A Kúria Bfv.9/2015/6. számú precedensképes határozata emberölés bűntette (NYERESÉGVÁGYBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 13. §, 166. §] Bírók: Katona Sándor, Kiss Sándor, Molnár Gábor Miklós

A határozat elvi tartalma:

I. Az emberölés bűntettének tényállása ún. nyitott törvényi tényállás, bármely eredmény kiváltására alkalmas magatartással megvalósítható.

II. Ha a szándékos emberölés elkövetésének megállapítását az eredmény kívánása mellett az abba belenyugvás is megalapozza.

***********

KÚRIA

Bfv.II.9/2015/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. július 20. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II.r. terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a Debreceni Törvényszék 9.B.33/2012/133. számú, a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.323/2013/10. számú és a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Bfv.II.1349/2014/9. számú ítéleteit hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Debreceni Törvényszék a 2013. február 14. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 9.B.33/2012/113. számú ítéletében két terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II.r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében (1978. év IV. tv. - a továbbiakban korábbi Btk. - 166.§ (1) bek., (2) bek. b) pontja) 2 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében (korábbi Btk.321.§ (1) bek.), társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében (korábbi Btk. 170.§ (1) bek., (2) bek.) és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében (korábbi Btk.176.§ (1) bek., (2) bek. a) pont, (4) bek.). A II.r. terheltet ezért, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A terhelt és védője által bejelentett fellebbezések alapján a II.r. terhelt tekintetében másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2013. június 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott Bf.I.323/2013/10. számú ítéletében a törvényszék ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt esetében az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró rendelkezést mellőzte és úgy rendelkezett, hogy a II.r. terhelt legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II.r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

A Legfőbb Ügyészségnek az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII.15.) AB számú határozatára figyelemmel a Be.416.§ (1) bekezdés e) pontjára alapított felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2015. március 25. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott Bfv.II.1349/2014/5. számú ítéletével a Debreceni Törvényszék és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletét a II.r. terheltet érintően részben megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetést a korábbi Btk.85.§ (4) bekezdésének mellőzésével, a 85.§ (2) bekezdésének alkalmazásával akként enyhítette, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés helyett 20 évi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a II.r. terhelt a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A Kúria a megtámadott határozatot egyebekben nem érintette.

II.r. terhelt - még a felülvizsgálati határozat meghozatalát megelőző időpontban - a Debreceni Törvényszék elsőfokú és a Debreceni Ítélőtábla másodfokú ítélete ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be, melyben a jogerős határozatban foglaltakat sérelmezte. Álláspontja szerint a terhére szándékos emberölés bűntette nem lett volna megállapítható, mivel fegyvert, szúró, vágó vagy ütőeszközt, amely emberi élet kioltására lett volna alkalmas, nem vittek magukkal. A lakásban megtalálható és az említett célra alkalmas eszközöket sem használták. Igaz ugyan, hogy a sértettet kézzel bántalmazták, de sem fojtást, sem gégére mért ütést nem alkalmaztak. A sértett csak a kórházba szállítását követő 4-5 nap múlva hunyt el, a távozásukat követően a lakásba érkezők a sértettet életben találták, és nem látták szükségét annak, hogy hozzá mentőt hívjanak. Tudatosan megölni a sértettet nem akarták. Nem kizárt, hogy távuzásukat követően a sértett felállt, el is eshetett, a fejét is beüthette, ami a halálához vezetett. A terhén megállapított ölési cselekmény gondatlanságból elkövetésének megállapítását kérte.

A Legfőbb Ügyészség BF.794/2015. számú átiratában a II.r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg, ezért a Kúria felülvizsgálati határozatával megváltoztatott jogerős határozat a II.r. terhelt tekintetében történő hatályában fenntartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség az átiratban a törvényben kizártnak jelölt meg minden olyan terhelti hivatkozást, amely a jogerős határozatban rögzített tényállással ellentétes. Ugyanakkor a terhelt gondatlan elkövetésre hivatkozását alaptalannak, a jelen felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok e körben kialakított álláspontját mindenben törvényesnek tartotta.

A Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra a terhelt és védője észrevételt nem tett.

A Kúria a II.r. terhelt felülvizsgálati indítványát a Be.420.§ (1) bekezdése értelmében tanácsülésen bírálta el, és a felülvizsgálati indítványt - maradéktalanul egyetértve e körben a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal - részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.