BH 2007.6.197 Ha a munkavállaló munkaképesség-csökkenése 67%, ebből baleseti eredetű 15%, a munkáltató kárfelelőssége a kár 22%-ára terjed ki. Az, hogy a munkahelyi balesetből eredően a munkavál­lalónak maradandó fizikai és pszichés károsodása keletkezett, a kárigényt megalapozza, nem szükséges súlyos vagy jelentős hátrány okozása [Mt. 174. § (2) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. § (1), (2), (4) és (5) bekezdésébe, a 185. §-ába, a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 360. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Érvelésének lényege szerint a bíróságok a mérlegelés szabályait figyelmen kívül hagyva, az igazságügyi orvos-szakértői véleményeket indokolatlanul mellőzve utasították el a nem vagyoni kártérítés iránti követelését. Emiatt a szakértő által kimutatott munkahelyi balesettel összefüggő 20%-os mértékű munkaképesség-csökkenése értékelés nélkül maradt. Álláspontja szerint nemcsak a munkahelyi balesetnek, hanem az alperes jogerős ítélettel megállapított jogellenes felmondásának is szerepe volt a jelenlegi egészségi állapota kialakításában. Mindezek miatt a nem vagyoni kártérítés körében - tartalmilag - a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, annak a baleset napjától járó kamatát, illetve havi 20 000 forint keresetveszteségi járadék megfizetését kérte. Utóbbi igényét általános kártérítésként jelölte meg, mert az alperesnél megtörtént jelentős változások miatt pontos béradatok nem állapíthatók meg. Másodlagosan a 2003. november 10-ei beadványában foglaltak teljesítését kérte.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes betegsége nincs összefüggésben a munkahelyi körülményekkel, ezért a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló követelés nem megalapozott. Indokolatlannak, illetve számszaki szempontból megalapozatlannak minősítette a felperesnek az eddig folyósított keresetveszteségi járadékot meghaladóan előterjesztett igényét. Megítélése szerint a jogerős ítélettel elbírált felmondási ügynek nincs, a felperes saját magatartásának azonban van szerepe a 67%-os munkaképesség-csökkenésben, továbbá a rokkantsági nyugdíjassá válásában. Mindezek, továbbá a felperesi magatartás további értékelése alapján az alperes álláspontja szerint a felperesnek további kártérítéssel nem tartozik.

Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.

A felperes 1984. február 1-jétől különböző munkakörökben állt az alperes alkalmazásában. A felek között az alperes rendes felmondása tárgyában indult perben az elsőfokú bíróság 2002. január 22-én jogerőre emelkedett részítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és a felperes javára marasztalta az alperest elmaradt munkabérben, valamint nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítésben.

A felperes 1999. január 4-én válltöréssel járó munkahelyi balesetet szenvedett, amelyre vonatkozóan az alperes a kártérítési felelősségét elismerte, és a felperes részére megtérítette a dologi kárt és az útiköltséget. A felperes elmaradt jövedelem, valamint a jogellenesnek bizonyult rendes felmondás és az üzemi baleset miatt nem vagyoni kártérítés, valamint elmaradt jövedelem megfizetése iránt is követelést terjesztett elő.

A munkaügyi bíróság kiegészített ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Az alperest lejárt és jövőben havonta esedékes keresetveszteségi járadék megfizetésére kötelezte. E körben rendelkezett a kamatról, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján megállapította, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%, ezen belül munkahelyi balesettel összefüggően a sérüléséből eredően 10%, a pszichés károsodás miatt szintén 10%, ezért az alperes kerekítetten a felperes kára 15%-ának megfizetésére köteles. A munkaügyi bíróság ennek alapján az Mt. 182. § alkalmazásával állapította meg a felperes részére járó járadék összegét azzal, hogy mivel a 2004. évre vonatkozó bérfejlesztés mértéke nem volt ismert, a 2003. évre irányadó adatokat vette figyelembe.

A munkaügyi bíróság megítélése szerint a rendes felmondás jogellenességének jogkövetkezményét a bíróság a jogerős részítéletben már értékelte. A bizonyítékok nem támasztották alá a felperesnek azt az állítását, hogy a munkahelyi balesettel összefüggésben az életében súlyos, illetve jelentős hátrányok keletkeztek. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a jelentős átszervezések és létszámleépítések valamennyi munkavállalót egyformán érintették, ezért kizárólag emiatt az ítélkezési gyakorlat alapján a felperes nem vagyoni kártérítésre nem jogosult.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ennek megfelelően rendelkezett a másodfokú perköltségről és a fellebbezési illetékről.

A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás részbeni kiegészítésével meghallgatta az igazságügyi orvos szakértőt. A bizonyítékok és az orvos szakértő szóbeli véleménykiegészítése alapján helyesnek találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azzal a pontosítással, hogy a pszichés károsodás csak részben és közvetett módon áll okozati összefüggésben az 1999. január 4-én elszenvedett munkahelyi balesettel. A másodfokú bíróság figyelembe véve az MK 30. számú állásfoglalást, elutasította a felperesnek az alperes teljes kártérítési felelőssége megállapítására irányuló kérelmét. Az EBH 470. számú határozat alapján helyesnek találta az arányszámítás alapján az elsőfokú bíróság által kimondott 15%-os mértékű alperesi kártérítési felelősséget. A jogellenes rendes felmondással összefüggésben az elsőfokú bíróság helytálló­nak talált indokolásán túlmenően arra is rámutatott, hogy a felperes a felmondás előtt, 2001. január 1-jétől III. csoportú rokkant volt. Az átszervezések és a létszámleépítés által kiváltott bizonytalansági érzést az elsőfokú bírósággal egyezően nem minősítette egymagában nem vagyoni kártérítés jogalapjaként.