BH 2021.2.47 Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján indított perekben érvényesített megállapításra, majd marasztalásra irányuló igény esetében nem áll fenn a kötelezettség olyan személyessége, amely a vezető tisztségviselő (árnyékvezető) halála esetén a jogutódlás bekövetkezését és megállapítását kizárná. Az ilyen igény a hagyatéki tartozásokért fennálló felelősség korlátai között az örökösökkel szemben is megkötés nélkül érvényesíthető [Cstv. 33/A. §, 1952. évi III. tv. (rPp.) 61. §, 62. §].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és a III. rendű alperes fellebbezése alapján indult másodfokú eljárásban a IV. rendű alperes képviselője bejelentette, hogy a IV. rendű alperes 2019. október 14-én elhunyt. A bejelentésre tekintettel az ítélőtábla megállapította az eljárás félbeszakadását a IV. rendű alperes jogutódainak perbevonásáig vagy perbelépéséig.

[2] A felperes 2020. május 28-án bejelentette, a IV. rendű alperes jogutódait. Kérte jogutódlásuk megállapítását és V-VII. rendű alperesként történő perbevonásuk engedélyezését.

Az ítélőtábla határozata

[3] Az ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 61. § (1) bekezdése, 62. § (1) bekezdése alapján megállapította a jogutódlást és a perbevonás iránti kérelemnek helyt adott.

Fellebbezés

[4] A IV. rendű alperes örökösei fellebbezésükben kérték a végzés megváltoztatását annak megállapításával, hogy a IV. rendű alperes vonatkozásában nem állhat fenn a kereset jogcíme miatt jogutódlás, nincs helye az örökösök perbevonásának.

[5] Hangsúlyozták, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapíthatósága a IV. rendű alperes személye mint az Ny. U. Kft. volt cégvezetője tekintetében volt vizsgálandó. Az örökösök tekintetében nem vizsgálható a kereset tárgya szerinti vezető tisztségviselői felelősség.

[6] Hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.478/2015. számú végzésére, mely szerint a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti kereseti igény olyan sajátos személyhez kapcsolódó felelősségi alakzat, amely csak az alperes (a vezető) életében bírálható el.

[7] A IV. rendű alperes mint volt cégvezető önálló képviseleti joggal felruházott munkavállaló volt, a személyéhez kötődő tevékenység vagy mulasztás megállapíthatósága a per tárgya, ezért fogalmilag kizárt a jogutódlás a IV. rendű alperes vonatkozásában.

[8] Rámutattak, hogy nincs kereseti kérelem az örökösökkel szemben, az elsőfokú ítélet nem rájuk vonatkozik, s mivel a másodfokú eljárásban újabb tény előadására a felperesi kereset alátámasztására nincsen lehetőség, így az elsőfokú ítélet nem bírálható felül a másodfokú eljárásban a perbe vonni kívánt személyek vonatkozásában.

[9] A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A Kúria a fellebbezést az rPp. 233/A. §-a alapján eljárva bírálta el.

[11] A Kúria elsődlegesen vizsgálta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ában meghatározott eljárási konstrukciót, mely szerint elsődlegesen a megállapítási perben a bíróság vizsgálja a vezető tisztségviselő felelősségének a megállapíthatóságát, illetve annak mértékét, majd a marasztalási perben rendelkezik a megállapítási perben meghatározott felelősség szerinti fizetési kötelezettség felperesek közötti szétosztásáról. A szabályozás tartalma alapján egyértelmű, hogy kártérítési típusú tényállásról van szó, s ebből következően sor kerülhet jogutódlásra. A Cstv. 33/A. §-a szerinti igény - eltérő szabály hiányában - a hagyatéki tartozásokért fennálló felelősség korlátai között az örökösökkel szemben is megkötés nélkül érvényesíthető. Ennek indoka az, hogy bár a felelősség valóban a vezető tisztségviselői minőséghez kapcsolódik, az örökhagyó e felelősségen alapuló vagyoni jellegű kötelezettségei (tartozásai) a halálával nem szűnnek meg, így hagyatékát is terhelik. A Cstv. 33/A. §-a alapján indított perekben érvényesített megállapításra, majd marasztalásra irányuló, azaz az igényérvényesítés fázisába jutott igény esetében nem áll fenn a kötelezettség olyan személyessége, amely a jogutódlás kizárását megalapozná. A Cstv. 33/A. §-ában szabályozott vezető tisztségviselői felelősség ugyan sui generis és szankciós jellegű, de alapvetően mégis olyan deliktuális kártérítési felelősségi alakzat, amely a jogutódlás szempontjából sem a kétlépcsős perlésre, sem a kimentéssel kapcsolatos bizonyítási nehézségekre hivatkozással nem igényli az egyéb deliktuális alakzatokétól eltérő gyakorlat alkalmazását.

[12] A Kúria rámutat, hogy a kimentés kapcsán a halál ténye miatt hasonló bizonyítási nehézségek számos más kártérítési felelősségi alakzat esetében is felmerülnek. Egy már perfektuálódott felelősségi alakzat vonatkozásában pedig az igény érvényesíthetősége nem tehető attól függővé, hogy egy- vagy kétlépcsős igényérvényesítési eljárást ír-e elő a jogalkotó, illetve hogy a vezető tisztségviselő halála az igény érvényesítésének mely fázisában következik be.

[13] Hangsúlyozza a Kúria, hogy jogutódlás esetén sem az örökösök magatartását kell vizsgálnia a bíróságnak, hanem a jogelőd vezető tisztségviselőét, ezért nincs szükség keresetmódosításra. A jogerős megállapítási pert követően indult marasztalási perben vizsgálható az örökösök tekintetében a felelősségük mértéke [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:96. § (1) bekezdés].

[14] A fent kifejtettek alapján a végzést a Kúria - helyes indokaira utalással - az rPp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Gfv. VII. 30.304/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke

Dr. Csőke Andrea előadó bíró

Dr. Gáspár Mónika bíró

A felperes: L. P. Sz. Zrt.

A felperes jogi képviselője: Dr. Rutai István kamarai jogtanácsos

Az I. rendű alperes: Dr. P. F.