BH 2003.7.279 I. A felüljáró építése következményeként az érintett ingatlan tulajdonosait ért károk elbírálása. [Ptk. 339. § (1) bek.].

II. A keresethez való kötöttség nem jelent jogcímhez való kötöttséget [Pp. 215. §].

Az I. r. felperes módosított keresetében 1 900 000 forint, a II. r. felperes 1 500 000 forint kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket. Keresetüket arra alapították, hogy a közös tulajdonukat képező ingatlanuk előtt létesített felüljáró forgalomba helyezésével okozati összefüggésben, annak ártalmas hatásai folytán az ingatlanuk forgalmi értéke a keresetükben megjelölt összeggel csökkent.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. r. és a III. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte, hogy az I. r. felperesnek 535 000 forintot, a II. r. felperesnek 465 000 forintot és ennek 1995. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 20 százalékos kamatát fizessék meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntésének indokolása szerint a kisajátítási kártalanítás szabályait alkalmazva, a beszerzett igazságügyi szakértői véleményből kiindulva, az I. r. felperes ingatlanrészében 535 000 forint, míg a II. r. alperes ingatlanrészében 465 000 forint az értékcsökkenés, figyelemmel az ingatlant ért környezeti hatásokra, amelyek az ingatlan használhatóságát hátrányosan befolyásolják.

Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, mert a perbeli közút ugyan az állam tulajdonát képezi, kezelője azonban a II. r. alperes.

Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. és a III. r. alperesek fellebbeztek, annak részbeni megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az egyetemleges marasztalás mellőzésével a II. r. alperes által az I. r. felperes javára fizetendő marasztalási összeget 535 000 forintról 375 000 forintra, míg a II. r. felperes javára fizetendő marasztalási összeget 465 000 forintról 325 000 forintra szállította le. A III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Úgy foglalt állást, hogy a II. r. alperest mint a vagyonkezelői jog jogosultját megilletik a tulajdonosi jogok és kötelezettségek. Ezért a Ptk. 100. §-ának alkalmazásával a jogellenesség megállapítását nem zárja ki, hogy a II. r. alperes a felüljáró építése során az építési, környezetvédelmi és egyéb előírásokat megtartotta. Jogellenes minden magatartás, amely másokat szükségtelenül zavar. Az adott esetben a II. r. alperes nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a felüljáró üzemeltetésével együtt járó zajszintet a lehetőségekhez képest a legalacsonyabbra csökkentse. A felróhatóság hiányát az eljárás során nem bizonyította, ezért kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ában foglaltak alapján fennáll. A kártérítés összegszerűsége körében elfogadta a Műszaki Szakértői Iroda aggálytalan és megalapozott véleményében foglaltakat, és ennek alapján az ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét leszállította. A késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdő időpontját 1999. december 1. napjára változtatta meg, mivel a szakértői vélemény a felperesi ingatlan értékcsökkenését az 1999. novemberi ingatlanforgalmi értékek alapulvételével határozta meg. A III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a szervizút károsító hatása csekély, s a III. r. alperes az útnak nem a tulajdonosa vagy a kezelője.

A jogerős ítélet ellen mind a felperesek, mind a II. r. alperes felülvizsgálati kérelemmel éltek.