62010CN0617[1]

C-617/10. sz. ügy: A Haparanda tingsrätt (Svédország) által 2010. december 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Åklagaren kontra Hans Åkerberg Fransson

5.3.2011 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 72/14

A Haparanda tingsrätt (Svédország) által 2010. december 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Åklagaren kontra Hans Åkerberg Fransson

(C-617/10. sz. ügy)

2011/C 72/24

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Haparanda tingsrätt

Az alapeljárás felei

Felperes: Åklagaren

Alperes: Hans Åkerberg Fransson

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1. A svéd jog szerint a nemzeti bíróságnak egyértelmű támogatást kell találnia az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában ahhoz, hogy mellőzhesse azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek sérthetik az EJEE 7. kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke szerinti ne bis in idem elvét és ezáltal az Európai Unió 2000. december 7-i Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 50. cikkét. Összeegyeztethető-e az uniós joggal és különösen annak általános elveivel, ideértve az uniós jog elsőbbségének és közvetlen hatályának elvét, a nemzeti rendelkezések alkalmazásának mellőzésére vonatkozó efféle nemzeti jogi feltétel?

2. Az EJEE 7. kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke és a Charta 50. cikke szerinti ne bis in idem elvének hatálya alá tartozik-e az adóbűncselekmények miatti vádemelés megengedhetősége, ha korábban ugyanazon téves adatközlés miatt közigazgatási eljárás keretében meghatározott pénzbüntetést (adóbírságot) szabtak ki a vádlottra?

3. Befolyásolja-e a második kérdésre adandó választ az a tény, hogy ezeket a szankciókat oly módon kell összehangolni, hogy a rendes bíróságok a büntetőeljárásokban csökkenthetik a büntetést, ha a vádlottra ugyanazon téves adatközlés miatt adóbírságot is kiszabtak?

4. A második kérdésben említett ne bis in idem elvének hatálya alatt bizonyos körülmények között megengedhető, hogy egy már vizsgált és szankcionált cselekmény vonatkozásában új eljárásban további szankciókat szabjanak ki. A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén teljesülnek-e a különböző szankciók külön eljárásokban történő kiszabásának a ne bis in idem elve szerinti feltételei, ha a későbbi eljárásban az ügy körülményeinek új és a korábbi eljárástól független vizsgálatára kerül sor?

5. Az adóbírságok kiszabásának és az adóbűncselekményekért való felelősség külön eljárásban történő vizsgálatának svéd rendszere mögött számos közérdekű indok húzódik meg, amelyek ismertetésére a későbbiekben részletesebben is sor kerül. A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén összeegyeztethető-e a ne bis in idem elvével a svéd rendszerhez hasonló rendszer, ha, anélkül, hogy szükséges lenne tartózkodni akár az adóbírságok kiszabásától, akár az adóbűncselekményekért való felelősségről történő döntéstől, létre lehetne hozni egy olyan rendszert, amely nem tartozna a ne bis in idem elvének hatálya alá, oly módon, hogy - az adóbűncselekményért való felelősség felmerülése esetén - a Skatteverket és adott esetben a közigazgatási bíróságok adóbírságok kiszabására vonatkozó döntési joga átszállna az adóbűncselekmények vádját vizsgáló rendes bíróságokra?