BH 2015.3.74 Nincs helye közjegyzői előzetes bizonyítás keretében szakértő kirendelésének, ha a csődeljárásban az ingatlan forgalmi értékének meghatározására irányuló kifogás alapján eljárás van folyamatban [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 15. § (3) bek.; 2008. évi XLV. tv. 21. § (2) bek.].

[1] Az adós kérelmére indult csődeljárásban a bíróság 2013. november 6-án tette közzé a moratóriumra vonatkozó végzését, vagyonfelügyelőként az F. Kft.-t rendelve ki.

[2] A vagyonfelügyelő 2014. február 13-án érkezett beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy a csődeljárásban egyezség nem jött létre. Az adós két alkalommal tartott csődegyezségi tárgyalást. 2014. január 3-án a tárgyalást felfüggesztették, figyelemmel arra, hogy a bíróság előtt még folyamatban volt az X. Bank Zrt. által benyújtott kifogás elbírálása, melynek tárgya a biztosított hitelezői osztályban figyelembe vehető szavazatok száma volt. A második, 2014. február 3-án tartott egyezségi tárgyaláson már rendelkezésre állt a bíróság 19. sorszámú végzése, mely meghatározta az adós tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékét, s ez alapján a vagyonfelügyelő megállapította azt, hogy a két biztosított hitelezőt hány szavazat illeti meg. Az egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezői osztályban az adós az egyezségi ajánlatához nem kapta meg a szavazatok több mint felét.

[3] Az egyezségi tárgyalást követően az adós kifogást nyújtott be, támadva a szavazatok meghatározásának alapjául szolgáló, az X. Bank által kezdeményezett közjegyzői eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapításait, mely a bíróság döntésének alapjául szolgált a 19. sorszámú végzésben. Állította, hogy az ingatlanra vonatkozó szakértői véleményben megállapított forgalmi értéknek éppen kétszerese az adó- és értékbizonyítványban meghatározott forgalmi érték, s kérte ennek értékelését is az ingatlan értéke meghatározásánál, s így a szavazatok megállapításánál.

[4] A bíróság végzésében a kifogást elutasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a csődeljárás során a vagyonfelügyelő részére különböző ingatlanszakértői értékbecslést bocsátottak rendelkezésre: az X. Bank Zrt. által átadott értékbecslés szerint a három ingatlan piaci értéke 546 000 000 Ft, az adós által rendelkezésre bocsátott értékbecslések szerint 749 000 000 Ft volt, a vagyonfelügyelő ez utóbbit fogadta el. A bíróság hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat a magánszakértő véleményét a fél véleményeként kezeli, ugyanakkor a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértői vélemény ugyanolyan bizonyíték, mint a perben kirendelt szakértő által adott szakvélemény, ezért fogadta el az igazságügyi szakértő által megállapított értéket.

[5] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/B. §-a alapján megszüntette, mert az adós és hitelezői között nem jött létre csőd­egyezség.

[6] Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[7] A fellebbezésben foglaltak kapcsán utalt arra, hogy az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 21. § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalom a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárásra vonatkozik, márpedig az adott csődeljárást nem a kérelmező indította és nem is ellene indították azt. Ebből következően a szóban forgó törvény nem zárja ki a csődeljárásban benyújtott szakértői vélemény figyelembevételét.

[8] Az adó- és értékbizonyítvánnyal kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, hogy inkább az ingatlanforgalmi szakértő véleményét fogadta el. Az adó- és értékbizonyítvány (Itv. 101. §) ugyanis elsősorban az illeték- és adófizetési kötelezettség alapjának meghatározása céljából kerül kiállításra, míg a szakértői vélemény kifejezetten az ingatlan forgalmi értékének a megállapítására irányult, továbbá részletesebb szempontok figyelembevételével állapította meg a forgalmi értéket.

[9] Az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen az adós élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a hitelezők besorolására vonatkozó kifogásnak adjon helyt, ennek következtében állapítsa meg, hogy a csődegyezség létrejött a 2014. február 3-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson előterjesztett egyezségi javaslat elfogadásával.

[10] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 163. §-át, 164. § (2) bekezdését, 221. §-át, 177. § (1) bekezdését, 182. § (3) bekezdését, a 3. § (6) bekezdését, 8. § (1)-(3) bekezdéseit, 2. § (4) bekezdését, továbbá az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 21. §-át és 9. §-ának rendelkezéseit.

[11] Álláspontja szerint a bíróság saját eljárásával - felhívásával - is ellentmondóan súlyos, kirívó mérlegelési hibát vétett a csalárd szakvélemény elfogadásával. A másodfokú bíróság nem indokolta meg a fellebbezésben írtakkal kapcsolatos döntést.

[12] A közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi szakértői véleménnyel kapcsolatban a bíróság nem fejtette ki, a hitelező, mint kérelmező által indított kifogásolási eljárás miért nem bírósági eljárás. A Tv. 21. § (2) bekezdése azt célozza ugyanis, hogy a bíróság előtt már folyó eljárásban a felek ne a bíróság kikerülésével szerezzék be a szakvéleményt. Hivatkozott a Cstv. 6. § (1) és (3)-(4) bekezdésében írtakra, s ebből következően megállapította, hogy a hitelező az általa vagy ellene indított eljárásban félnek minősül.

[13] Az X. Bank Zrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

[14] A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy a cégnyilvántartásból megállapíthatóan az adós ellen 2014. július 28-án a felszámolás megindult.

[15] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.

[16] Az adós felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróságnak a csődeljárás során lefolytatott, 1. illetve a 2. számú eljárásokban hozott határozatait támadta, mert e két végzés alapozta meg a biztosított hitelezői csoportban az X. Bank Zrt. számára a többségi szavazatot. Az 1. számú eljárásban a bíróság megállapította az ingatlanok forgalmi értékét, ezzel a biztosítékul szolgáló vagyontárgyak értékét, amely alapján a biztosított hitelezők szavazata megállapítható. A végzésben foglaltak eredményeként az adós egyezségi javaslatát támogató E. I. hitelező biztosított hitelezői csoportba sorolt szavazata az X. Bank Zrt.-hez képest kisebbségbe került.

[17] Az adós az egyezségi tárgyalás, a hitelezők szavazata után nyújtotta be a kifogását a 2. számú eljárásban, amelyben azt támadta, hogy a bíróság miért fogadta el az X. Bank Zrt. által becsatolt, a közjegyzői eljárásban beszerzett igazságügyi szakvéleményben foglalt forgalmi értéket.

[18] A Kúria álláspontja szerint, ha a biztosítékok értékének a meghatározása a kifogás tárgya - mint az az 1. számú eljárásban volt -, akkor az abban meghatározott tényállás alapján, az ott hozott határozatnak megfelelő vagyonfelügyelői intézkedés egy másik kifogással már nem támadható, a csődeljárás szempontjából res iudicatának minősül, figyelemmel arra, hogy az érintett hitelezőnek joga van az eljárásban részt venni, álláspontját kifejteni. A bíróság ugyanis a Cstv. 51. §-a megfelelő alkalmazásával [Cstv. 15. § (3) bekezdés] elbírálta a vagyonfelügyelő állított jogszabálysértő tevékenységét, s ez a határozat - függetlenül attól, hogy a vagyonfelügyelőnek ugyanazt a jogszabálysértő tevékenységét egy másik hitelező, vagy az adós állítaná - már nem vizsgálható.