A Fővárosi Ítélőtábla Bf.166/2010/7. számú határozata testi sértés bűntette (maradandó FOGYATÉKOSSÁGOT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 274. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.166/2010/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év március hó 1. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet.

A maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Pest Megyei Bíróság 2010. év február hó 2. napján kelt 20.B.26/2009/23. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott testi épség elleni bűncselekményét testi sértés bűntettének (Btk.170.§ (1) bekezdés, (4) bekezdés I. fordulat) minősíti.

Az ítélet bevezető részéből a 2009. július hó 6, 9. és szeptember hó 7. tárgyalási napok feltüntetését és a tárgyalás részben folytatólagos megjelölését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Pest Megyei Bíróság a 2010. február 2. napján kelt 20.B.26/2009/23. számú ítéletével a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk.170.§ (1) és (2) bekezdés) és közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.274.§ (1) bekezdés c./ pontja) állapította meg. A vádlottat ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Döntött a lefoglalt bűnjelekről, a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. Ellene a vádlott felmentés érdekében, védője a testi sértés bűntette alól jogos védelem okán felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A másodfokú eljárásban a vádlott az időmúlásra és családalapításra utalva visszavonta a fellebbezését.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.356/2010. számú átiratában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tekintette. A vádlott terhére rótt testi sértés bűntette körében azonban kifogásolta a cselekmény minősítését. Álláspontja szerint a szakértők egyértelműen véleményezték a maradandó fogyatékosság bekövetkezését, amelynek a cselekmény minősítésében meg kell jelennie függetlenül attól, hogy a munkaképesség csökkenés mértéke megállapítható-e. A vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, mert a sértett és a vádlott is a jogtalanság talaján állt. A kiszabott büntetést megfelelő joghátránynak találta.

Indítványozta, hogy az ítélőtábla az 1. pont alatti tényállásban írt cselekményt minősítse a Btk.170.§ (1) bekezdésbe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettének. Az ítélet indokolásának a jogos védelmi helyzetre vonatkozó leírását rekessze ki az ítéletből, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni.

A nyilvános ülésen a védő fenntartotta a fellebbezését. Elsődlegesen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában igényelt súlyosabb minősítésre reflektált. Álláspontja szerint az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, így súlyosítási tilalom alá esik, hogy az ítélőtábla a testi épség elleni bűncselekményt maradandó fogyatékosságot eredményezőként minősítse. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást elsősorban két olyan személy vallomására alapította, akik elfogultak és nem is voltak jelen. A vádlott végig tagadta a bozótvágó kések használatát, nem is találtak ilyen eszközöket a helyszínen.

A védő hivatkozott az ítélet 16. oldal 6. bekezdésében tett elsőfokú megállapításra, amely szerint "a vádlott a sértett házba hatolásakor azonban már jogos védelmi helyzetben volt". Azt is megállapította a bíróság, hogy tovább már nem bántalmazta. Ezek a körülmények a vádlott testi sértés bűntette alóli felmentését megalapozzák. A közokirat-hamisítás bűntettében a tényállást és a bűnösséget nem támadta. Emiatt azonban a felfüggesztett büntetés eltúlzott, ezért pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

A védő fellebbezése nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a védő fenti perorvoslata folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. A felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az eljárás indokolatlannak tekinthető elhúzódása mellett a perrendi szabályok nem sérültek, a megyei bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az általa feltárt bizonyítékokat igen részletesen elemezte, mérlegelése az iratok tartalmával nem ellentétes. Megindokolta a vádlott védekezésének elvetését, a tanúk következetes, ellentmondásoktól mentes terhelő előadásának elfogadását is kellően megokolta. A vádlott által használt bozótvágó kések nem kerültek ugyan elő, az eszköz feltalálásának hiánya azonban nem teszi a vádlotti előadást elfogadhatóvá. A tanúk által leírt bozótvágó késektől a szakértők is lehetségesnek tartották a sérülések keletkezését. A megyei bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemények összevetése útján a sérülések és azok keletkezési mechanizmusa körében is megalapozottan foglalt állást. Helytállóan állapította meg azt is, hogy a vádlott bántalmazása következtében a sértett bal kéz IV. ujj alap-izületének mozgáskorlátozottsága miatt nem megállapítható mértékű, munkaképesség-csökkenésben megnyilvánuló maradandó fogyatékosság alakult ki.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta. A védő a bizonyítékok felülmérlegelését igényelte, amelyre bizonyítás felvétele hiányában, megalapozott tényállás esetében nincs perjogi lehetőség.

Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.