BH 1991.7.293 Nincs helye a kártérítési igény érdemi vizsgálat nélküli elutasításának azon az alapon, hogy a károsult a büntetőeljárásról szóló törvény álapján jogosult kártalanításra [Ptk. 349. §].

A megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt folytatott nyomozást a felperes és társai ellen. A felperes először 1985. május 24-étől 1986. június 14-ig volt előzetes letartóztatásban, ekkor a megyei bíróság szabadlábra helyezte, majd 1986. július 3-án ismét elrendelték az előzetes letartóztatását, melyet azonban csak 1986. augusztus 28-án foganatosítottak. Ettől az időtől kezdve 1986. október 16-ig tehát összesen 14 hónapig és 6 napig állt a felperes kényszerintézkedés hatálya alatt. A büntetőeljárás több évig tartott, majd a megyei bíróság 1989. július 6-án a felperessel szemben az eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján megszüntette, az ügyész ugyanis a vádat a tárgyaláson elejtette, mert a rendelkezésre álló adatok a felperessel szembeni vádat nem támasztották alá.

A felperes 1989. október 12-én kártalanítási kérelmet terjesztett elő 408 339 Ft összegben. Egy ízben 262 700 Ft, majd 85 875 Ft kártalanításban részesült.

A felperes - jogi képviselő je útján - 1990. április 17-én terjesztett elő keresetlevelet a kerületi bíróság előtt, amelyben a Be. 383. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 385. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással további 109 115 Ft kártalanítás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A kerületi bíróság 1990. május 21. napján a felperes államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló keresetlevelét a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a Fővárosi Bírósághoz mint az igény elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz tette át.

A Fővárosi Bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára hivatkozással, elutasította. Indokolása szerint a Be. 383. §-ának (1) bekezdése alapján kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, ha a büntetőeljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, illetőleg büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Álláspontja szerint a felperes kárigényére a Be. 383-385. §-aiban szabályozott eljárás szabályait kell alkalmazni. Ez kizárja, hogy a Ptk. 349. §-ában szabályozott kártérítés felől döntsön a bíróság. A Fővárosi Bíróság tehát a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította mint nyilvánvalóan alaptalant, mert "annak érdemi vizsgálata nélkül az anyagi jogszabályok alapján is felismerhető, hogy a követelést nem lehet teljesíteni, mert nem a Ptk, hanem a Be szabályai az irányadók a perbeli kárigényre".