A Kúria Kfv.35182/2020/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 137. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 108. §, 115. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Önmagában az irányelvi és a törvényi levonási jog szabályozásából automatikusan, bevallás benyújtása nélkül a levonási jog nem érvényesül. 2006/112 EK irányelv 250-252. cikk

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.182/2020/6.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Tasnádi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tasnádi Gábor ügyvéd)

Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Tokaji Fruzsina kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (7. sorszám)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 43.K.28.417/2019/6. ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 43.K.28.417/2019/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 250.000 (kettőszáz-ötvenezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.222.700 (egymillió- kétszázhuszonkétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes adószámát 2015. április 8. napjával az adóhatóság jogerősen törölte, miután 2013. szeptember 27-től 2013. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozó elektronikus beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségét elmulasztotta. A felperes az adószám törlésének alapjául szolgáló mulasztást 2015. június 10. napjával pótolta, ezért az adóhatóság a felperes adószámát és közösségi adószámát e napi hatállyal megállapította.

[2] A felperest 2014. évben 2014. június 30. napjáig negyedéves, ezt követően havi áfabevallási kötelezettség terhelte. A felperes 2014. október 20. napján nyújtotta be a 2014. III. negyedévre vonatkozó áfabevallását, melyet az adóhatóság többszöri felhívására sem javított, így azt a rendszer nem fogadta be, a bevallás érdemi számadatok rögzítése nélkül irattárba került. A felperes 2016. augusztus 8. napján helyes bevallási gyakorisággal, de ismételten hibásan nyújtotta be a 2014. szeptemberi áfa bevallását, melyet 2016. szeptember 26.napján javított, majd 2016. december 6.napján önellenőrzést végzett. Az adóhatóság jelezte, hogy bevallása tartalmi szempontból hibásnak minősül, mert a törölt adószámra figyelemmel levonható adót nem tartalmazhat.

[3] A felperes a bevallását nem javította, hanem 2016. december 22. napján benyújtott kérelmében az adószám törlését megelőző időszakra, 2014. szeptember hónapra 12.227.000 Ft általános forgalmi adó levonás elismerését kérte. Kérelmét az első fokon eljárt adóhatóság elutasította, a fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. június 3. napján kelt 2234736707 számú határozatával az első fokú döntést helybenhagyta. Álláspontja szerint a 2015. január 1. napjától hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 137. § (3) bekezdésének szabálya alapján a felperes adólevonási joga 2014. szeptember hónap vonatkozásában elenyészett. Hangsúlyozta, hogy a felperes a 2014. szeptember hónapra vonatkozó áfabevallását az adószám törlését követően 2016. augusztus 8. napján nyújtotta be ismételten oly módon, hogy az a bevallás a felperes által történő javítást követően feldolgozásra alkalmas volt és a felperes adószámláján könyvelésre is került.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az alperesi határozat első fokú döntésre is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a 2014 szeptemberére benyújtott áfabevallásában feltüntetett levonható adó összege és késedelmi kamata az adószámláján jóváírásra kerüljön és a visszafizetés megtörténjen. Nézete szerint az adóhatóság jogellenesen utasította el a vitás időszakra benyújtott önellenőrzésében feltüntetett levonható áfa adószámlán történő jóváírását, határozata sérti az Áfa tv. 137. §-át, valamint az Európai Unió Tanácsának hozzáadott értékadóról szóló 2006/112 EK irányelvét. Hangsúlyozta, hogy az Áfa tv. jelenlegi hatályos 137. § (3) bekezdésében írt második mondatát csak 2015. január 1-jével iktatta be a jogalkotó, így csak az adószám jogerős törlését követően keletkezett adólevonási jog érvényesítése kapcsán alkalmazható e rendelkezés. A felperes esetében a régi jogi szabályozás az irányadó, melynek értelmében a felperes adószáma nem került felfüggesztésre, így felfüggesztés hiányában az adólevonási jog elenyészésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Arra is utalt, hogy az adószám törlését megelőző időszakokra az adóbevallások benyújtásra kerültek, csak nem megfelelő gyakorisággal, ezért azok nem kerültek könyvelésre. Mindezektől függetlenül megállapítható, hogy levonási jogát érvényesíteni kívánta.

[5] Az Áfa tv. 2015. január 1. napjától hatályos 137. §-ának visszamenőleges alkalmazásával kapcsolatban a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 15. § (2) bekezdésében foglalt tilalomra is hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy adólevonási joga 2014. december 31. előtt keletkezett, a Jat. 15. § (2) bekezdését alkalmazva ez azt jelenti, hogy az Áfa tv. 2014. december 31. napjáig hatályos szövege alkalmazható a levonási jog elenyészésével összefüggésben. Amennyiben ezt nem így kellene értelmezni, akkor bármely jogszabályi változás irányadó lenne a már folyamatban lévő jogviszonyokban, ez azonban súlyosan sértené a jogbiztonság és a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának követelményét. Állította továbbá, hogy a HÉA irányelv 167., 168., 176., 177. cikkei is sérelmet szenvednek az alperesi jogértelmezéssel. Kérte a bíróságtól az alkotmánybírósági és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[6] Az alperes védiratában határozatának indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet