BH 1985.10.377 A tanú kihallgatásáról a nyomozás során felvett jegyzőkönyv tárgyaláson való felolvasásának és a tárgyaláson való megjelenésben akadályozott tanú kihallgatásának feltételei [Be. 83. § (3) bek., 206. § (2) bek., 261. § (1) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért - börtönben végrehajtandó - 3 évi eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádbeli napon a vádlott már a délelőtti órákban italozni kezdett a lakásán, s az emiatt a feleségével keletkezett vita veszekedéssé fajult. A vádlottat felszólította a felesége - az ügy sértettje -, hogy költözködjék el. A vádlott megkezdte ingóságainak csomagolását, közben azonban eltávozott otthonról, és újból szeszes italt fogyasztott.

A délutáni órákban, amikor a sértett a háztulajdonossal F. J-néval az udvaron beszélgetett, a vádlott a lakásban magához vett egy 16 cm pengehosszúságú kést, azt a háta mögé rejtve megközelítette a feleségét, és két esetben hátbaszúrta. Az egyik közepes erejű szúrás megnyitotta a mellüreget és közvetlen életveszéllyel járó vér- és légmellet okozott; a másik szúrás közepesnél kisebb erőbehatással leadott volt, és 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott.

Az első fokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével járt el, amikor a nyomozás során tanúként kihallgatott F. J-né tárgyaláson történt kihallgatása helyett felolvasta a nevezett tanúnak a nyomozás során tett vallomását, és azt mint bizonyítékot értékelése körébe vonta.

A büntető eljárási törvény az okiratoknak bizonyítékként felhasználására vonatkozóan korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. A Be. 83. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a tanúvallomás tartalmát rögzítő okirat - mint bizonyítási eszköz - csak a Be. rendelkezései szerint és a közvetlenség sérelme nélkül használható fel: erre csak abban az esetben van mód, ha a tanúvallomást tevő személy a tárgyaláson nem hallgatható ki. A Be. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja.

Az említett rendelkezések egymással összefüggésben értelmezhetők; vagyis a tanú vallomásáról készített - nyomozás során vagy tárgyaláson felvett - jegyzőkönyv csakis abban az esetben olvasható fel és értékelhető bizonyítékként, ha nem áll fenn annak a lehetősége, hogy a tanút - a közvetlenség alapján - a bíróság kihallgathassa. Mindazokban az esetekben tehát, amikor fennáll a tanú kihallgatásának a lehetősége, a bíróság köteles a tanút kihallgatni.