A Szegedi Törvényszék Bf.1494/2013/13. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 38. §, 92. §, 365. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 348. §, 351. §, 353. §, 371. §, 372. §] Bírók: Katona Dorottya, Kovalcsik Éva, Nógrádi Beáta

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

2.Bf.1494/2013/13.

A Szegedi Törvényszék a 2.Bf.1494/2013. számú büntetőügyben Szegeden, 2014. évi május hó 13. napján megtartott fellebbezési nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A rablás bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Makói Járásbíróság 2013. évi október hó 31. napján kihirdetett 2.Be.426/2013/2. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A szabadságvesztés tartamát 6 (hat) évre súlyosítja.

Megállapítja, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által 2013. évi november hó 1. napjától mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

A vádlott ideiglenes lakcíme: ....szám

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 2013. évi október hó 2. napjától előzetes fogva tartásban lévő vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében (Btk. 365. § (2) bekezdés, (1) bekezdés a) pont), ezért mint többszörös visszaesőt öt év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte vádlottat 93.761 forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor:

- az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés és közügyektől

eltiltás kiszabása érdekében,

- a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A vádlott védője írásban előterjesztett fellebbezésében a minősítés megváltoztatása, rablás bűntette helyett a vádlott bűnösségének lopás bűntettében történő megállapítását indítványozta, mert álláspontja szerint a vádlott cselekvősége az erőszak, illetve a fenyegetés tekintetében nem merítette ki a törvényi tényállási elemeket. Új igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichiátriai szakvélemény beszerzését, valamint a cselekményről készült videofelvétel tárgyaláson történő megtekintését indítványozta.

A Csongrád Megyei Főügyészség képviselője átiratában részbizonyítási eljárás lefolytatását indítványozta, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete eljárási szabálysértésre visszavezethető megalapozatlanságban szenved, mert az eljárás során kihallgatott 1, 2, 4. tanúkat nem a Be. 85. § (3) bekezdésében írtak szerint figyelmeztette, elmulasztotta ugyanis figyelmeztetni őket arra, hogy a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli, ezért a tanúk vallomása bizonyítékként nem értékelhető. Indítványozta a tanúk tárgyalásra történő megidézését és a törvényes figyelmeztetéseket követően ismételt kihallgatásukat, ezen túlmenően az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának, valamint a bűnösségi körülményeknek a kiegészítését. Észrevételezte, hogy tévesen rendelkezett az elsőfokú bíróság amikor megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható, mert a Btk. 38. § (4) bekezdés a) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani.

A Csongrád Megyei Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános tárgyaláson az írásban előterjesztett indítványait változatlanul fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetést és közügyektől eltiltást szabjon ki, állapítsa meg, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés-büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható és a kiszabott büntetésbe számítsa be a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala óta előzetes letartóztatásban töltött időt.

A vádlott védője a fellebbezési nyilvános tárgyaláson fellebbezését fenntartva elsősorban azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét lopás bűntettében mondja ki, másodsorban pedig az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra történő utasítását, mert álláspontja szerint az ügy nem volt alkalmas a bíróság elé állításos eljárás lefolytatására.

Kizárólag az ügyész által előterjesztett fellebbezés az alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Be. 348. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a 2013. évi október hó 31. napján megtartott tárgyaláson 1, 2. és 4. tanúkat nem figyelmeztette a Be. 85. § (3) bekezdésében írtak szerint arra, hogy a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli.

A Be. 85. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya. Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, valamint arra is, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a fentebb felsorolt tanúkat figyelmeztetni arra, hogy a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli, így tanúvallomásuk bizonyítékként nem értékelhető.

Ez az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának részbeni megalapozatlanságát eredményezte, mert az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását 1, 2. és 4. tanúk vallomására alapítottan állapította meg. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjában írtak szerint részben megalapozatlan volt, mert a hivatkozott tanúk vallomása nélkül a tényállás hiányos.

A másodfokú bíróság ezt a részbeni megalapozatlanságot akként küszöbölte ki, hogy a Be. 353. § (1) bekezdésében foglaltak alapján részbizonyítási eljárás keretében a törvényes figyelmeztetéseket követően kihallgatta 1, 2. és 4. tanúként.

A másodfokú bíróság a lefolytatott részbizonyítás eredménye, valamint a rendelkezésre álló iratok egybehangzó adatai alapján az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: