A Fővárosi Ítélőtábla Bf.30/2013/13. számú határozata emberölés bűntette (TÖBB EMBEREN elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.30/2013/13.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év július hó 2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben az Egri Törvényszék 1.B.394/2012/16. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt bűncselekmény jogszabályi hivatkozását a 2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdés és (2) bekezdés f) pontjaként jelöli meg.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 9 (kilenc) évre enyhíti, amelyet fegyházban rendel végrehajtani.

Megállapítja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

A házi őrizet befejező napja: 2012. év október hó 9.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A vádlottat az Egri Törvényszék 2012. október hó 10. napján kelt 1.B.394/2012/16. számú ítéletével bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bekezdés (2) bekezdés f) pontja], ezért 12 évi fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról az elkobzásról, bűnjelek kiadásáról, megsemmisítéséről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég BF.13/2013/1. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta, és mérlegeléssel hibamentesen állapította meg a tényállást. A megállapított tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a minősítés is törvényes.

Az elsőfokú bíróság helytálló érvekkel fejtette ki, hogy milyen okok miatt látta bizonyítottnak a vádlottnál az élet kioltására irányuló szándékot és helyesen fejtette ki, hogy az erős felindultságból elkövetettség jogi feltételei miért nem állnak fenn. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket körültekintően vette számba és súlyuknak megfelelően értékelte, a kiszabott büntetés szükséges a büntetési célok eléréséhez, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A védő a bejelentett fellebbezését írásban megindokolta, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat, illetve tényeket tévesen értékelte, és azokból téves következtetést vont le. Kifogásolta, hogy a védelem által előterjesztett tanúkat nem hallgatta meg az elsőfokú bíróság, illetőleg álláspontja szerint kiegészítő szakvélemény beszerzése is szükséges lett volna. A szakértői vélemény még ebben a formában is igazolja védence tekintetében azt, hogy erős felindulásban cselekedett, a méltányolható ok körében a vizsgálódás során jelentőséggel bír a sértett és az elkövető viszonya, a közöttük meglévő érzelmi kapcsolat, megállapítható a külső ok fennállása, amely a sértett felől sugárzotta vádlott irányába, így álláspont szerint az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének mindhárom feltétele rendelkezésre állt és megállapítható. Elsődlegesen tehát erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérletét látta megállapíthatónak, míg másodlagosan a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén a vádlott védője a bejelentettel egyezően tartotta fenn a fellebbezését, a korábban írásban benyújtott fellebbezését ismertette. Hangsúlyozta, hogy feltétlenül vizsgálandó lenne a vádlott és a sértett viszonya, ehhez kapcsolódóan a szakértői vélemény is azt tartalmazza, hogy a vádlott magába zárkózó személyiség, aki elfojtja az indulatait. Az elsőfokú bíróság mind a védelem, mind az ügyész által indítványozott tanúk meghallgatására vonatkozó indítványt elutasította, pedig a tanúk meghallgatása számos új adattal szolgált volna az erős felindulásban elkövetett cselekménnyel kapcsolatban. Álláspontja szerint iratellenes az ítélet, hiszen azt rögzítette, hogy a vádlott első kihallgatása védője jelenlétébe történt, pedig az első meghallgatáson védő nem volt jelen, ezzel szemben a jegyzőkönyv is rögzíti, hogy a vádlott ittas volt. Védő jelenléte nélkül ittas állapotban nem lehetett volna a nyomozás során a vádlottat meghallgatni, figyelemmel a gyanúsításra. A védő elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta.

A nyilvános ülésen jelenlévő ügyész az átiratban foglaltakat fenntartotta és az ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, mely részben a vádlott beismerésén alapult. A védelem által hivatkozott erős felindulásba elkövetett emberölés bűntettének megállapítására irányuló védelmi indítványt megalapozatlannak tartotta, mert a törvényi feltételek egyike sem áll fenn. A cselekmény oka elsődlegesen vádlott ittas állapota volt, és emiatt kifogásolta, hogy a sértett féltestvérét ott találta az egyik nevelt lányával. Emiatt alakult ki a szóváltás a sértettel, aminek eredményeként a vádlott elkövette a cselekményt. Semmilyen olyan erkölcsileg méltányolható körülmény nem volt, amely megalapozhatná az erős felindulást. A védelem által hivatkozott eljárási szabálysértések nem történtek meg, megalapozott volt a bizonyítási indítványok elutasítása. A kiszabott büntetés is arányos, ezért az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy őszintén megbánta a történteket.

A bejelentett védelmi fellebbezés kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta, eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének. Az eljárási résztvevőkkel szemben a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, s az arra adott válaszok is rögzítésre kerültek. A releváns okirati bizonyítékok felolvasása megtörtént. A bírósági eljárás során a perrendi szabályok betartásával kapcsolatos védelmi kifogások nem merültek fel, a védelem az eljárás nyomozati szakában történt eljárásjogi szabálysértéssel kapcsolatban tett megállapításokat.

E körben a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az eljárás nyomozati szakában valóban történt eljárási szabálysértés. Így helyesen hivatkozott a védő arra, hogy a 2012. év január hó 1 napján 1 óra 42 perctől tartott gyanúsítotti kihallgatásról a védő értesítése szabályszerűen megtörtént, de a védő a kihallgatáson nem jelent meg. A jegyzőkönyv azt is tartalmazza, hogy a vádlott önkéntes jelentkezése előtt másfél deci vodkát fogyasztott, ebből pedig megállapítható, hogy a kihallgatás idején nem volt józan, de az ittassága mértékére pontos adat nem áll rendelkezésre.