A Szolnoki Törvényszék Bf.862/2013/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 226. §, 227. §, 229. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 361. §, 371. §] Bírók: Pócs Teodóra, Soós Róbertné, Víghné dr. Tigyi Anikó

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság B.1209/2012/9., *Szolnoki Törvényszék Bf.862/2013/4.*, Kúria Bfv.1126/2014/4. (BH 2015.12.323), 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat

***********

Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Bf.862/2013/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, Szolnokon a 2014. évi március hó 25. napján tartott nyilvános ülés alapján a 2.Bf.862/2013. számú ügyben meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Járásbíróság 2013. évi szeptember hónap 25. napján kihirdetett 4.B.1209/2012/9. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a.

I n d o k o l á s :

A Szolnoki Járásbíróság 4.B.1209/2012/9. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében, ezért 160 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1.300 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 208.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről, a bejelentett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, határozott az ügyben felmerült költségek tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

A törvényszék felülvizsgálta az elsőfokú bíróság eljárását és meghozott ítéletét. Megállapította, hogy az ügyben a bizonyítási eljárást megfelelő terjedelemben, a szükséges részletességgel, eljárási szabálysértésektől mentesen folytatta le és ez alapján túlnyomórészt helyes tényállást állapított meg.

A Be. 352. § /1/ bekezdés a./ pontjára figyelemmel a törvényszék az első fokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészíti ki:

A vádlott személyi körülményei vonatkozásában:

A vádlott legmagasabb iskolai végzettsége főiskola. (vádlott nyilatkozata személyi körülményei vonatkozásában, 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv)

A történeti tényállás első fokú ítélet 2. oldalának utolsó bekezdését azzal a megelőző szövegrésszel egészíti ki, hogy " magánvádló közszolgálati tisztségviselő (fogyasztóvédelmi felügyelő) jogviszonyának fenntarthatóságát ellenőrizni (felülvizsgálni) szíveskedjenek". (vádlott kérelme kormánymegbízotthoz, 4. számú bírósági utóirat)

Az ily módon kiegészített, pontosított tényállás teljes egészében megalapozott és irányadó volt a fellebbezési eljárásban is.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljesítve megfelelő magyarázatát adta annak, hogy tényállását miért részben a vádlott vallomására, valamint magánvádló tanúvallomására, továbbá a feljelentésre, a kormányhivatalnak címzett, vád tárgyát képező levél adataira, illetőleg a rendőrségi tájékoztatásra alapította.

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy magánvádló tanúvallomása a felállított tényállást alátámasztja, ennek indokát azonban nem adta, az azonban egyértelmű, hiszen a tanú nyilatkozott arról, hogy a férje ellen folyik a büntetőeljárás, amelyben gyanúsítottként nem került kihallgatásra.

A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése az alábbiak szerint törvényes.

Az elsőfokú bíróság a Btk. 2. §-ára figyelemmel - tekintetbe véve a pénzbüntetés egy napi tételének összegére vonatkozó szabályok kedvezőbb elbírálást adó lehetőségét - helyesen állapította meg, hogy a vádlott a Btk. 226. § /1/ bekezdésében meghatározott rágalmazás vétségét követte el, ugyanakkor az evonatkozásban tett jogi indokolása kiegészítésre, illetve pontosításra szorul.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott által elküldött levélben foglalt azon állítás, mely szerint a magánvádló részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek, a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, mert másként nem értelmezhető, minthogy ezáltal a levél arra utal, hogy a magánvádló is részt vett a férje által elkövetett bűncselekményben.

A rendőrség közlése alapján azonban az állapítható meg, hogy a tényállítás nem fedi a valóságot, mivel büntetőeljárás csak a magánvádló férje ellen folyik, melyben a magánvádló csak tanúként került kihallgatásra, mely eljárási pozíció nem jelenti a bűncselekményben való részvételt.

A magánvádló ezen tényállítását mindenekelőtt egy hatóságnak címzett levél tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálat tárgyává kellett tennie, hogy a cselekmény a Btk. 226. § /1/ bekezdésében foglalt rágalmazás vétségét, vagy a /1/ bekezdés a./ pontja szerinti hamis vád bűntettét valósítja-e meg, hiszen a vádlott a sértettet hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolta.

A hamis vád ugyanakkor közvádra üldözendő bűncselekmény, melynek megvalósulását a magánvádra folyamatban lévő büntetőügyben fokozottan vizsgálni kell.