A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21558/2013/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 328. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26693/2010/30., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21558/2013/3.*, Kúria Pfv.21894/2014/3., 3065/2016. (IV. 11.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.558/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Hidasi Gábor ügyvéd) által képviselt dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Molnár Ágnes ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. június 24. napján kelt 6.P.26.693/2010/30. számú ítélete ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és a felperes perköltség fizetési kötelezettségét 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegre, míg kereseti illetékfizetési kötelezettségét 81.000 (Nyolcvanegyezer) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költségét, továbbá - felhívásra - az államnak 149.700 (Egyszáznegyvenkilencezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az 1976 augusztusában született felperest 1976 októberében csípőficam gyanújával a gyermekorvos az alperesi egészségügyi intézménybe utalta, ahol egy hónapos Freyka-párnás kezelés után 1976. december 16-án Lorenz-féle gipszrögzítést alkalmaztak, amelyet véglegesen 1977. április 5-én vettek le. Az 1977. november 11-én elvégzett röntgen vizsgálat a jobb oldali combfej összetöredezettségét mutatta. A felperes további kezelése során a combcsont fejének károsodását állapították meg. A felperes édesapjának keresete alapján a bíróság jogerős ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét. A felperes szülei és az alperes között több kártérítés megtérítésére irányuló per volt folyamatban. A legutóbbi perben a Fővárosi Bíróság a 41.Pf.26.899/1995/4. számú jogerős ítéletével - egyebek mellett - havi 30.000 forint járadék megfizetésre kötelezte az alperest a felperes szülei javára. A jogerős ítélet indokolása szerint a havi járadék a közlekedési többletköltséget, a gyógyászati segédeszközök és gyógycipő költségét, a gyógyúszás és gyógytorna költségét, gyermekfelügyelet és kísérő személy költségeit, továbbá a felperes édesanyja keresetveszteségét foglalta magában. Az alperes a megítélt - az infláció mértékével évente emelt - járadékot a felperes szüleinek havonta teljesítette, majd a felperes édesapjának kérésére 1996 decemberét követően a járadékot közvetlenül a felperes részére fizette meg. A folyamatos emelések eredményeképpen az alperes 2011-ben havi 89.562 forintot teljesített járadék címén a felperes javára.

A felperes keresetében elsődlegesen a szülei részére megítélt járadék - kereset benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődő - felemelését kérte. Másodlagosan a káresemény bekövetkeztekor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés e) pontjára, a 339. §-ára, a 348. §-ára és 359. §-ára alapított keresetében önálló vagyoni kárigényként havi 238.000 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezen túlmenően saját jogán 20.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megtérítése iránti igényt is előterjesztett. Előadta, hogy időközben nagykorúvá vált, önálló háztartásban él, szülei a javukra megítélt járadékot rá engedményezték, és azt az alperes közvetlenül neki folyósítja. Hivatkozott arra is, hogy a járadék összegét megállapító jogerős ítélet óta az árviszonyokban jelentős változás következett be, egészségi állapota is tovább romlott. Állítása szerint követelése nem évült el, ugyanis kára folyamatosan merül fel, és az alperes folyamatosan teljesít. Álláspontja szerint a nem vagyoni kárigénye 2004-2005-ben vált esedékessé, ugyanis ekkor vált számára nyilvánvalóvá, hogy otthonától állandó távolléttel járó elfoglaltságot nem tud vállalni. Érvelése szerint az a körülmény, hogy a károkozáskor hatályos Ptk. 85. § (2) bekezdése csak a vagyoni károk megtérítéséről rendelkezett, a mai jogállami felfogás szerint nem lehet tilalomként értelmezni, jogi normában megjelenő tiltás nem volt arra vonatkozóan, hogy a károkozó a személyiségben okozott hátrányt is megtérítse. A felperes azzal is érvelt, hogy a járadék folyósításával kapcsolatos levélváltás eredményeként a felperes és az alperes között kártérítésre irányuló egyezség jött létre, amely fix összegű járadékra vonatkozott, a felek nem részletezték, hogy konkrétan milyen károkra vonatkozik a járadék, a kár jellege az okozott hátrányból kifolyólag nyilvánvalóan a megélhetési költségekkel függ össze, az összegszerűségnek így nincs jelentősége.