A Szegedi Ítélőtábla Pf.20595/2016/26. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §, 349. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 25. §, 36. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.595/2016/26. szám

A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos, (cím 2) alatti tartózkodási helyű felperesnek - a meghatalmazott által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2016. március 24. napján kelt 24.P.20.720/2014/53. számú ítélete ellen az alperes részéről 55. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Mellőzi a pártfogó ügyvédi díjra vonatkozó rendelkezését és megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli.

A felperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 100.000,- (Egyszázezer) forintra felemeli.

Mellőzi az alperest terhelő szakértői költség megfizetésére kötelező rendelkezését és az állam terhén maradó szakértői költség összegét 140.000,- (Egyszáznegyvenezer) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- (Tízezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli.

A le nem rótt 15.000,- (Tizenötezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperesnél a (kórház neve) Kórház Pszichiátriája 2011. július 16-án akut skizofreniform pszichózist állapított meg. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) 2012. novemberében kezelték, diagnózisa szerint nála kevert személyiségzavar, kevert szorongásos és depressziós zavar állapítható meg. 2013. április 15-én ugyanitt deluzív rendellenességét és egyéb személyiségzavarát diagnosztizálták. Mindkét alkalommal gyógyszeres kezelést írtak elő.

A felperes 2013. június 17-től július 1-jéig tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. 2013. június 26-án éjszaka a poloskák csípték össze testszerte, jobb szeme megduzzadt. Az alperes orvosától ellátásként egy ampulla Calcimuskot kapott szemduzzanata és viszketése miatt, egyben szakorvosi rendelésre utalta. Még ezen a napon kivizsgálás céljából előállították a (kórház neve) Kórház belgyógyászatára, ahol bőrgyógyászati konzíliumot kértek. A felperes a vizsgálat alkalmával testszerte jelentkező viszkető csípésekre, szorító mellkasi fájdalomra panaszkodott és előadta, hogy reggel elájult. Lelete szerint bőrén nagy számú ictus, urticaria papulosa volt. Javasolták gyógyszeres kezelését és poloskairtást. Rögzítették továbbá, hogy állapota akut belgyógyászati felvételt nem igényel. Mellkasi panaszai pszichés jellegűek. Úgy ítélték meg, hogy a bv intézetbe kísérettel visszaszállítható. Diagnózisként urticaria, akut stresszreakció került rögzítésre.

A felperes a bv intézetben a vizsgálatot követően a börtöncellába került visszahelyezésre. A javasolt gyógyszereket maradéktalanul megkapta.

Június 26-a után újabb poloskacsípésekkel vagy pszichés problémával nem jelentkezett az alperes orvosánál.

Poloskacsípések miatti allergiája megszűnt, bőre teljesen tünetmentessé vált, azon csípésnyomok nem maradtak.

Az alperesi bv-intézetben 2013. március 19-én, június 28-án, szeptember 20-án és december 10-én végeztek rovar- és rágcsálóirtást, május 10-én és augusztus 29-én ágyi poloskairtást. Emellett 2013-ban 7 alkalommal volt garanciális poloskairtás, köztük május 23-án és július 25-én.

A felperes kártérítési igényét az alperes 30519/1511-4/2014. számú határozatával elutasította.

A felperes keresetében 4 millió forint nemvagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Igényét azzal indokolta, hogy a poloskacsípések elszenvedésével sérült a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi joga, azzal pedig, hogy a korábbi, poloskával fertőzött börtöncellába került visszahelyezésre, sérült emberi méltósághoz fűződő joga is. Állította, a poloskacsípések és a visszahelyezés miatt fokozódott pszichés megterhelése, emberhez nem méltó körülmények között kellett fogvatartását töltenie.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a felperes ellátása során mindenben a szakorvos utasítása szerint jártak el, aki nem találta indokoltnak betegszobán való elhelyezését. A poloskacsípések miatt javasolt gyógyszereket maradéktalanul megkapta, és az alperes a gyógykezelését követő két nap múlva elvégezte a poloskairtást. Kiemelte, az orvosi kezelést követően a felperes újabb csípésekre nem panaszkodott, ilyet nem jelzett.