A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27401/2015/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Kukla Angelika

Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

7.K.27.401/2015/11. szám

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Farnas József ügyvéd (...) által képviselt ... (...) felperesnek - Daniné dr. Égető Mária jogtanácsos (...) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa Gy. u. 128-132) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság megállapítja, hogy 63 610 (hatvanháromezer-hatszáztíz) forint illeték az állam terhén marad.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 napon belül - 52 550 (ötvenkettőezer-ötszázötven) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A bíróság a keresetlevél, az ellenkérelem, a közigazgatási- és periratok, valamint a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A NAV ... Megyei Adóigazgatósága Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztálya, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2013. április 1. és 2013. június 30-a közötti időszakokra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó (áfa) adónemben.

Az elsőfokú adóhatóság a 2008116868. ügyszámú (2035208765. iktatószámú) határozatával a felperes terhére 1 704 000 forint adókülönbözetet állapított meg, az adóhiány után 327 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 133 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg.

A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt.

A másodfokú hatóság (alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta a 5029761947. számú határozatával akként, hogy az adókülönbözetet 1 443 000 forintban állapította meg, mely után 301 000 forint adóbírságot és 113 000 forint késedelmi pótlékot számított fel, valamint az elsőfokú határozat indokolását is megváltoztatta.

Az adóhatósági megállapítások alapját az alábbi ügylet képezte.

A felperes 2002. szeptember 26-án megbízási szerződést kötött a saját tulajdonában álló V. Zrt-vel (a továbbiakban: V. Zrt.) az önkormányzat tulajdonában álló egyes ingatlanok - fizető parkolóhelyek - működtetése céljából. Az e tárgykört is tartalmazó megbízási szerződés 2. pontja az alábbiakról rendelkezett: a megbízott (V. Zrt.) - a megbízási szerződés 1. számú mellékletében felsorolt lakáscélú ingatlanok és a fizető parkolóhelyekkel érintett közterületek kivételével - az ingatlanok hasznosítási jogáért, illetve használatáért díjat fizet a megbízó részére, ugyanakkor megilleti a hasznosításból származó bevételek és terhelik az ezzel összefüggő költségek. A szerződés IV.6. pontja rendelkezik a parkolási rendszerrel összefüggő közterületekről, illetve az üzemeltetés feltételeiről, amely azt is tartalmazza, hogy a parkolási rendszer működtetésével összefüggő várakozási díj és pótdíj bevétel, valamint a költségek a megbízót (felperest) illetik, illetve terhelik.

A megbízási szerződés V.3. bekezdése rendelkezik arról, hogy a parkolási ügyletek bevételét a megbízott saját nevében tartja nyilván és számlázza ki az ügyfelek részére, a megbízót megillető várakozási díj és pótdíj összegéről havonta, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig a megbízott a megbízó részére kimutatást készít. Ezen kimutatás alapján a megbízó az őt megillető díjakról számlát bocsát ki a megbízott részére. A számla végösszegét a megbízott a tárgyhónapot követő hónap 20. napján köteles a megbízó részére átutalni. A parkolási üzletág működtetésével kapcsolatban felmerült költségekről a megbízott számlát bocsát ki a megbízó részére. A felek ezt meghaladóan arról is megállapodtak, hogy 5 % nyereség megilleti a megbízottat, így a V. Zrt. az elszámolása során 5 % mértékű nyereséghányaddal számlázta ki az önkormányzat felé a parkolási rendszert üzemeltetésének díját.

A szerződés alapján a felperest megillető várakozási díj és pótdíj összegéről a V. Zrt. havonta a felperesi önkormányzat részére kimutatást készített, a kimutatás alapján az önkormányzat a díjakról: a várakozási díjról 27 %-os mértékű általános forgalmi adó felszámításával, a pótdíjról áfakörön kívüli tételként számlát bocsátott ki a V. Zrt. részére.

Az adóhatóság megállapítása szerint azonban e számlázási gyakorlat helytelen, tekintettel arra, hogy a várakozási díjakat és pótdíjakat az adóhatóság az Áfatörvény 259. § 6.) pontja szerint ellenértéknek tekintette, az önkormányzat és a V. Zrt. közötti kapcsolatot az Áfatörvény 13. § (1), (2) bekezdése szerint szolgáltatásnyújtásnak minősítette, amely vagyonértékű jog átengedésével realizálódott. A hatósági álláspont szerint az önkormányzat a parkolási közszolgáltatás ellátásának gyakorlását biztosító jogot engedi át ellenérték fejében, a V. Zrt. részére, ezáltal a megbízó az Áfatörvény előírásai szerint szolgáltatást nyújt a megbízott részére (vagyonértékű jog átengedése formájában). A szolgáltatás igénybe vételére tekintettel a V. Zrt. ellenérték megfizetésére kötelezett. Az önkormányzat részére átadásra kerülő bevételek, azaz a beszedett parkolási díjaknak, illetve pótdíjaknak megfelelő összegek az Áfatörvény szerinti ellenértéknek minősülnek, ezáltal az általános forgalmi adó alapjába tartózó tételként szükséges kezelni azokat teljes körűen. A megbízott (V Zrt.) nem a parkolási díjakat, illetve pótdíjakat, hanem azok összege alapján meghatározott ellenértéket fizeti meg a megbízó részére.

Az adóhatóság által megállapításra került, hogy a pótdíjakból származó bevétel összege - a felperes helytelen számlázási gyakorlata szerint - áfát nem tartalmazott. Az alperes megállapítása szerint mind a pótdíjat, mind a várakozási díjat ellenértéknek kell tekinteni és ennek az összesített ellenértéknek kellett volna feltüntetni a 27 %-os adótartalmát a számlán (számlákon). Mindezek alapján a hatóság a vagyoni értékű jog átengedése kapcsán az adó alapjának az önkormányzat által a V Zrt. felé havonta számlázott várakozási és pótdíj együttes összegét tekintette.

Mivel a V Zrt. által fizetett összegekre vagyoni értékű jog ellenértékként kell tekinteni, a hatósági álláspont szerint, ezért ki kell számolni a bruttó ellenértékből az áfatartalmat. Az elsőfokú adóhatóság a felperes által kiszámlázott pótdíj és parkolási díj nettó összegét tekintette áfa alapként. A másodfokú hatóság azonban megállapította, hogy a pótdíjat a V Zrt. áfa nélkül szedi be, ezért az nem várható el a V Zrt-től, hogy ő áfával terhelten számoljon el a felperes felé, ezért a másodfokú hatóság a pótdíj összegére, mint már áfával terhelt összegre tekintett. Az alperes a határozatában kimondta, hogy ügyfelektől a V Zrt. által a pótdíj vonatkozásában be nem szedett és így a felperes felé tovább nem utalt összegre már nem lehet rászámítani az áfatartalmat, ezért a másodfokú hatóság megváltoztatás útján törölte az elsőfokú határozat indokolás b. rész 2b) pontjában tett megállapításait, mivel a beszedett pótdíjak összegére rászámított áfatartalom nem folyhatott be a felpereshez, hiszen azt a VZrt. sem szedte be. A megváltoztatás ezért érintette az adóhiány összegét és ebből kifolyólag az adóbírság és késedelmi pótlék összege is megváltozott.