A Székesfehérvári Törvényszék Gf.40169/2016/9. számú határozata birtokba adás (INGATLAN birtokba adása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 235. §, 2007. évi CVI. törvény (Vagyontv.) 24. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:95. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán, Varga Péter Pál
Kapcsolódó határozatok:
Székesfehérvári Járásbíróság G.22191/2014/4., *Székesfehérvári Törvényszék Gf.40169/2016/9.*, Kúria Pfv.20048/2018/5. (BH 2019.5.140)
***********
Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság
2.Gf.40.169/2016/9. szám
A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Hegedűs Tamás ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek,- a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (cím., ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen ingatlan birtokba adása iránt indított perében a Székesfehérvári Járásbíróság 14.G.22.191/2014/4. számú ítélete ellen az alperes által 6., 8. és Gf.8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 152.400,- (százötvenkettőezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja a felperes birtokába a sz.-i 6113/13. hrsz.-ú és 6113/9. hrsz.-ú ingatlanokat, továbbá fizessen meg a felperesnek 17.500,- + áfa perköltséget,
az eljárás illetékét 57.600,- Ft-ra mérsékelte és kötelezte az alperest, hogy az államnak - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - fizessen meg 21.000,- Ft illetéket azzal, hogy a fennmaradó illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a sz.-i 6113/13. hrsz.-ú beépítetlen terület és az ahhoz kapcsolódó 6113/9. hrsz.-ú magánút a Magyar Állam kizárólagos tulajdona, melyeknek a felperes a vagyonkezelője. A nagyobbik ingatlanon egy üzemanyagtöltő állomás áll, amely azonban az ingatlan-nyilvántartásban nem került feltüntetésre. A létesítményt a felperes kezdettől bérbeadás útján hasznosítja. Miután a korábbi bérlő nem volt hajlandó a bérleményt visszaadni, ezért a felperes birtokpert indított ellene. A pernyertességében biztos felperes akkor még arra számított, hogy az eljárás rövid időn belül befejeződik, ezért az időközben visszakapott töltőállomást 2014. február 21. napján három hónapra 400.000,- Ft + áfa havi bérleti díj ellenében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Ávt.) 24.§ (2) bekezdés d) pontja alapján bérbe adta az alperesnek.
A korábbi bérlővel, a Kft 1-vel szembeni jogvita azonban váratlan fordulatot vett és a társaság ráépítésre hivatkozva a benzinkutat magának követelte. A felperes ennek ellenére még mindig bízott abban, hogy a per belátható időn belül véget ér. Ezért az alperessel 2014. május 22-én újabb megállapodást kötött és az átmenetinek szánt bérlet időtartamát az Ávt. 24.§ (2) bekezdés c) pontjára hivatkozva "a bérleményre kiírt pályázati eljárás eredményes elbírálásáig" meghosszabbították.
A következő hónapban azonban a felperes számára kiderült, hogy a peres eljárás hosszabb ideig fog tartani, mint remélte. Ezért az alperessel kötött bérleti szerződést 2014. július 31-i hatállyal felmondta. Az alperes a felmondást jogellenesnek ítélte, a bérleti szerződést változatlanul érvényesnek tekinti, a benzinkutat azóta is üzemelteti és a bérleti díjat is fizeti.
Döntését pedig az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy az állami tulajdonú perbeli ingatlanok hasznosítása csak az Ávt. rendelkezései szerint lehetséges. E törvény alapelve, hogy az állami tulajdonban lévő vagyontárgyakat alapvetően csak versenyeztetés útján, a szabadpiaci szereplők közül a legjobb ajánlatot tevő vehesse bérbe. A fő szabály alól ezért a törvény csak nagyon kevés kivételt enged, melyet az Ávt. 24.§ (2) bekezdése kimerítő jelleggel sorol fel. E bekezdés c) pontjában foglalt kivétel szerint akkor mellőzhető a verseny, ha a jogszabály előírása vagy ennek hiányában a használatba adás egyéb körülményei azt lehetetlenné teszik. Az elsőfokú tárgyaláson azonban a felek egyezően úgy nyilatkoztak, hogy az eredetileg 90 napra kötött szerződés meghosszabbításakor sem jogszabályi előírás, sem az eset körülményei nem zárták ki, hogy a felperes pályázatot írjon ki a hasznosításra. A felperes vezetősége feltehetőleg biztonsági okokból döntött úgy, hogy a benzinkút tulajdonjoga miatt folyó per befejezéséig egyelőre kivár.
Mindez azonban a járásbíróság álláspontja szerint legfeljebb szubjektív akadálynak tekinthető körülmény és nem esik az Ávt. 24.§ (2) bekezdés c) pont szerinti esetkörbe. A felek eredetileg törvényes megállapodása így a szerződés-módosítással már jogszabályba ütközik, ezért a szerződés-módosítás a 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:95.§. I. fordulata szerint semmis.
A semmisséget pedig az elsőfokú bíróság hivatalból vette figyelembe és megállapította, hogy a korábbi érvényesen létrejött bérleti szerződés 2014. május 22-i megszűntekor az alperes köteles lett volna a perbeli ingatlanokat a felperesnek visszaadni. E kötelezettségét pedig semmilyen módon nem érinti a védekezésében felhozott azon körülmény, mely szerint a szerződéskötéskor úgy gondolta, hogy a felperestől kizárólag a beépítetlen telket és a hozzá vezető utat veszi bérbe, a rajta álló benzinkutat nem. A fél titkos - a másik féllel nem közölt - fenntartása ugyanis a szerződés érvényességét nem érinti.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében.
Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, a tényállást kellően nem tárta fel és emiatt megalapozatlan ítéletet hozott.
Az elsőfokú eljárásban is előadott védekezését megismételve arra hivatkozott, hogy a perbeli benzinkút esetén az altalaj és a felülépítmény tulajdonjoga eltér, mert az ingatlan-nyilvántartási állapottal szemben a 6113/13. hrsz.-ú ingatlanon épült és az alperes által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomás tulajdonosa nem a Magyar Állam, hanem a Kft 1., mely társaságot földhasználati jog illet az építmény által elfoglalt területrészen. Az alperes ezért kettős bérleti jogviszonyban áll, mert a terület használatáért a felperesnek, az üzemanyagtöltő állomás bérletéért pedig a Kft 1-nek fizet bérleti díjat.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!