mellékletekben megállapított feltételek vonatkozásában további és szigorúbb követelményeket határozhatnak meg területükön az alapanyag engedélyezésére és a szaporítóanyagok előállításra vonatkozóan.
8. cikk
A tagállamok területükön szigoríthatják az "azonosított származású" kategóriába tartozó erdészeti szaporítóanyagok előállítására szánt alapanyagok engedélyezését.
9. cikk
(1) Az "azonosított származású" és "szelektált" kategóriákba tartozó szaporítóanyagok előállítására szánt alapanyagok esetében a tagállamok az érintett fajokra vonatkozóan behatárolják a származási körzeteket.
(2) A tagállamok elkészítik és közzéteszik a származási körzetek határait feltüntető térképeket. A térképeket megküldik a Bizottságnak és a többi tagállamnak.
10. cikk
(1) Valamennyi tagállam nemzeti nyilvántartást állít fel a területén engedélyezett különféle fajok alapanyagairól. Az egyes engedélyezési egységek valamennyi részletét rögzítik a nemzeti nyilvántartásban, az egyedi nyilvántartási referenciával együtt.
(2) A nemzeti nyilvántartás kivonatát valamennyi tagállam nemzeti jegyzék formájában állítja össze és kérésre a Bizottság, illetve a többi tagállam rendelkezésére bocsátják. A nemzeti jegyzéket közös formában készítik valamennyi jóváhagyási egység esetében. Az "azonosított származású" és "szelektált" kategóriáknál megengedett az alapanyagok összesítése a származási körzetek alapján. Az alábbi részletek megadása szükséges:
a) botanikai név;
b) kategória;
c) cél;
d) az alapanyag típusa;
e) a nyilvántartási referencia vagy adott esetben annak összefoglalása, vagy a származási körzet azonosító kódja;
f) termőhely: szükség szerint a rövid név, valamint az alábbi adatsorok bármelyike:
i. az "azonosított származású" kategóriánál a származási körzet, valamint a földrajzi szélességi és hosszúsági kiterjedés;
ii. a "szelektált" kategóriánál a származási régió és a földrajzi elhelyezkedés a földrajzi szélességi és hosszúsági körrel meghatározottan vagy a szélességi és hosszúsági kiterjedés;
iii. a "Kiemelt" kategóriánál a pontos földrajzi helymeghatározás(ok), ahol az alapanyagot fenntartják;
iv. a "tesztelt" kategóriánál a pontos földrajzi helymeghatározás(ok), ahol az alapanyagot fenntartják;
g) magasság vagy magassági kiterjedés;
h) terület: a vetőmag forrás(ok), állomány(ok) vagy magtermő ültetvény(ek) mérete;
i) eredet: annak feltüntetésével, hogy az alapanyag őshonos/endemikus, nem őshonos/nem endemikus, vagy az eredete ismeretlen. A nem őshonos/nem endemikus alapanyagnál az eredetet feltüntetik, amennyiben az ismert;
j) a "tesztelt" kategóriába tartozó anyag esetében azt, ha az genetikailag módosított.
(3) A nemzeti jegyzékek összeállításának formáját a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet meghatározni.
11. cikk
(1) Az egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátott nemzeti jegyzékek alapján a Bizottság kiadhatja "Az erdészeti szaporítóanyagok előállítására szolgáló engedélyezett alapanyagok közösségi jegyzéke" című jegyzéket.
(2) A közösségi jegyzék tükrözi a 10. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti jegyzékekben megadott részleteket és bemutatja a felhasználás területét, valamint a 8., 17. és 20. cikkek szerinti bármely felhatalmazást vagy korlátozást.
12. cikk
(1) Betakarítást követően a hivatalos szervek kibocsátanak egy általános bizonyítványt az engedélyezett alapanyagokból származó valamennyi szaporítóanyagra, amely tartalmazza a VIII. mellékletben meghatározott lényeges információkat.
(2) Amennyiben a tagállam további vegetatív szaporításról rendelkezéseket hoz a 13. cikk (2) bekezdésével összhangban, új általános bizonyítványt kibocsátására kerül sor.
(3) Amennyiben a 13. cikk (3) bekezdése a), b), c) vagy e) pontja szerinti elegyítés történik, a tagállamok biztosítják, hogy a keverék alkotórészeinek nyilvántartási referenciái azonosíthatók legyenek, illetve egy új általános bizonyítványt vagy a keveréket azonosító más dokumentumot adnak ki.
13. cikk
(1) A szaporítóanyagot a termelés valamennyi szakasza során elkülönítetten tartják az egyedi jóváhagyási egységekre való hivatkozással. A szaporítóanyagok valamennyi tételét az alábbiakkal azonosítják:
a) általános bizonyítvány kód és szám;
b) botanikai név;
c) kategória;
d) cél;
e) az alapanyag típusa;
f) származási körzet nyilvántartási referenciája vagy azonosító kódja;
g) származási körzet - az "azonosított származású" és "szelektált" kategóriákba tartozó szaporítóanyagokra, vagy ha szükséges, egyéb szaporítóanyagokra;
h) adott esetben az, hogy az anyag eredete őshonos vagy endemikus, nem őshonos vagy nem endemikus, avagy ismeretlen;
i) a vetőmagok esetében a beérés évét;
j) a facsemeték vagy dugványok kora és fajtája, akár szabad gyökerű, földlabdás vagy konténeres;
k) genetikailag módosított-e.
(2) E cikk (1) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése c) pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok rendelkezhetnek a "szelektált", "kiemelt" és "tesztelt" kategóriákba tartozó egyedileg engedélyezett egység további vegetatív szaporításáról. Ilyen esetekben az anyagot elkülönítve tartják, és ilyenként azonosítják.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok elrendelhetik:
a) egyetlen származási körzeten belül, az "azonosított származású" vagy a "szelektált" kategórián belüli két vagy több jóváhagyási egységből származó szaporítóanyagok elegyítését;
b) hogy amennyiben egyetlen származási körzeten belül az "azonosított származású" kategóriába tartozó vetőmagforrásokból és állományokból eredő szaporítóanyagokat keverik, az új kevert tétel "magforrásból származó szaporítóanyagként" minősül;
c) hogy a nem őshonos vagy nem endemikus alapanyagból származó szaporítóanyagoknak ismeretlen eredetű alapanyagból származókkal való elegyítésekor az új kevert tétel "ismeretlen eredetűként" minősül;
d) hogy amennyiben az elegyítés az a), b) vagy c) albekezdés szerint történik, a származási régió azonosító kódját az (1) bekezdés f) pontja szerinti nyilvántartási referenciával lehet helyettesíteni;
e) a különböző érési évekből származó egyetlen jóváhagyási egységből nyert szaporítóanyagok elegyítését;
f) hogy amennyiben az elegyítés az e) albekezdéssel összhangban történik, a tényleges érési éveket és az egyes évekből származó anyagok arányát jegyezzék fel.
14. cikk
(1) A szaporítóanyagokat csak olyan tételekben lehet forgalmazni, amelyek megfelelnek a 13. cikknek, és amelyeket a szállítótól származó címke vagy más okmány kísér ("a szállító címkéje vagy okmánya"), amely a 13. cikkben előírt információkon túl az alábbi információkat tartalmazza:
a) a 12. cikk értelmében kiadott általános bizonyítvány száma(i) vagy hivatkozást a 12. cikk (3) bekezdése szerint rendelkezésre álló egyéb okmányokra;
b) a szállító nevét;
c) a szállított mennyiséget;
d) a "tesztelt" kategóriába tartozó szaporítóanyagok esetében, amelyek alapanyagát a 4. cikk (5) bekezdése alapján engedélyezték, az "ideiglenesen engedélyezett" szavakat;
e) azt, hogy az anyagot vegetatív úton szaporították.
(2) Vetőmagok esetében az (1) bekezdésben említett szállító címkéje vagy okmánya az alábbi kiegészítő információkat is tartalmazza, amelyeket lehetőség szerint nemzetközileg elfogadott eljárással határoznak meg:
a) tisztaság: a tiszta vetőmag, egyéb magok és az inert anyag súlyszázaléka a vetőmag tételként forgalmazott termékben;
b) a tiszta vetőmag csírázási százaléka, illetve amennyiben lehetetlen vagy nem célravezető a csírázási százalék mérése, egy meghatározott módszerre hivatkozással értékelt életképességi százalék;
c) 1000 tiszta mag súlya;
d) a csíraképes magok száma a vetőmagként forgalmazott termék kilogrammjában, vagy ha lehetetlen vagy nem célravezető a csíraképes magok számának meghatározása, az életképes magok kilogrammonkénti száma.
(3) Annak érdekében, hogy a jelenlegi szezonból származó vetőmagot gyorsan hozzáférhetővé tegyék, annak ellenére engedélyezhetik a tagállamok a forgalmazást az első vevőig, hogy a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott vizsgálatot a csírázás vonatkozásában nem végezték el. A (2) bekezdés b) és d) pontjában megállapított feltételek figyelembe vételét a szállító a lehető leghamarabb bejelenti.
(4) Vetőmagok kis mennyiségei esetében a fenti (2) bekezdés b) és d) pontjában megállapított követelményeket nem kell alkalmazni. A mennyiségek és a feltételek a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozhatók meg.
(5) A Populus spp. esetében a növényi részeket csak akkor lehet forgalmazni, ha a VII. melléklet C. része (2) bekezdése b) pontjának megfelelő EK osztályozási szám szerepel a szállító címkéjén vagy okmányán.
(6) Amennyiben színes címkét vagy okmányt használnak az erdészeti szaporítóanyagok bármely kategóriája vonatkozásában, a szállító címkéje vagy dokumentuma sárga színű az "azonosított származású", zöld a "szelektált", rózsaszín a "kiemelt" és kék a "tesztelt" szaporítóanyagok esetében.
(7) A géntechnológiával módosított szervezetekből álló alapanyagból származó erdészeti szaporítóanyagok esetében e tényt a tételre vonatkozó bármely hivatalos vagy más címke vagy okmány egyértelműen jelzi.
15. cikk
A vetőmagokat csak lezárt csomagolásban lehet forgalmazni. A zárolás olyan legyen, amely használhatatlanná válik, amennyiben a csomagot felnyitják.
16. cikk
(1) A tagállamok egy általuk felállított és jóváhagyott hivatalos ellenőrzési rendszeren keresztül biztosítják, hogy az egyedi engedélyezési egységekből vagy tételekből származó szaporítóanyagok a begyűjtéstől a végső felhasználóhoz történő szállításig az egész folyamat során egyértelműen azonosíthatók maradjanak. A nyilvántartott szállítók hivatalos ellenőrzését rendszeresen elvégzik.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hivatalos szervek segítsék egymást közigazgatásilag annak érdekében, hogy az irányelv megfelelő működésének biztosításához szükséges információkhoz hozzájussanak, különösen, amennyiben az erdészeti szaporítóanyagok egyik tagállamból egy másikba mozognak.
(3) A szállítók a hivatalos szervek rendelkezésére bocsátják azokat a nyilvántartásokat, amelyek valamennyi visszatartott és forgalmazott szállítmány részleteit tartalmazzák.
(4) A (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet meghatározni legkésőbb 2002. június 30-ig.
(5) A tagállamok megtesznek minden intézkedést az irányelv rendelkezései betartásának biztosítására azáltal, hogy megfelelő rendszert építenek ki az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazási célú termelése és forgalmazása alatti hivatalos ellenőrzésére.
(6) A Bizottság szakértői a tagállam hivatalos szerveiv együttműködésben helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek, amennyiben ez szükséges ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosításához. Igazolhatják különösen azt, hogy az erdészeti szaporítóanyagok megfelelnek-e ezen irányelv követelményeinek. Az a tagállam, amelynek területén ellenőrzést végeznek, minden segítséget megad a szakértők számára feladataik végrehajtásához. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a vizsgálat eredményeiről.
17. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv rendelkezései szerint forgalomba hozott szaporítóanyagokra az ezen irányelvben meghatározottakon túlmenően nem vonatkozik semmilyen forgalmazási korlátozás azok tulajdonságai, vizsgálati és ellenőrzési követelményei, címkézése és lezárása tekintetében.
(2) Amennyiben egy tagállam kérelmezi, úgy a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárás alapján számára engedélyezhető, hogy területének egészén vagy egy részén megtiltsa egy meghatározott szaporítóanyag vetési vagy ültetési célú forgalmazását a végső felhasználó felé.
Ilyen felhatalmazás csak akkor adható ki, ha alappal feltételezhető:
a) hogy az említett szaporítóanyag használata annak fenotípusos vagy genetikai tulajdonságai miatt az adott tagállam egészén vagy egy részén káros hatással lenne az erdészetre, a környezetre, a genetikai erőforrásokra vagy a biodiverzitásra:
- a származási régióhoz vagy az anyag eredetéhez kapcsolódó bizonyíték alapján, vagy
- a megfelelő helyszíneken végzett kísérletek vagy tudományos kutatások eredményei alapján, akár a Közösségen belül vagy azon kívül;
b) az ültetőanyag morfológiai és fiziológiai tulajdonságainak fennmaradására és fejlődésére vonatkozó kísérletek, tudományos kutatások ismert eredményei vagy az erdészeti gyakorlatból nyert eredmények alapján az említett szaporítóanyag használata annak tulajdonságai miatt az adott tagállam egészén vagy egy részén káros hatással lenne az erdészetre, környezetre, genetikai erőforrásokra vagy a biodiverzitásra.
(3) A (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.
(4) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, azon tagállamok, amelyek a meghatározott forrás kategóriába tartozó erdészeti szaporítóanyag vonatkozásában a 8. cikket végrehajtották, megtilthatják az ilyen anyag végső felhasználó felé történő forgalmazását.
18. cikk
(1) Annak érdekében, hogy eltávolítsanak minden olyan, egy vagy több tagállamban előforduló és a Közösségen belül nem leküzdhető ideiglenes nehézséget, amely felléphet a végső felhasználók ezen irányelv követelményeinek megfelelő erdészeti szaporítóanyaggal történő általános ellátásában, a Bizottság legalább egy érintett tagállam kérésére és a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban egy vagy több tagállamot felhatalmazhat arra, hogy a Bizottság által meghatározandó időtartamra engedélyezze egy vagy több faj kevésbé szigorú követelményeknek megfelelő erdészeti szaporítóanyagainak forgalmazását.
Amennyiben ilyen lépést tesznek, a 14. cikk (1) bekezdésében előírt szállítói címkéken vagy okmányokon feltüntetik, hogy a kérdéses anyag kevésbé szigorú követelményeknek felel meg.
(2) A (1) bekezdés alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozzák meg.
19. cikk
(1) A Tanács, a Bizottság javaslatával kapcsolatban minősített többséggel határozza meg, hogy a harmadik országokban előállított erdészeti szaporítóanyagok ugyanolyan biztosítékot nyújtanak-e az alapanyagok engedélyezését és a forgalmazási célú termelésüket illető intézkedések vonatkozásában, mint a Közösségen belül előállított és ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő erdészeti szaporítóanyagok.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügyeken túlmenően a Tanács határozza meg azon erdészeti szaporítóanyagok fajait, az alapanyag típusát és kategóriáit a származási régióval együtt, amelyek forgalmazása a Közösségen belül az (1) bekezdés értelmében engedélyezett.
(3) A Tanács (1) bekezdés szerinti határozatának meghozataláig a tagállamok a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban felhatalmazhatók ilyen határozatok meghozatalára. E felhatalmazás célja annak biztosítása, hogy a behozni kívánt anyag minden tekintetben a Közösségen belül az irányelv szerint termelt erdészeti szaporítóanyagokkal egyenértékű garanciákat nyújt. Különösen az ilyen behozott anyagot kíséri a származási ország által kiállított általános bizonyítvány vagy egy hivatalos bizonyítvány, továbbá a harmadik országbeli szállító által kiállítandó feljegyzések, amelyek tartalmazzák valamennyi kivitelre szánt szállítmány további részleteit.
20. cikk
Egy tagállam kérelme alapján a Bizottság a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban eljárva részben vagy egészben felmentheti a tagállamot ezen irányelv rendelkezései alól az adott tagállamban erdészeti célokból nem jelentős egyes fafajok vonatkozásában, kivéve, amennyiben ez a 17. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseibe ütközne.
21. cikk
Az ezen irányelvben meghatározott egyes rendelkezések kedvezőbb alternatíváinak feltárása érdekében el lehet határozni, hogy közösségi szinten meghatározott feltételek mellett ideiglenes kísérleteket szervezzenek a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.
Kísérlet időtartama a hét évet nem haladhatja meg.
Ilyen kísérletekkel összefüggésben a tagállamok mentesíthetők az irányelvben meghatározott egyes kötelezettségek alól. E felmentés terjedelmét arra a rendelkezésre való hivatkozással határozzák meg, amelyre vonatkozik.
22. cikk
Az erdészeti szaporítóanyagokat adott esetben összhangba hozzák a 77/93/EGK irányelvben meghatározott megfelelő növény-egészségügyi feltételekkel.
23. cikk
A tudományos vagy technikai ismeretek fejlődésének figyelembevételével a mellékletekben végzendő bármely módosítást a 26. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el.
24. cikk
Az irányelv végrehajtásához az alábbi cikkekben foglalt ügyekkel kapcsolatosan szükséges intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással összhangban fogadják el.
- 2., 10., 14., 16., 18., 27. cikk.
25. cikk
Az irányelv végrehajtásához az alábbi cikkekben foglalt ügyekkel kapcsolatosan szükséges intézkedéseket a 26. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadják el.
- 3., 4., 5., 6., 17., 19., 20., 21. és 23. cikk.
26. cikk
(1) A Bizottságot a Vetőmagok Állandó Bizottsága (továbbiakban: a "bizottság") támogatja.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkei alkalmazandók.
Az 1999/468/EK határozat 4. cikk (3) bekezdésében meghatározott időszak egy hónap.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkei alkalmazandók.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikk (6) bekezdésében megállapított időszakot egy hónap.
(4) A bizottság fogadja el eljárásának szabályait.
27. cikk
(1) A tagállamok a 2003. január 1-jétől számított, 10 évet meg nem haladó átmeneti időszak során felhasználhatják a tesztelt szaporítóanyagok - amelyekre nem vonatkozott korábban a 66/404/EGK irányelv - előállítására szolgáló alapanyag engedélyezése céljából azon genetikai értékelési tesztek eredményeit, amelyek nem felelnek meg az V. mellékletben megállapított követelményeknek.
E tesztek 2003. január 1. előtt elkezdődnek és azt kell bizonyítaniuk, hogy az alapanyagból származó szaporítóanyag kiváló.
(2) A tagállamok egy, 2003. január 1-jétől számított 10 évet meg nem haladó átmeneti időszakban az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi faj és mesterséges hibrid tesztelt szaporítóanyagának előállítására szolgáló alapanyag engedélyezése céljából felhasználhatják azon genetikai értékelési tesztek eredményeit, amelyek nem felelnek meg az V. mellékletben megállapított követelményeknek.
E tesztek 2003. január 1. előtt elkezdődnek és azt kell bizonyítaniuk, hogy az alapanyagból származó szaporítóanyag kiváló.
(3) Olyan új fajok és mesterséges hibridek esetében, amelyeket egy későbbi időpontban vesznek fel az I. mellékletbe, az (1) és (2) bekezdésben említett átmeneti időszakot a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.
(4) A tagállamok a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban felhatalmazhatók az átmeneti időszak lejártát követően az összehasonlító tesztek és genetikai értékelési tesztek eredményeinek felhasználására.
28. cikk
(1) A tagállamok legkésőbb 2003. január 1-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
(3) A tagállamok számára megengedett az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazása a 2003. január 1. előtt felhalmozódott készletek kimerüléséig.
29. cikk
A 66/404/EGK irányelv és a 71/161/EGK irányelv 2003. január 1-jétől hatályát veszti.
A 66/404/EGK irányelv nem alkalmazandó a Finn Köztársaságra és a Svéd Királyságra, továbbá a 71/161/EGK irányelvet nem alkalmazandó a Finn Köztársaságra.
A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozások ezen irányelvre való hivatkozásnak tekintendők és a IX. mellékletben közölt korrelációs táblázat szerint értelmezendők.
30. cikk
Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
31. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1999. december 22-én.
a Tanács részéről
az elnök
K. Hemilä
[1] HL C 199., 1999.7.14., 1. o.
[2] 1999. december 1-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)
[3] HL C 329., 1999.11.17., 15. o.
[4] HL 125., 1966.7.11., 2326/66. o. A legutóbb az 1994-es Csatlakozási Okmánnyal módosított irányelv.
[5] HL L 87., 1971.4.17., 14. o. A legutóbb az 1994-es Csatlakozási Okmánnyal módosított irányelv.
[6] HL C 56., 1999.2.26., 1. o.
[7] HL L 26., 1977.1.31., 20. o. A legutóbb az 1999/53/EK bizottsági irányelvvel módosított irányelv (HL L 142.,1999.6.5., 29. o.).
[8] HL L 117., 1990.5.8., 15. o. A legutóbb a 97/35/EK bizottsági irányelvvel módosított irányelv (HL L 169., 1997.6.27., 72. o.).
[9] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
--------------------------------------------------
I. MELLÉKLET
FAFAJOK ÉS MESTERSÉGES HIBRIDEK JEGYZÉKE
Abies alba Mill.
Abies cephalonica Loud
Abies grandis Lindl.
Abies pinsapo Boiss.
Acer platanoides L.
Acer pseudoplatanus L.
Alnus glutinosa Gaertn.
Alnus incana Moench
Betula pendula Roth.
Betula pubescens Ehrh.
Carpinus betulus L.
Castanea sativa Mill.
Cedrus atlantica Carr.
Cedrus libani A. Richard
Fagus sylvatica L.
Fraxinus angustifolia Vahl.
Fraxinus excelsior L.
Larix decidua Mill.
Larix x eurolepis Henry
Larix kaempferi Carr.
Larix sibirica Ledeb
Picea abies Karst.
Picea sitchensis Carr.
Pinus brutia Ten
Pinus canariensis C. Smith
Pinus cembra L.
Pinus contorta Loud.
Pinus halepensis Mill.
Pinus leucodermis Antoine
Pinus nigra Arnold
Pinus pinaster Ait.
Pinus pinea L.
Pinus radiata D. Don
Pinus sylvestris L.
Populus spp. és e fajok mesterséges hibridjei
Prunus avium L.
Pseudotsuga menziesii Franco
Quercus cerris L.
Quercus ilex L.
Quercus petraea Liebl.
Quercus pubescens Willd.
Quercus robur L.
Quercus rubra L.
Quercus suber L.
Robinia pseudoacacia L.
Tilia cordata Mill.
Tilia platyphyllos Scop.
--------------------------------------------------
II. MELLÉKLET
AZ "AZONOSÍTOTT SZÁRMAZÁSÚ"-KÉNT MINŐSÍTENDŐ SZAPORÍTÓANYAG ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ALAPANYAG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK MINIMUMKÖVETELMÉNYEI
1. Az alapanyag egyetlen származási régión belül elhelyezkedő magforrás vagy állomány. Minden esetben a tagállam megítélésére tartozik, hogy megköveteli-e a hivatalos vizsgálatot, azzal a kivétellel, hogy hivatalos vizsgálatot kell végezni, ha az anyagot egy meghatározott erdészeti célra szánják.
2. A magforrásnak vagy állománynak meg kell felelnie a tagállamok által meghatározott szempontoknak.
3. - Fel kell tüntetni azon hely származási régióját, valamint fekvését, magasságát vagy magassági kiterjedését, ahol a szaporítóanyagot gyűjtötték.
- Fel kell tüntetni, hogy az alapanyag:
a) őshonos vagy nem őshonos vagy az eredete ismeretlen; vagy
b) endemikus vagy nem endemikus vagy az eredete ismeretlen.
Nem őshonos vagy nem endemikus alapanyag esetében fel kell tüntetni az eredetet, amennyiben az ismert.
--------------------------------------------------
III. MELLÉKLET
A "SZELEKTÁLT"-KÉNT MINŐSÍTENDŐ SZAPORÍTÓANYAG ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ALAPANYAG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK MINIMUMKÖVETELMÉNYEI
Általában: Az állományt arra a meghatározott bejelentett célra tekintettel bírálják el, amelyre a szaporítóanyagot használni kívánják, a meghatározott cél függvényében megfelelően súlyozva az 1-10. követelményeknek. A szelektálás szempontjait a tagállam határozza meg és a célt a Nemzeti Nyilvántartásban jelezni kell.
1. Eredet: Történelmi bizonyítékokkal vagy más megfelelő eszközökkel kell meghatározni, hogy az állomány őshonos/endemikus, nem őshonos/nem endemikus vagy az eredete ismeretlen, továbbá a nem őshonos/nem endemikus alapanyag esetében be kell jelenteni az eredetet, amennyiben az ismert.
2. Izoláció: Az állománynak elegendő távolságra kell elhelyezkednie ugyanazon faj rossz minőségű állományaitól vagy olyan rokon fajok, illetve változatok állományaitól, amelyek hibridet alkothatnak a kérdéses fajjal. Különös figyelmet kell fordítani erre a követelményre, ha az őshonos/endemikus állományokat körülvevő állományok nem őshonosak/nem endemikusak vagy ismeretlen eredetűek.
3. A populáció hatékony mérete: Az állományoknak jól elszórt és elegendően nagyszámú egy vagy több facsoportból kell állniuk a megfelelő köztes megporzódás biztosítása érdekében. A beltenyésztés kedvezőtlen hatásainak elkerülésére a szelektált állományoknak egy adott területen belül elegendő számú és sűrűségű egyedből kell állniuk.
4. Kor és fejlettség: Az állományoknak olyan korú vagy fejlettségi fokozatú fákból kell állniuk, hogy a szelekcióra vonatkozó szempont egyértelműen elbírálható legyen.
5. Egységesség: Az állományoknak morfológiai tulajdonságukban normális mértékű egyedi változatosságot kell mutatniuk. Szükség szerint a rosszabb minőségű fákat el kell távolítani.
6. Alkalmazkodottság: A származási régióban uralkodó ökológiai feltételekhez alkalmazkodásnak nyilvánvalónak kell lennie.
7. Egészség és rezisztencia: Az állományok fáinak általánosságban mentesnek kell lenniük a károsító szervezetektől és rezisztenciát kell mutatniuk növekedési helyükön a kedvezőtlen éghajlati és helyi feltételekkel szemben, a szennyezési károk kivételével.
8. Fahozam: A szelektált állományok engedélyezéséhez a fahozamnak normális esetben a hasonló ökológiai és gazdálkodási feltételek mellett az elfogadott átlag felettinek kell lennie.
9. Faminőség: Számításba kell venni a fa minőségét, amely egyes esetekben alapvető szempont lehet.
10. Alaki vagy növekedési tulajdonságok: Az állományok fáinak kiemelten jó morfológiai tulajdonságokat kell mutatniuk, különösen a törzsek egyenességére, hengerességére, a kedvező ágasodásra, az ágak kis méretére és a megfelelő természetes ritkulására. Ezen túlmenően a villás és a spirális erezetet mutató fák arányának alacsonynak kell lennie.
--------------------------------------------------
IV. MELLÉKLET
A "KIEMELT"-KÉNT MINŐSÍTENDŐ SZAPORÍTÓANYAG ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ALAPANYAG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK MINIMUMKÖVETELMÉNYEI
1. Magtermő ültetvények
a) A típust, célt, keresztezés tervét és területi elrendezését, az alkotóelemeket, az izolációt és a helyszínt, valamint ezek bármely változását engedélyeztetni kell és be kell jegyeztetni a hivatalos szervvel;
b) Az alkotóelem klónokat vagy -családokat kiemelkedő tulajdonságaik alapján választják ki, és különös figyelmet fordítanak a III. melléklet 4., 6., 7., 8., 9. és 10. követelményeire;
c) Az alkotóelem klónokat vagy -családokat a hivatalos szerv által jóváhagyott terv szerint telepítik vagy telepítették oly módon, hogy valamennyi alkotóelem azonosítható;
d) A magtermő ültetvényeken végzett gyérítést az ilyen gyérítésekre használt szelekciós szempontokkal együtt írják le és bejegyeztetik a hivatalos szervvel;
e) A magtermő ültetvényeket úgy kezelik és a magokat oly módon takarítják be, hogy az ültetvények létesítésének célját elérjék. A mesterséges hibridek előállítására szánt magtermő ültetvények esetében a hibridek százalékát a szaporítóanyagban egy igazoló teszttel határozzák meg.
2. Anyatelep
a) A szülőket kiemelkedő tulajdonságaik alapján választják ki és különös figyelmet fordítanak a III. melléklet 4., 6., 7., 8., 9. és 10. követelményeire, vagy kombinálódó képességükért választják ki azokat;
b) A célt, keresztezési tervet és beporzási rendszert, az alkotóelemeket, az izolációt és a helyszínt, valamint ezek bármely jelentős változását engedélyeztetni kell és be kell jegyeztetni a hivatalos szervvel;
c) Az egy keverékben található szülők azonosságát, számát és arányát engedélyeztetni kell és be kell jegyeztetni a hivatalos szervvel;
d) A mesterséges hibridek előállítására szánt szülők esetében a hibridek százalékát a szaporítóanyagban egy igazoló teszttel határozzák meg.
3. Klónok
a) A klónokat megkülönböztető tulajdonságokkal azonosítják, amelyeket engedélyeztettek és bejegyeztettek a hivatalos testülettel;
b) Az egyedi klónok értékét tapasztalat alapján állapítják meg vagy kellőképpen hosszas kísérletekkel bizonyítják be;
c) A klónok előállítására használt törzsfákat kiemelkedő tulajdonságaik alapján választják ki, és különös figyelmet fordítanak a III. melléklet 4., 6., 7., 8., 9. és 10. követelményeire;
d) Az engedélyt a tagállam meghatározott számú évre vagy klónszaporulatra korlátozza.
4. Klónkeverékek
a) A klónkeveréknek meg kell felelnie a 3 a), 3 b) és 3 c) pontok követelményeinek;
b) Az egy keveréket alkotó klónok azonosságát, számát és arányát, valamint a szelekció módszerét és az alapállományt engedélyeztetni kell és be kell jegyeztetni a hivatalos szervvel. Minden keveréknek kielégítő genetikai változatossággal kell rendelkeznie;
c) Az engedélyt a tagállam egy meghatározott számú évre vagy klónszaporulatra korlátozza.
--------------------------------------------------
V. MELLÉKLET
A "TESZTELT"-KÉNT MINŐSÍTENDŐ SZAPORÍTÓANYAG ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ALAPANYAG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK MINIMUMKÖVETELMÉNYEI
1. VALAMENNYI TESZTRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK
a) Általában
Az alapanyagnak teljesítenie kell a III. és IV. mellékletek megfelelő követelményeit.
Az alapanyag jóváhagyására létrehozott teszteket nemzetközileg elfogadott eljárások szerint kell előkészíteni, kidolgozni, végezni és az eredményeiket értelmezni. Összehasonlító teszteknél a tesztelés alatt álló szaporítóanyagot egy vagy lehetőleg több engedélyezett vagy előre kiválasztott szabvánnyal kell összehasonlítani.
b) Vizsgálandó tulajdonságok
i. A teszteket úgy kell kidolgozni, hogy meghatározott tulajdonságokat értékeljenek és ezeket minden tesztre jelezni kell;
ii. súlyt kell helyezni az adaptációra, növekedésre, a fontos biotikus és abiotikus tényezőkre. Ezen felül más olyan tulajdonságokat, amelyeket a tervezett meghatározott cél szempontjából fontosnak tartanak, annak a régiónak az ökológiai feltételeivel kapcsolatban értékelnek, ahol a tesztet végzik.
c) Dokumentáció
A nyilvántartásoknak ismertetniük kell a tesztek helyszínét, beleértve az elhelyezkedést, éghajlatot, talajt, korábbi használatot, a telepítést, a terület irányítását és az abiotikus/biotikus tényezők miatti bármiféle károsodást, és azoknak a hivatalos szerv rendelkezésére kell állniuk. Az anyag korát és az értékelés idején rendelkezésre álló eredményeket nyilvántartásba kell venni a hivatalos szervnél.
d) A tesztek összeállítása
i. a szaporítóanyag valamennyi mintáját azonos módon termelik, ültetik és gondozzák, amennyire azt a növényi anyag típusai megengedik;
ii. valamennyi kísérletet egy érvényes statisztikai terv szerint folytatnak le elegendő számú fával annak érdekében, hogy a vizsgálat alatt álló valamennyi alkotórész egyedi tulajdonságait értékelni lehessen.
e) Elemzés és az eredmények érvényessége
i. a kísérletekből származó adatokat nemzetközileg elfogadott statisztikai módszerekkel kell értékelni és az eredményeket minden vizsgált tulajdonságra be kell mutatni;
ii. a teszthez használt módszert és a kapott részletes eredményeket szabadon hozzáférhetővé teszik;
iii. nyilatkozni kell arról, hogy a teszt végrehajtását végző országon belül mely körzetben javasolható az esetleges alkalmazás, és meg kell adni a hasznosíthatóságot esetleg korlátozó tulajdonságokat is;
iv. Ha a teszt során bebizonyosodik, hogy a szaporítóanyag nem rendelkezik legalább:
- az alapanyag tulajdonságaival, vagy
- az alapanyag gazdasági jelentőséggel bíró károsító szervezetekkel szembeni rezisztenciájához hasonló tulajdonsággal,
akkor azt a szaporítóanyagot ki kell zárni a vizsgálatból.
2. AZ ALAPANYAG ÖSSZETEVŐINEK GENETIKAI ÉRTÉKELÉSÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK
a) A következő alapanyagok összetevőit lehet genetikailag értékelni: magtermő ültetvények, anyatelep(ek), klónok és klónkeverékek;
b) Dokumentáció
Az alábbi kiegészítő dokumentáció szükséges az alapanyag engedélyezéséhez:
i. az értékelt összetevők azonossága, eredete és törzskönyve;
ii. az értékelési tesztekben használt szaporítóanyagok előállításánál alkalmazott keresztezési terv.
c) Tesztelési eljárások
Az alábbi követelményeket kell teljesíteni:
i. minden összetevő genetikai értékét két vagy több értékelésiteszt-helyszínen kell megbecsülni, amelyek közül legalább egynek a szaporítóanyag javasolt felhasználásához kapcsolódó környezetben kell lennie;
ii. a forgalomba hozandó szaporítóanyag becsült magasabb minőségét e genetikai értékek és az adott keresztezési terv alapján kell számítani;
iii. az értékelési teszteket és genetikai számításokat a hivatalos szervnek engedélyeznie kell.
d) Értelmezés
i. a szaporítóanyag becsült magasabbrendűségét egy referencia populációval szemben egy vagy több tulajdonságra számítják;
ii. nyilatkoznak arról, hogy a szaporítóanyag becsült genetikai értéke alacsonyabb-e bármely fontos tulajdonságra nézve a referenciapopulációhoz képest.
3. A SZAPORÍTÓANYAGOK ÖSSZEHASONLÍTÓ TESZTELÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI
a) A szaporítóanyagok mintavétele
i. az összehasonlító tesztelésre szolgáló szaporítóanyag mintájának ténylegesen reprezentatívnak kell lennie az engedélyezendő alapanyagból származó szaporítóanyagra nézve;
ii. az összehasonlító tesztelésére szolgáló, ivarosan előállított szaporítóanyag legyen:
- jó virágzási és jó gyümölcs/magtermő években betakarított; mesterséges beporzás alkalmazható,
- olyan módszerrel betakarított, amely biztosítja, hogy a kapott minták reprezentatívak.
b) Szabványok
i. a tesztekben összehasonlítási célra használt mintaanyag teljesítményének - ha lehetséges - kellőképpen hosszú ideje ismertnek kell lennie abban a régióban, ahol a tesztet végezni fogják. A mintaanyag alapvetően olyan anyagot képvisel, amely az erdészet számára hasznosnak bizonyult a teszt kezdetekor, mégpedig olyan ökológiai feltételek mellett, amelyekre javasolják az anyag minősítését. A mintaanyag lehetőség szerint olyan állományokból származzon, amelyeket a III. mellékletben szereplő szempontoknak megfelelően választottak ki, vagy olyan alapanyagból, amelyet hivatalosan engedélyeztek a tesztanyag előállítására;
ii. a mesterséges hibridek összehasonlító teszteléséhez lehetőség szerint mindkét szülő legyen az összehasonlításhoz használt mintaanyag része;
iii. lehetőség szerint többféle mintaanyagot kell használni. Amennyiben szükséges és indokolt, a mintaanyag helyettesíthető a tesztelés alatt álló anyagok közül legalkalmasabbal vagy a vizsgált anyagok reprezentatív átlagával;
iv. ugyanazt a mintaanyagot kell használni valamennyi tesztnél a lehető legszélesebb körű termőhelyi viszonyok között.
c) Értelmezés
i. a mintaanyaghoz viszonyítva legalább egy fontos tulajdonságra statisztikailag szignifikáns módon bizonyítani kell a lényeges magasabbrendűséget;
ii. egyértelműen jelezni kell, ha van olyan gazdasági vagy környezeti jelentőséggel bíró tulajdonság, amely szignifikánsan gyengébb eredményeket mutat a mintaanyaghoz képest, és amelynek hatását kedvező tulajdonságokkal kell ellensúlyozni.
4. IDEIGLENES ENGEDÉLYEZÉS
A ideiglenes engedély adható ki a kezdeti szakaszban elvégzett vizsgálatok eredménye alapján. A kezdeti szakaszban elvégzett vizsgálatokra alapított felsőbbrendűségi igényeket újra kell vizsgálni egy legfeljebb tízéves időszak után.
5. KEZDETI SZAKASZBAN ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK
A hivatalos szerv elfogadhatja a csemetekerti, üvegházi és laboratóriumi kísérleteket feltételes vagy végleges engedélyezéshez, ha kimutatható, hogy szoros összefüggés van a mért sajátosság és azok között a tulajdonságok között, amelyeket szokásosan erdészeti tesztekben becsülnek. Egyéb vizsgálandó tulajdonságoknak a 3. bekezdésben meghatározott követelményeket kell teljesíteniük.
--------------------------------------------------
VI. MELLÉKLET
KATEGÓRIÁK, AMELYEKBEN KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ ALAPANYAGBÓL SZÁRMAZÓ SZAPORÍTÓANYAG FORGALMAZHATÓ
Alapanyag típusa | Erdészeti szaporítóanyagok kategóriái (Címke színe színes címke vagy okmány használatakor) |
Azonosított származású (Sárga) | Szelektált (Zöld) | Kiemelt (Rózsaszín) | Tesztelt (Kék) |
Magforrás | x | | | |
Állomány | x | x | | x |
Magtermő ültetvény | | | x | x |
Család(ok) szülei | | | x | x |
Klón | | | x | x |
Klónkeverék | | | x | x |
--------------------------------------------------
VII. MELLÉKLET
A. RÉSZ Az I. mellékletben felsorolt fajok gyümölcs- és vetőmagjaival szembeni követelmények
1. Az I. mellékletben felsorolt fajok gyümölcs- és vetőmagjait csak akkor lehet forgalmazni, ha a gyümölcsmag vagy vetőmag eléri a legalább 99 %-os fajtisztasági szintet.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései ellenére az 1. bekezdésben felsorolt, közeli rokonságban álló fajok esetén - a mesterséges hibridek kivételével - fel kell tüntetni, ha a gyümölcsmag vagy vetőmag fajtisztasága nem éri el a 99 %-ot.
B. RÉSZ Az I. mellékletben felsorolt fajok és mesterséges hibridek növényi részeivel szembeni követelmények
Az I. mellékletben felsorolt fajok és mesterséges hibridek növényi részeinek elfogadható forgalmazhatósági minőséggel kell rendelkezniük. Az elfogadható forgalmazhatósági minőséget az általános tulajdonságokra, egészségességre és megfelelő méretre hivatkozással határozzák meg. A Populus spp. fajok esetében kijelenthető, hogy a C. részben meghatározott további követelmények teljesülnek.
C. RÉSZ A szárdugványokkal vagy csemetékkel szaporított Populus spp. külső minőségi szabványainak előírásai
1. Szárdugványok
a) A szárdugványok nem tekinthetők megfelelő forgalmazhatósági minőségűnek, ha az alábbi hiányosságok bármelyike fennáll:
i. hajtásrészük több mint két éves;
ii. kettőnél kevesebb jól fejlett rügyük van;
iii. nekrózissal érintettek vagy károsító szervezetek károkozását mutatják;
iv. kiszáradás, túlhevülés, penészedés vagy rothadás jeleit mutatják.
b) A szárdugványok minimális méretei
- legkisebb hossz: 20 cm,
- minimális felső átmérő:
EC 1. osztály: 8 mm
EC 2. osztály: 10 mm.
2. Csemeték
a) A csemeték nem tekinthetők megfelelő forgalmazhatósági minőségűnek, ha az alábbi hiányosságok bármelyike fennáll:
- hajtásrészük több mint három éves,
- ötnél kevesebb jól fejlett rügyük van,
- nekrózissal érintettek vagy károsító szervezetek károkozását mutatják;
- kiszáradás, túlhevülés, penészedés vagy rothadás jeleit mutatják.
- metszési vágásokon kívüli sérüléseik vannak,
- több törzsük van,
- törzsük túlzottan görbe.
b) A csemeték méretosztályai
Osztály | Legkisebb átmérő középen (mm) | Legkisebb magasság (m) |
Nem Földközi-tengeri régiók
N1 | 6 | 1,5 |
N2 | 15 | 3,00 |
Földközi-tengeri régiók
S1 | 25 | 3,00 |
S2 | 30 | 4,00 |
D. RÉSZ Az I. mellékletben felsorolt fajok és mesterséges hibridek ültetési anyagával szembeni követelmények
Az ültetési anyag rendelkezzen elfogadható forgalmazhatósági minőséggel. Az elfogadható forgalmazhatósági minőséget az általános tulajdonságokra, egészségességre, életképességre és fiziológiai minőségre való hivatkozással határozzák meg.
E. RÉSZ A mediterrán éghajlatú régiók végső felhasználói számára forgalmazott ültetési anyagokkal szembeni követelmények
Az ültetési anyagot csak akkor lehet forgalmazni, ha az egyes tételek 95 %-a megfelelő forgalmazhatósági minőségű.
1. Az ültetési anyagok nem tekinthetők megfelelő forgalmazhatósági minőségűnek, ha az alábbi hiányosságok bármelyike fennáll:
a) a nem metszési vágásokból vagy a kiemelésből származó sérülések;
b) egy vezérhajtás kialakítására lehetőséget biztosító rügyek hiánya;
c) többes törzs;
d) deformált gyökérrendszer;
e) kiszáradás, túlhevülés, penészedés, rothadás vagy egyéb károsító szervezetek jelei;
f) a növények nem rendelkeznek megfelelő gyökér-törzs aránnyal.
2. Növények mérete
Faj | Legmagasabb kor (évek) | Legkisebb magasság (cm) | Legnagyobb magasság (cm) | Legkisebb gyökfő átmérő (mm) |
Pinus halepensis | 1 | 8 | 25 | 2 |
2 | 12 | 40 | 3 |
Pinus leucodermis | 1 | 8 | 25 | 2 |
2 | 10 | 35 | 3 |
Pinus nigra | 1 | 8 | 15 | 2 |
2 | 10 | 20 | 3 |
Pinus pinaster | 1 | 7 | 30 | 2 |
2 | 15 | 45 | 3 |
Pinus pinea | 1 | 10 | 30 | 3 |
2 | 15 | 40 | 4 |
Quercus ilex | 1 | 8 | 30 | 2 |
2 | 15 | 50 | 3 |
Quercus suber | 1 | 13 | 60 | 3 |
3. A konténerek mérete, amennyiben használatos:
Faj | A konténer legkisebb térfogata (cm3) |
Pinus pinaster | 120 |
Egyéb fajok | 200 |
--------------------------------------------------
VIII. MELLÉKLET
A. RÉSZ
+++++ TIFF +++++
B. RÉSZ
+++++ TIFF +++++
C. RÉSZ
+++++ TIFF +++++
--------------------------------------------------
IX. MELLÉKLET
KORRELÁCIÓS TÁBLÁZAT
A.
66/404/EGK irányelv | Ezen irányelv |
2., 16. és 16b. cikkek | 3. cikk |
5., 5b. és 5d. cikkek | 4. cikk |
- | 5. cikk |
- | 7. cikk |
- | 8. cikk |
5a. cikk | 9. cikk |
13a. cikk | 11. cikk |
- | 12. cikk |
- | 20. cikk |
- | 21. cikk |
- | 22. cikk |
16a. cikk | 23. cikk |
- | 24. cikk |
- | 25. cikk |
5e. cikk | 27. cikk |
- | 29. cikk |
- | 30. cikk |
2. cikk | I. melléklet |
- | II. melléklet |
I. melléklet | III. melléklet |
- | IV. melléklet |
II. melléklet | V. melléklet |
- | VI. melléklet |
- | VII. melléklet |
III. melléklet (részben) | VIII. melléklet |
- | IX. melléklet |
B.
71/161/EGK irányelv | Ezen irányelv |
3. cikk (2) bekezdés, 16. és 17. cikkek | 3. cikk |
- | 4. cikk |
- | 5. cikk |
5., 6. cikk (1) bekezdés és 8. cikk | 6. cikk |
- | 7. cikk |
- | 8. cikk |
- | 9. cikk |
- | 10. cikk |
- | 11. cikk |
- | 12. cikk |
- | 13. cikk |
10. és 11. cikkek | 14. cikk |
- | 15. cikk |
- | 19. cikk |
- | 20. cikk |
- | 21. cikk |
- | 22. cikk |
- | 24. cikk |
- | 25. cikk |
- | 27. cikk |
- | 29. cikk |
- | 30. cikk |
2. cikk | I. melléklet |
- | II. melléklet |
- | III. melléklet |
- | IV. melléklet |
- | V. melléklet |
- | VI. melléklet |
2. és 3. mellékletek | VII. melléklet |
- | VIII. melléklet |
- | IX. melléklet |
--------------------------------------------------
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31999L0105 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31999L0105&locale=hu A dokumentum konszolidált változatai magyar nyelven nem elérhetőek.